Egy ukrán stúdió most adta ki a 2012-re tervezett Mester és Margarita-rajzfilmjének elképesztően vicces előzetesét. Erről eszünkbe jutott, hogy milyen ritkán nyúlnak az animációs rendezők fajsúlyos szépirodalomhoz, pedig a rajzfilm már régóta nem csak gyerekműfaj. Sok a fantasy, pedig annak különösen örülnénk, ha az Ulyssest végre rajzfilm formájában tenné emészthetővé számunkra valaki. Addig pedig jöjjön hét kedvenc irodalmi alapozású rajzfilmünk.
A Mester és Margarita rajzfilm-változatáról azt lehet tudni, hogy ez a cég készíti, 2012-re ígérik, de egyelőre még az imdb-n sincs fent. Mi már nagyon várjuk, az előzetes alapján kicsit a Macskafogó-ra emlékeztet, a zeneválasztás csodás. A regény maga pedig a 20. század egyik legremekebb műve: a Pilátusról szóló részek elgondolkodtató vallásfilozófiai betétek, Mesterék sztorija szép szerelmes történet, Woland és társasága (például az előzetesben is feltűnő Behemót macska) randalírozása meg isteni szatíra és őrült feketemágia egyben. Fent a neten.
George Orwell: Állatfarm
Könyv: 1945
Film: 1954
Walt Disney Miki egere férfikorba lépett, mire a britek elkészítették a maguk első egészestés rajzfilmjét, viszont akkor már nem bíbelődtek gyermeteg egerekkel, hanem rögtön új műfajt alapítottak, a felnőtteknek szóló rajzfilmet. Ez volt az Állatfarm, amely az állatvilágra vetítve mutatta be a diktatúra természetrajzát. A baloldaliként indult Orwell a spanyol polgárháború alatt ábrándult ki a kommunizmusból. Nyíltan szatirikus művét, az Állatfarm-ot a második világháború éveiben írta, amely aztán csak 1945-ben, a hidegháború előestéjén jelenhetett meg. A rajzfilmnek a magyarok számára megvan az a külön jelentősége, hogy a magyar származású rajzoló, az itthon Macskássy Gyulával együtt induló, a harmincas évek közepén Angliába kitelepülő John Halas (Halász János) készítette angol feleségével, Joy Bachelorral közösen. Az elkészült mű, bár végkifejletében eltér George Orwell regényétől (az állatok végül fellázadnak a disznók ellen), abszolút klasszikus a műfajban. Utóbb kiderült, az amerikai titkosszolgálat pénzelte a produkciót, mert az antikommunista propaganda lehetőségét látták benne. Jó hír: itt meg lehet nézni az egész rajzfilmet magyarul.
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Könyv: 1986
Film: 2004
Talán nem mindenki tudja, hogy a japán Mijazaki Hajao zseniális A vándorló palota című rajzfilmje is irodalmi művön alapszik, még hozzá egy ma is élő, 76 éves brit írónő, Diana Wynne Jones azonos című regényén. Diana Wynne Jones ifjúsági regényeivel lett ismert, mágikus világokról és fiatal varázslókról írt több sorozatot, emiatt sokan hasonlítják J. K. Rowlinghoz. A vándorló palota a háromkötetes Ingary-sorozat (itt játszódnak a történetek) első része, amely egy fiatal lányról szól, akit egy boszorkány öregasszonnyá varázsol, és aki egy varázsló házában vállal házvezetőnői munkát, míg fel nem szabadítja magát az átok alól. A könyvet a Pongrác Kiadó magyarul is megjelentette, érdemes levadászni, aki olvasta, azt mondja, hogy felülmúlja - de legalábbis részleteivel jól kiegészíti - a gyönyörű (Oscarra is jelölt) rajzfilm-verziót.
