Kíváncsi vagy, kitől félt legjobban a rettenthetetlen Poirot? Vagy egy halálosan finom angol sütemény receptjére vágysz? Esetleg az írónő műhelytitkaiba szeretnél betekinteni? Jó helyen jársz, ezekről mind szó esik Agatha Christie "leg"-jeit sorba szedő összeállításunkban. Szeptember 15-én lenne 120 éves a krimi nagyasszonya. Van, aki tortarecepttel, mi ünnepi listával adózunk emléke előtt.
A legtöbb halott:
Agatha átlagosan három embert szokott eltenni láb alól egy-egy művében. Némiképp megszaladt vele a ló a Tíz kicsi néger és a Gyilkolni könnyű című regényekben, ahol viszont konkrét mészárlást rendezett.
A legbizarrabb család:
A Ferde ház-ban lakik a legfurcsább lelkületű család: a Leonides-klán áskálódik, hazudozik, ezen kívül pedig a legkülönösebb indokokkal gyilkolássza egymást. Nem mellesleg e regényben találkozunk egy másik "leg"-gel is: (szpojlerveszély) a legifjabb bűnelkövetővel.
A legflúgosabb nyomozó:
Christie humorérzékére a legjobb tanú Mrs. Ariadne Oliver alakja, akiben önmaga karikatúráját rajzolta meg. A hölgyet fennhangon hirdetett női megérzése folyamatosan tévútra viszi, így ne is számítsunk tőle érdemi információra a nyomozással kapcsolatban. Annál szórakoztatóbbak viszont azok a beszólásai, amiken keresztül Christie végre büntetés nélkül odamondogathat az olvasóinak, barátainak, sőt még a "kis belgának" is.
A legidétlenebb mondóka:
Miss Marple előszeretettel idézget mondókákat és kiszámolókat, néha azonban előfordul, hogy a gyilkos is rá van gyógyulva a brit nevelésben fontos szerepet játszó badar versikékre. Az Egy marék rozs-ban egy különösen ijesztő mondókát rekonstruál gyilkosságaival a pszichésen terhelt elkövető. "Hat hatosról énekelj / Egy marék a zsebben, ó, / A pástétomban két tucat / feketerigó. / Hogy fölszeletelték, trilla kelt, / Hu-huncut a bíró, / A király asztalára kerül / A két tucat rigó. / A kincstárban ült a király, / Latolta, mennyi a pénze, / A királyné a szép szalonban / Mézet kent a kenyérre. / Teregetett a kis cseléd, / A kertben, csudajó, / Pisze orrába belecsípett / Egy feketerigó." (Sing a song of sixpence)
A legbrutálisabb gyilkosság:
Az életmű olvasásakor a gyilkolási módszerek széles palettájával ismerkedhetünk meg. Az angolos hidegvérrel kitervelt akciók mellett azonban fel-felüti a fejét a nyers erőszak is. A Temetni veszélyes című könyv elején például több brutális baltaütéssel vernek agyon egy szerencsétlen asszonyt.
A legveszélyesebb édesség:
A Christie-rajongók nagy része valószínűleg hangosan könyörgött Dora Bunnernek, a Gyilkosság meghirdetve locsogós nénijének, hogy ne egye meg a születésnapi tortáját. A mérgezett különlegesség ugyanis gyorsan pontot tett az ünnepség végére. Ha valaki mégis kedvet kapott a sütihez, az itt található recept alapján elkészítheti a hasonmását. Az "Édes halál" (Delicious Death) fantázianevet viselő tortakreációt Jane Asher brit cukrász és színésznő - valamint lelkes Agatha Christie-rajongó - állította össze az írónő mostani születésnapjára. A tortát a regénynek az a része ihlette, amiben Mitzi, a szakácsnő elmondja, hogy készíti a sütit. (A lenti képen az Agatha Christie-szülinap torta látható, mazsola és aszalt gyümölcsök vannak a közepén.)
A legrégebbre nyúló rejtély:
Agatha Christie hőseinek nem egyszer hosszú évek távolába nyúló bűneseteket kell kinyomozni. Nehéz pontosan kiszámolni, melyik a legrégebbi felgöngyölített gyilkosság, mi holtversenyt hirdetünk az Öt kismalac és a Szunnyadó gyilkosság között. Az Öt kismalac-ban 16 év telt el azóta, hogy Carla, a szép ifjú hölgy édesanyja méreggel itatta meg nagy természetű festő férjét. A lány arra kéri Poirot-t, ellenőrizze, tényleg így történt-e az eset. A Szunnyadó gyilkosság-ban (Miss Marple utolsó esete) a 21 éves ifjú feleségnek kísérteties megérzései vannak új házukkal kapcsolatban. Ahova ajtót akar vágatni, ott, kiderül, valóban ajtó állt évekkel ezelőtt. Természetesen ennek oka van, Miss Marple rá is jön, hogy mi. Jó régi történet ez is, nagyjából ugyancsak 16 éves.
