Agatha Christie életében van egy homályos folt, amelyet életrajzíróinak máig nem sikerült tisztázni. 1926. december 3-án az akkor 36 éves írónő egyszer csak eltűnt. Az egész ország őt kereste, az ő képeivel volt tele a sajtó, több ezer civil önkéntes szállt be a keresésbe. Egészen addig, míg 11 nap múlva egy angliai fürdőhely szállodájából nem telefonáltak, hogy van ott náluk egy hölgy, aki megszólalásig hasonlít az újságokban látott fotókra. A hivatalos verzió szerint az írónő eltűnése napján egy közúti balesetben a fejét beütötte, és amnéziás lett. Sokan azonban előre eltervezett fifikás médiakampányként magyarázzák az írónő eltűnését. Egy Jared Cade nevű szerző Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című magyarul most megjelent könyvében új teóriával állt elő. A könyv fordítójával, Sipos Katalinnal beszélgettünk.

"Ez az egész misztikus dolog volt, senki meg nem magyarázta" - kezdte Sipos Katalin - "a család verziója az volt, hogy az írónő amnéziát kapott, ezzel azt üzenték, ne is kérdezzetek semmit, úgy sem tudjuk." Jared Cade-t,et, aki a nyolcvanas években egy Agatha Christie-ről szóló televíziós vetélkedő nyerteseként tűnt föl, régóta foglalkoztatta ez az ügy. Az írónő rokonai között kutatva jutott el Judith és Graham Gardnerig. "Ami következtetés és információ Jared Cade könyvében szerepel, az jórészt azon alapszik, amit ő ettől a házaspártól megtudott, de Agatha Christie életének eseményei kapcsán sok más tanút is megkeresett" - meséli Sipos Katalin, a könyv fordítója. A 11-12 éves Agatha Christie egy családi esküvőn ismerkedett össze nővére férjének, James Wattsnak a húgával, a pár évvel idősebb Nannel, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Nan Watts a hetvenes években elhunyt, de leánya, Judith és veje, Graham sok időt töltött el az írónővel. Gardner ment fotózni például Agatha Christie második férje, a régész Max Mallowan nimrudi ásatására.

"Az a furcsa ebben az ügyben, hogy az írónő december 3-án eltűnt, másnap 4-én este pedig egy angliai gyógyfürdő híres szállodájába jelentkezett be Mrs. Theresa Neele néven, azt állítva, hogy Fokvárosból érkezett, hogy családjának tagjait felkutassa" - magyarázta tovább Sipos Katalin. "Ez pontosan úgy hangzik, mint egy Agatha Christie-regény eleje." A könyv orvosi véleményekre is hivatkozik, melyek szerint egy amnéziás betegnél elképzelhetetlen, hogy az emlékezetvesztés idején annyira tiszta legyen, hogy másodlagos személyiséget kreáljon magának. "Agatha Christie december 4-e estétől egészen 14-e délutánig, míg érte nem jöttek, konzekvensen úgy viselkedett, mintha Mrs. Neele lenne."

A könyv teljesen érthető és emberi magyarázatot kínál a "titokzatos" eltűnésre. A könyv fordítója persze nem akarja lelőni a poént, de annyit elárult, az írónő "szeretett volna elérni valamit ezzel az eltűnéssel". Óvatos faggatózásunkra az is kiderült, ez a dolog magánéleti jellegű volt. Ez nem meglepő: Agatha Christie két évvel később hivatalosan is elvált férjétől, a jóképű Archie Christie-től. (Mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy az "amnéziás" írónő pont Neele néven jelentkezett be a szállodába. Így hívták azt a hölgyet, aki miatt Archie Christie úgy határozott, elhagyja nejét és hat és fél éves kislányát, Rosalindot. Mindez pont 1926 telén zajlott.) 

"Az biztos, hogy Agatha Christie nem számított arra a nagy felhajtásra, ami kerekedett az ügyből" - teszi hozzá Sipos Katalin. "Ő az a típus volt, aki nem szerette a nyilvánosságot. Ötven évet élt még, amely alatt semmi módon nem kereste a médiával való kapcsolatot, interjút is ritkán adott. Épp ezért nem illik a képbe az a magyarázat, amely szerint így akart volna palávert csapni, hogy könyveinek példányszáma megugorjék."

"Ez azért tragikus, mert a második férjének is voltak szeretői" - mondja Sipos Katalin. "Agatha Christie amilyen sikeres volt szerzőként, íróként, annyira nem volt szerencséje a férfiakkal."