Philip. K. Dick: Kamera által homályosan
Könyv: 1977
Film: 2006
Philip K. Dick regényét Richard Linklater egy speciális technikával (rotoscoping) ültette át vászonra: a hús-vér szereplőkkel (Keanu Reeves, Winona Ryder, Robert Downey Jr.) leforgatott filmet egy csapatnyi grafikussal karöltve átrajzoltatta, hogy így adja vissza a depresszív drogos sztori minden szürreális és álomszerű mozzanatát. A jövő Amerikájában játszódó történet főhőse Fred, a kábítószerellenes csoportnál szolgáló szövetségi ügynök, aki Bob Actor néven beépül a drogfogyasztók közé. Biztonsági okokból kilétét még a felettesei sem ismerik, így lehet, hogy egy nap azzal bízzák meg, figyelje az egyik gyanús drogost, bizonyos Bob Arctort. Hősünk addigra már szakmai ártalomként rákattant a H nevű agykárosító drogra, amitől kezd becsavarodni, és alámerül a paranoia, a személységhasadás és a hallucinációk poklába. A Kamera által homályosan talán a legjobb példa arra, hogy azokat a történeteket, amelyek hagyományos filmen röhejesek lennének, az animáció adta szabadságot kihasználva ötletesen lehet megjeleníteni vásznon. Az adaptáció cselekménye hűen követi a regényét, de közben látványvilágával sokat hozzá is tesz az eredetihez: sok Dick-rajongó véleménye, hogy az 1982-es Szárnyas fejvadász óta ez a legjobb Dick-adaptáció.
Jókai Mór: Cigánybáró
Könyv: 1885
Film: 1985
Jókai Mór romantikus történelmi kisregénye nemcsak Johann Strausst ihlette meg, de száz évvel később Dargay Attilát is. A történet a cigányok közt nevelkedett magyar fiatalúr, Botsinkay Jónás és egy cigánynak hitt török leány, Szaffi szerelmét meséli el, akik együtt jutnak nyomára az elrejtett kincsnek. Jókai eredeti történetét a családi mozinak szánt rajzfilm jelentősen leegyszerűsíti, de a fantasztikus szinkronhangok (Csákányi László, Gobbi Hilda, Kern András, Maros Gábor, Bárdy György, Hernádi Judit, Pogány Judit) és betoldott humoros betétek (pl. Jónás részeg attakja Arzéna budoárjában, a kormányzó gőzcsapoló berendezése a feje tetején) kárpótolnak az elveszett irodalmi hűségért. Ez a magyar animáció fénykora, a Vuk-ból, a Macskafogó-ból ismerős vizuális báj és humor jellemző a Szaffi-ra is. Ez is a rajzfilm is fent van a neten.
Alain Robbe-Grillet: Taxandria
Film: 1994
Kétszeresen is kakukktojás a sorban, de mivel egészen bizarr kísérleti fantasyról van szó, nem hagyhattuk ki. A Taxandria csak félig animáció: a valódi színészek festett háttérben mozognak (a módszert a film rendezője, Raoul Servais "servaisgraphie"-nak nevezte el), a szürreális látványért A rejtett városok című legendás művészképregény-sorozat egyik rajzolója, a belga François Schuiten felelt. Az eredmény: hátborzongató kísérleti fantasyfilm - mintha Salvador Dalí agyába pottyantunk volna. A film forgatókönyvét pedig nem más jegyzi, mint Alain Robbe-Grillet, a második világháború utáni francia irodalom fenegyereke, aki sok idegborzoló regény mellett az újhullám egyik legfontosabb darabját jelentő Tavaly Marienbadban című Alain Resnais-film forgatókönyvét is írta. A történet főhőse egy kisfiú, akinek a világítótorony különös őre megmutat egy rejtélyes világot: Taxandriát, ahol a diktatúra betiltotta az időt. Itt mindenki az állandó, folyamatos jelenben kell, hogy éljen, nincs fényképezőgép, sem óra, sem tudomány, sem fejlődés. A film másik érdekessége, hogy Budapesten forgatták 1989-ben (a sok utómunka miatt csak öt évvel később mutathatták be). Az egész fent van itt.