A legjobb zártszobás rejtély:
Az elzárt helyszínen elkövetett, kevés számú gyanúsítottra szűkíthető bűntény Agatha Christie óta klasszikus krimizsáner, aminek azonban az évtizedek múlásával is megmaradt a varázsa, előszeretettel alkalmazzák a szerzők ma is. Az írónő rengeteg könyvében alkalmazta ezt a trükköt, szerintünk a legélvezetesebb a Nyílt kártyákkal volt, ahol szigorúan csak a kártyapartnerek között kellett keresni a gyilkost. Ez után a regény után azonnal meg akarsz tanulni bridzsezni!
A legjobb utazós regény:
Hogy a Christie-hősöknek se legyen könnyű az élete, az írónő földön, vízen, levegőben próbára teszi tudásukat. A szokásos kényelmetlenségeken kívül általában egy jó kis bűnüggyel is találkoznak. Nincs ez másképpen a Nemezis című regényben sem, ahol Miss Marple indul útnak. Halála előtt egy ismerős még gyorsan befizette az idős hölgyet egy buszos angliai körutazásra. Naná, hogy kiderül útközben, hogy ki kéne nyomozni egy ügyet.
A legjobb közel-keleti regény:
Agatha Christie, miután 1930-ban megismerkedett, majd gyorsan össze is házasodott második férjével, Max Mallowan régésszel, rengeteget utazott ásatási helyszíneken, főképp a Közel-Keleten. Élményei több regényébe is átszivárognak, a krimik között hangulatuk és egzotikus helyszíneik miatt ezek külön színt képviselnek. A mi kedvencünk a Gyilkosság Mezopotámiában (főleg azért, mert a Találkozás a halállal Mrs. Boytonját egyszerűen ki nem állhatjuk): nagyszerűen át lehet látni itt, mi az archeológus feladata, hogyan telnek napjai. Ennél a könyvnél a legkönnyebb úgy érezni, mintha mi is ott lennénk. És persze a rejtély is kellően fifikás.
A legnagyobb klisé:
Hullát találtak a könyvtárszobában? Ennél nagyobb közhellyel ritkán találkozhatunk egy detektívregényben. Legalábbis az írónő így vélte. Többször nyilatkozta, hogy ez olyan bevett szituáció, mint a gonosz báró egy melodrámában. Ő kihívásnak érezte, hogy a "kötelező" kelléket érdekesen használja fel, és évekig dolgozott a megvalósításán. Így született meg a Holttest a könyvtárszobában.
A legviccesebb szituáció:
Christie többször is bizonyítékát adja annak, hogy szeret kibabrálni a jó öreg Poirot-val. A fogorvos széke című könyvben például egy doktor karmai közé küldi. A mestert igen ritkán láthatjuk páni félelemben, de a fogtömés közben - ugyan csak egy fél pillanat erejéig - ő maga is elismeri, hogy csupán egyszerű földi halandó.
A legkevésbé Agatha Christie-s Agatha Christie-regény:
Az Úti célja ismeretlen voltaképpen egy sci-fi: se Poirot, se Marple, csak egy ifjú hölgy, aki férjét a sivatagba követve felfedezi, hogy utopista tudományos lágerbe gyűjtik itt a tudósokat. A fodrász és az ellátás kitűnő, de azért mégse jó ez így. Próbál kiszabadulni a falanszterből. Mintha nem is Agatha Christie írta volna, de remek könyv, azoknak is tetszhet, akik amúgy nem kattannak Agatha Christie csipketerítős krimijeire. Nem igaz, hogy sikerületlen regény.
A legjobb Marple-regény:
Christie ötvenedik könyve, a Gyilkosság meghirdetve igazi klasszikus, minden együtt van benne, amiért a Marple-krimiket szeretni lehet. A beszédes szomszédokkal, titokzatos örökösökkel és hisztis szakácsnővel terhelt kisvárosi kirakósban végül minden és mindenki a helyére kerül. Kedvenc nénink a megszokott sebességgel kattogtatja a kötőtűit, és az együgyűség álcája mögül nevetve oldja meg a rejtélyt.
A legjobb Poirot-regény:
Mindenkinek más a kedvenc Agatha Christie-je: legtöbben a Tíz kicsi néger-ért vannak oda, más meg az ABC-gyilkosságok-at emlegeti. Nekünk Az Ackroyd-gyilkosság a csúcs, krimiben ezt a narratológiai poént még nem merte elsütni senki. A regény utolsó sorai után garantáltan hideg vízként téríti magához az elhűlt olvasót. A remek csavaron kívül még a nyugdíjba vonuló Poirot töktermesztési próbálkozásain is szórakozhatunk. Kell ennél több? Agatha Christie-nek is ez hozta meg a nemzetközi sikert.