Talán sehol máshol nem tudják annyira kudarcként fogadni az ezüstérmeket, mint Magyarországon. Ami máshol elismert siker, az itt tragédia. A magyar sporttörténet legfájóbb ezüstérme pedig egyértelműen az 1954-es vb döntő elvesztése.
Meglehetősen ismeretlen epizódja a magyar történelemnek, hogy a vereség estéjén és az azt követő napokban tüntetések zajlottak Budapest utcáin. Az eseményeknek a korabeli sajtóban nyoma sincs, és azóta sem beszélnek róluk. Focialista forradalom című regényében Benedek Szabolcs ezt a történetet dolgozza fel.
Az Aranycsapat világverő válogatott volt, olimpiai aranyérmesként, az angolok történelmi legyőzőjeként, az egész világ által tisztelve érkeztek Svájcba, ahol még Puskást is nélkülözve, Brazílián és Uruguayon túljutva kerültek szembe azokkal a nyugatnémetekkel, akiket a torna korábbi szakaszában 8-3-ra egyszer már megvertek.
A csapat sikerei jól jöttek a kommunista hatalomnak, a fociban is meg tudták mutatni, hogy mennyivel jobbak, mint a gaz imperialisták, a meccseken pedig az emberek szabadon örülhettek a nemzet nagyságának: ez volt a szelep, amivel kiereszthették a gőzt. Amíg irányítottak keretek között zajlott minden, addig nem volt semmi probléma, a csapat, a nép és a hatalom is jól járt. Az irányított keretek közé azonban nem fért bele, hogy Puskásék elveszítik a vb-döntőt.
Mindenki győzelemre készült, a postán már várták az aranyérmes csapatot éljenző bélyegeket, a népünnepélyen több mint százezer ember megjelenésével számoltak. Ehelyett a csapatnak szinte haza kellett osonnia, a boldog és békés tömeg helyett pedig úgy tízezer elkeseredett ember gyűlt össze az utcákon.
Benedek Szabolcs is elmondta a vele készült interjúban, hogy ő először 2001-ben találkozott az esettel, amikor az Eső szerkesztőjeként kapott egy esszét Ember Máriától, aki szemtanúja volt az eseményeknek. (Hasznos olvasmány még a témában Majtényi György 2009-es cikke is, itt pedig Benedek Szabolcs oszlat el pár tévhitet az Aranycsapatról.)
Magyarország egy gangos ház
Sokféleképpen el lehetne kezdeni egy regényt, ami ezeket a napokat dolgozza fel, és azzal, hogy egy bérház lakóinak társalkodását olvassuk az első oldalakon, a szerző talán a legautentikusabb megoldást választotta, hiszen - pardon, hogy a slam poetry bugyraiba mélyedek, de - Magyarország az egy nagy beszélgetés egy gangos házban.
Hamar kialakulnak a szerepek, ki a klasszikus talpnyaló, ki a munkásgyerek, ki a zsidó, ki a volt horthysta tiszt, és így tovább. Előbb az ünnepségre készülnek, aztán a vereséget emésztik, beszélgetéseikben viszont később már a sporttól távoli, személyes dolgok kerülnek elő. Egymásnak feszül a házmester Balla elvtárs, aki mindig arra hajlik, amerre a szél fúj, és Kerepeczky úr, aki azért nem elvtárs, mert mégiscsak Horthyt szolgálta, de részt vett a kiugrási kísérletben és a néphadsereget is segített megszervezni. Nemcsak a közös múltjuk, hanem az is bonyolítja kapcsolatukat, hogy gyermekeik vonzódnak egymáshoz, és az egyetlen dolog, amiben a két apa egyetért, hogy ennek a kapcsolatnak kizárt, hogy jövője legyen.
A főszereplők persze elhagyják a bérházat, és így vagy úgy, de belesodródnak az utcai eseményekbe. Égnek a Népsportok, betörik a totózó és a szövetségi kapitány Sebes Gusztáv ablaka, az emberek a rádió elé vonulnak, hogy beolvassák követelésüket. A megmozdulások alatt a bundázástól, svábozástól, bírózástól, zsidózástól, konspirációs teoriáktól eljutnak odáig, hogy most tényleg lehet tenni valamit a hatalom ellen. Addigra viszont már új belügyminiszter (név szerint Piros László, eredeti végzettsége szerint hentessegéd) intézkedik, a rendőrség sem olyan felkészületlen, és több mint négyszáz ember őrizetbevételével szép csöndben elmúlik ez a pár nap.
A 1954-es döntő, a vereséget övező szóbeszédek és teóriák, és a nehezen rekonstruálható utcai események fontos elemei a Focialista forradalomnak, de egészét nézve ebben a regényben a társadalom sokszínűsége, feloldhatatlan ellentétei és kibeszéletlen múltja jelenik meg. Ami hatvan évvel ezelőtt volt ebben az országban, és azóta is kevéssé ismert epizódja a magyar történelemnek és az Aranycsapat történetének.
Benedek Szabolcs ezt a súlyos témát könnyed, lendületes és magabiztos stílusban dolgozza fel. Egy-két fordulata könnyen kiszámítható, és a szerelmi szál bonyolítása is felületes némileg, de a Focialista forradalom fontos és hiánypótló munka.
Benedek Szabolcs: Focialista forradalom, Libri Kiadó, 2013, 348 oldal, 3490 Ft