Ted Hughes: A vasember
Könyv: 1968
Film: 1999
Ted Hughes angol koszorús költő hidegháborús sci-fijét 1981-ben adta ki magyarul a Móra, de valószínűleg nem sokan ismerik. Mint ahogy A hihetetlen család-ot, a L'ecsó-t rendező Brad Bird viszonylag korai (még nem a Disneynél, hanem a Warner Brosnál készült) rajzfilm-adaptációját sem. Pedig szép történet, az űrből érkező vasember, mint egy hatalmas metál-E.T, elhozza a Földre a békét és a szeretetet. A fémmonstrum autókkal táplálkozik, és cseppet együgyű, de ez nem akadályozza meg abban, hogy összebarátozzon egy kisfiúval, aki aztán bajtársiasan bujtatja az agresszív kormányügynökök elöl. A film nálunk csak DVD-n jött ki Szuper Haver címmel.
Neil Gaiman: Coraline
Könyv: 2002
Film: 2009
Az itt felsorolt adaptációk közül talán ez az egyetlen, ahol az animáció talán még jobb, mint az eredeti mű. Neil Gaiman csodálatos szerző, de fantasy-novellája (nálunk az Agave adta ki 2009-ben) soványka történetnek tűnik a Karácsonyi lidércnyomás-t is megrendező Henry Selick fantasztikus látványorgiájához képest. Az aprólékos bábanimáció meg tudja mutatni azokat az apró részleteket is, amit a könyv nem (pl. a kert burjánzó növényei, a "másik" ház lakásbelsője stb.). Miközben Selick nem hagyta elveszni a történet hátborzongató horror-oldalát sem, sőt sok apró vizuális és audio-trükkel még fokozta is. Mestermű.
+ + +
Rajzfilmek, amiket még felvehettünk volna a listára, de nálunk nem fértek a legjobb hétbe:
Roald Dahl: A fantasztikus Róka úr - Wes Anderson 2010-es rajzfilmje aranyos, de a sztoritól nem voltunk elájulva.
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve - Gyerekkorunkban kívülről tudtuk Balu dalát, mostanra már felnőttünk.
Lewis Carrol: Alice Csodaországban - Kedves Disney-rajzfilm, szintén nagy kedvenc, legjobb a nem-születésnapi zsúr. De az eredeti műre csak távolról emlékeztet.
Charles Dickens: Karácsonyi ének - Dickensnek ez a műve érte meg a legtöbb adaptációt; a tavalyi Jim Carrey-változat jó volt, de az csak részben animáció, a 2004-es rajzfilm meg nem volt olyan jó.
Franz Kafka: Átváltozás - A Dreamworks animációs stábjába tartozó Charlie Ramos valószínűleg saját kedvére kezdte el készíteni 2000 környékén saját kisfilmjét Kafka 1915-ös novellájából, de a 15 percesre tervezett animációból csak hét perc készült el (azt viszont az egyik közreműködő feltöltötte a netre). Hátborzongató, fura rajzfilm-kezdemény. Kafka eredeti műve is eléggé abszurd, de ha még látod rajzfilmen az emberméretű kitinpáncélt, és hallod a kapálózó ízeltlábak zaját a padlón, akkor az már túl realisztikus ahhoz, hogy kibírjuk.
Victor Hugo: A párizsi Notre Dame - Vigyázat, senki meg ne nézze! Victor Hugo műve korrekt olvasnivaló történelmi tablóval, sokféle élettörténettel és szerelmi szállal, ahogy az egy rendes romantikus regénytől elvárható. A Disney-féle adaptáció butaságát és primitívségét nem lehet azzal magyarázni, hogy gyermekeknek szól, hiszen nincs az a gyerek, akinek meg lehet magyarázni, hogy miért jó annak a szegény púposnak, hogy elhappolják előle a szerelmét. Ráadásul szörnyen sokat énekelnek benne.
Selma Lagerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át - Nagy kedvenc, nyilván mindenki a japán rajzfilmváltozatot ismeri belőle, és nem az eredeti mesét. Érdekes, hogy a svéd írónő célja az volt vele, hogy játékos formában mutassa be Skandinávia flóráját és faunáját.
A.A. Milne: Micimackó - Klasszikus ez is. Bármennyire zseniálisat alkotott Disney, a könyvek elolvasása kötelező (ezé meg ezé).
