Kétség sem férhet hozzá, Benedek Szabolcs zseniális érzékkel jelölte ki A vérgróffal induló regénytrilógiájának műfaji kereteit és tartalmi összetevőit. Tudtommal legalábbis nem sok olyan kortárs mű van manapság forgalomban, amely a magyar olvasóközönség ennyire széles rétegeinek – a vámpírrajongó tinilányoktól kezdve a múlt századelő Budapestjére kíváncsi irodalmárokon keresztül az okkult tanok kutatóiig – érdeklődésére tarthatna számot. A vérgróf sajátos elegyét adja a kortárs szórakoztató irodalom (és a múlt századi szépirodalom, lásd Szerb Antal Pendragon legendája) trendjeinek: van benne egy kis krimi, jó adag spiritualizmus, számtalan történelmi és irodalomtörténeti utalás, szerelem, vámpírok, örömlányok… Lényegében minden, ami egy könnyed kikapcsolódás után néző olvasó figyelmét felkeltheti. A legnagyobb izgalmat pedig éppen a veszélyesen sokszínű, „all-in-one” koncepció működésének megfigyelése jelentheti – nevezetesen, hogy milyen módon lehetséges, egyáltalán lehetséges-e ennyiféle műfaji implikációnak egyidejűleg megfelelni.
Az 1910-ben játszódó regény cselekményét egy rejtélyes gyilkosságsorozat felderítése határozza meg. A budapesti bordélyházakban, belvárosi utcákon, kültelki sikátorokban és egyéb helyszíneken talált, brutálisan kivégzett örömlányok, ha a regényszereplők figyelmét eleinte nem is – hiszen nem történik egyértelmű elbeszélői utalás a gyilkos kilétét illetően –, az olvasóét mindenképpen a beszédes névvel felruházott címszereplő felé terelik. Grófunk finoman szólva is gyanús figura: soha nem mutatkozik napfénynél, alkatához képest hihetetlen fizikai adottságokkal rendelkezik, saját bevallása szerint több ezer esztendős, a kívülállók teljes dezorientációja jegyében pedig Saint-Germain grófjának, Rákóczi Ferenc több mint száz évvel korábban elhunyt, teozófiával foglalkozó fiának vallja magát. A titokzatos sorsú Rákóczi-utód legendájának felfedezése és továbbgondolása remek alapot kínál Benedek számára egy izgalmas, fordulatokban gazdag regénysorozat felépítésére, az igazi kihívást azonban a (talán) valós történelmi személy fiktív történetbe ágyazása jelenti. Saint-Germain grófjáról ugyanis valóban tud a történetírás, noha egyes források kétségbe vonják létezését: a vele foglalkozó feljegyzések az okkult tudományok egyik legjelentősebb művelőjeként emlékeznek meg róla, életéről azonban szinte semmit nem tudni – A vérgróf e homály burkolta életút lehetséges rekonstrukciójaként is olvasható.
A címszereplő csak az egyik központi alakja a több szálon futó történetnek. Rajta kívül fontos szerephez jut a skizoid tünetekkel küszködő fiatal nyomozó, Mihucz Ervin; a vidéki cselédlányból kényszerűen prostituálttá váló Sára; a költői ambíciókat dédelgető, de egyelőre meglehetősen sikertelen újságíró, Szállási Titusz; valamint a Vígszínház környékén sündörgő furcsa kislányból néhány év alatt politikusokat szórakoztató kéjnővé avanzsáló Tarnóczay Etelka. A négy kvázi-főszereplő helyenként egymáséival is összekapcsolódó történetszálai ilyen-olyan módon fokozatosan közelednek a közelmúltban Budapestre érkezett rejtélyes gróféhoz, ám érzésem szerint az egyes cselekményvonulatok egymásba játszatása kissé körülményesre, indokolatlanul elnyújtottra sikeredett. Bármennyire is hangulatos, sodró lendületű város- és korrajzokat kapunk az egyes fejezetektől, a könyvben előrehaladva egyre inkább szembesülnünk kell a történet hiányosságaival: a tulajdonképpeni bonyodalmat jelentő gyilkosságsorozat ügyében több száz oldalon keresztül semmiféle előrelépés nem történik, a grófról pedig a mű utolsó harmadáig szinte semmit nem tudunk meg.
A bűntény és a gróf kiléte utáni nyomozás megrekedésének oka, hogy a szerző túl sok, egymással nem is igazán szervesen összetartozó eseménysort futtat egymás mellett, amelyek állandóan más irányba fordítják az elbeszélés menetét. S bár mind Mihucz, mind Szállási, mind Etelka a gróf kilétét szeretnék felderíteni, a szereplők külön-külön megtett felismerései egyetlen ponton sem érnek össze, és meg sem próbálnak koherens magyarázatot adni a lépten-nyomon előbukkanó természetfeletti jelenségekre. A széttördelt regényszerkezet darabjai a kötet végére érve sem állnak össze teljes egésszé, így a viszonylag nagy terjedelem ellenére is hiányérzetünk támadhat. Persze némiképp igazságtalan lenne egy regénytrilógiát csak az első kötete alapján megítélni, azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a mű végére időzített csattanó ellenére jóformán egyik regényalak sem jut el bármiféle, a saját életét, gondolkodását befolyásoló konzekvencia, vagy legalább a történtekről alkotott véleménye megfogalmazásáig.
A szüzsét érintő problémák ellenére A vérgróf mégis képes az olvasó figyelmének fenntartására, köszönhetően elsősorban a fent már említett, remekül kidolgozott hangulati elemeknek. A századelő Budapestjének félvilági élete, a korszakra jellemző társadalmi folyamatok, szokások (pl. kávéházi élet) érzékletes leírása, nem mellékesen pedig a korabeli művészeti élet jeleseinek állandó, epizódszerű felbukkanása rendkívül erős atmoszférát kölcsönöznek Benedek regényének. Ez utóbbi mozzanatok valamelyest Kondor Vilmos Budapest-krimijeit idézik: a századelő ismert színészei, írói, tudósai nem játszanak különösebben fontos szerepet a történetben, néhány sorig tartó megjelenésük azonban éppen a rövid jelenetek természetességéből, magától értetődőségéből következően emlékezetes marad. Ilyen például a fiatal Benedek Marcell és Lukács György feltűnése az 1904-ben alapított Thália Társaság élén (Lukács Tarnóczay Etelkához intézett színházelméleti monológja különösen meggyőző); a „látó” Ady és a gróf találkozása egy pesti kávéházban; a Bródy Sándor és a színésznő Hunyady Margit románcára tett utalások; az ötéves, vidékre költöztetett munkásfiú, a kis Attila futólagos megemlítése egy ferencvárosi bérházban stb.
Mindent egybevetve, bár a történet felesleges elnyújtása miatt nem lehetünk maradéktalanul elégedettek Benedek Szabolcs trilógiájának első darabjával, a szöveg magával ragadó hangulatának köszönhetően ezek a hiányosságok nem tűnnek megbocsáthatatlannak. A vérgróf kifejezetten kellemes, bárki számára ajánlható nyári olvasmány – az idén ősszel érkező második, és a jövő év tavaszán megjelenő harmadik kötet pedig remélhetőleg kiküszöböli majd a bevezető epizód kezdeti problémáit.
Korábban:
A vámpír odakívánkozott: interjú Benedek Szabolccsal, A vérgróf írójával
Benedek Szabolcs: A vérgróf, Libri Kiadó, 2012. 478 oldal, 3490 Ft
