A romantika idején Magyarország egyike volt azoknak a helyeknek, amelyekről azt gondolták, területén élnek még vérszívók - többen vélik, hogy a vámpírok eredetileg innen származnak. Bár a vámpírok a populáris irodalom népszerű figurái, a magyar irodalomból korábban hiányzott a vámpírregény. A vérszívó mítosza itt-ott feltűnt, Jókai Mór a Szegény gazdagok című regényében például a szereplők ezzel ijesztgetik egymást. Benedek Szabolcs Vérgróf-trilógiájában, amelynek első kötete, a Vérgróf március elején jelenik meg, egy vámpír bukkan fel az 1910-es évek Budapestjén. De miért a múltban, miért nem most? És miért kellett vele találkoznia Ady Endrének? Milyen egy magyar vámpír? Benedek Szabolcsot kérdeztük.

Hogyan álltál neki a Vérgrófnak? Miért vámpírregényt írtál?

Elkezdtem írni egy regényt, aminek először csak a helyszíne és a hangulata volt meg: a száz évvel ezelőtti Budapestre képzeltem el. A vámpírtéma gyerekként, iskolásként is foglalkoztatott, sok rémregényt olvastam, mondhatni, eléggé megterheltem akkor magam ezekkel. Néhány évvel ezelőtt magyarra fordítottam John Polidori 19. század eleji vámpírelbeszélését is (A vámpír), amelyben egyébként először jelenik meg a nagyvárosi vámpír. A kötődés tehát megvolt, de csak amikor már benne voltam a készülő regényben, akkor vettem észre, hogy ott egy vámpír is. Onnantól tudatosan formáltam köréje a történetet.

A vámpírregények inkább a tizenévesek kedvelt műfaja, de a Vérgróf nem egy kamaszregény.

Hogy ez tinédzserműfaj lett, új dolog. Korábban a vámpírregények abszolút a felnőtt irodalomhoz tartoztak. Amikor megjelent a regényemben a vámpír, már egy régimódi, klasszikus értelemben vett vámpírregényt akartam írni, ami szerintem azért is érdekes, mert eddig ez a műfaj a magyar irodalomban nem volt jelen.

Miért nem volt jelen, ha egyszer a vámpírok Magyarországról származnak?

Én sem értem. Persze már írtak magyar írók is a vámpírokról, vagy visszautaltak a róluk szóló történetekre, de elsősorban ironikusan, parodizálva nyúltak hozzájuk. Én se úgy ültem le az asztalhoz, hogy na, most akkor megírom a magyar vámpírregényt, menetközben jöttem rá, hogy belekívánkozik egy vámpír a történetembe.

Szécsi Noémi Finnugor vámpírját olvastad?

Természetesen.

Ha az nem modern magyar vámpírregény, akkor micsoda?

Szerintem az is inkább ironikusan és áttételesen ragadja meg a témát: eljátszik ezzel a mítosszal, de mindvégig arra inspirálja az olvasót, hogy ő se vegye komolyan.

De sok hasonlóság is van a Vérgróf és a Finnugor vámpír között. Szintén egy toposzt használsz, de éppen a horrort, az elfojtott polgári ösztönöket, a szexualitást, az agressziót veszed el belőle. Mindketten az elegáns nyugati vámpírtípushoz nyúltok a keleti vad, tomboló szörny helyett. Miért ez az izgalmasabb?

Valószínűleg azért, mert ezt a karaktert jobban lehet mozgatni a nagyvárosi miliőben. De éppen most írom a Vérgróf folytatását, ami, ha minden igaz, ősszel megjelenik, és abban a cselekmény egy részét Erdélybe helyezem, ahol megpróbálom a folklorisztikus vámpírt is előrángatni, működtetni.

Kik inspiráltak a vámpírregény megírására?

Nem feltétlenül tudnék megnevezni konkrét írókat, műveket. Azt hiszem, nincs egyértelműsíthető irodalmi példaképem. Vannak írók, akiket, helyesebben a műveiket szeretem, de nem példaképként nézek rájuk.

Azért kérdezem, mert a vérszívód emlékeztet Anne Rice Interjú a vámpírral című kultuszkönyvében felbukkanó, a szörny énjét gyűlölő vámpírra.

Lehet. De azt a könyvet nem olvastam. Egyszer elkezdtem nézni a filmet, de otthagytam egy félóra után.

Érdekes, hogy akkor ennyire nem tetszett, mégis hasonló karaktert írtál meg.

Úgy látszik, azonos alapokból építkezünk, ugyanabból a mítoszból merítünk.

A Vérgrófban rengeteg utalás, elejtett megjegyzés van a kor legendás alakjaira, kulturális életére. Miért kellett Adynak találkoznia a vámpíroddal?

Ady a korszak emblematikus alakja, aki már akkor irodalmi sztár volt, és ennek megfelelően is viselkedett. A regényemnek egy része az akkori irodalmi miliőt is megpróbálja fölvillantani, ebből a szempontból pedig Ady megkerülhetetlen.

Akkor a többi sztárral miért elkerülhető, hogy találkozzon? Például Molnár Ferenccel nem fut össze a vámpír, nincs közös epizódjuk, jelenetük.

Adynak a sámánjellegét próbáltam előrángatni. Állítólag hat ujjal született. Innen nézve jó értelemben vett démoni vonásai is voltak, és ezt akartam összehozni magával a démonnal.

Több, a közelmúlt magyar regényeiben is kibontott témát használsz a Vérgrófban: ilyen a nyomozó újságíró, a spiritualizmus, a bordélyok világa. Tudatosak ezek az asszociációk Kondor Vilmos (Budapest Noir-sorozat), Szécsi Noémi (Nyughatatlanok) vagy Lengyel Péter (Macskakő) regényeire?

Ezekkel az atmoszféra hitelességét akartam megerősíteni. A vámpírregényeket a legtöbben a szórakoztató irodalomhoz, a lektűrhöz sorolják, én viszont eredendően szépirodalmi ábrázolásmódban és eszközökben gondolkodtam. Megpróbáltam előképeket, fogódzókat keresni ehhez. Akár olyan módon is, hogy például irodalmi művek jól ismert mondatainak parafrázisait is elrejtettem néhol a szövegben.

Szereplőid a kor népszerű könyveit olvassák, a tömeg- és magaskultúra lelkes fogyasztói. Miért hangsúlyozod ennyire a kispolgári tapasztalatokat?

A regényben említett irodalmi és színpadi műveket ma is mindnyájan többé-kevésbé ismerjük, a célom az volt, hogy az olvasó általuk is ismerős terepen, ismerős közegben érezze magát.

Mi az oka annak, hogy az egyik főhősnek egy kávéházban szívesen ücsörgő újságírót választottál?

Az, hogy abban az időben rengeteg újság jelent meg Budapesten, az egész szellemi élet újságokban zajlott, a cikkek pedig a kávéházakban születtek.

De ez nem túl ismerős választás azok után, hogy a Kondor-krimik főhőse is egy nyomozó újságíró?

Megvádolhatnak másolással, de ilyen alapon rengeteg mindennel megvádolhatják az embert. A nyomozó, kávéházakba járó újságíró legalább annyira a kor része, mint az épülő, lüktető életet élő Budapest.

Mennyire fontos számodra a korhű atmoszféra?

Száz százalékig korhű atmoszférát szerintem nem lehet teremteni, ezzel együtt természetesen próbáltam erre törekedni. Utánanéztem annak, milyen is lehetett itt élni, illetve az akkori írók műveit olvastam, megpróbáltam elkapni a kor fílingjét.

Egyetértesz a Vérgróf hősével, Saint-Germain grófjával abban, hogy a történelem folyamatosan ismétli önmagát, csak a díszletek változnak?

Egyetértek.

Akkor a Vérgrófot miért viszed az 1910-es évek elejének Budapestjére?

Mert lényegesek a díszletek. Ezek a száz évvel ezelőtti díszletek határozzák meg a mi életünket is, elvégre ez a város akkor épült olyannak, amilyennek ma ismerjük. És a legkedvesebb íróim is ekkor éltek, így érzelmi kötődésem van ahhoz az időszakhoz.

Miért Budapest? Miért nem Szolnok, Debrecen vagy Szeged?

Mert vonz az akkori budapesti miliő, a város fénykora, amiről lehet, hogy már sokan írtak, de ezzel együtt úgy gondolom, hogy még rengeteg fölfedezni való van benne. Vidéken nőttem fel, amikor felköltöztem Budapestre, nagyon idegennek éreztem. Tizenöt évvel később, amikor a Budapest vőlegényeit írtam, döbbentem rá, mennyire szeretem ezt a várost és a múltját. Írás közben szerettem meg a történelmi, de a mostani Budapestet is.

A történelmi témájú, legendákat, mítoszokat feldolgozó regények közel állnak hozzád: írtál többek között egy fiktív naplót Mátyás királynak, illetve egy Tanácsköztársaságról szóló regényt. Miért nyúlsz a múlthoz?

Amikor elbeszéléseket, rövidebb prózát írok, azok általában a jelenben játszódnak, a regényeket azonban inkább a múltba helyezem. Világéletemben erős volt a történelmi érdeklődésem. Amikor regényeket írok, úgy érzem, én is a múlt részévé válok egy időre, a hosszabb terjedelem miatt pedig van időm és helyem elmerülni az adott korban.

Ha mindig is érdekelt a történelem, miért lettél közgazdász?

Kicsit talán nagyképűnek hangzik, de tényleg így volt: már gyerekkoromban írónak készültem. A szüleim, a tanáraim azt mondták, hogy ez nagyon szép, de érdemes lenne mellé egy szakmát is választani. Közgazdasági egyetemet végeztem, politikatudomány szakirányon, de egy órát sem dolgoztam még ezen a területen, civilben most is szerkesztő vagyok.