Állókép Dario Argento Inferno című filmjéből

Pánikra továbbra sincs ok: két nagy ollója van, de méregtövise nincs. A napokban egy könyves sarok kialakítása során bukkant fel. Majdnem sikerült lefotózni. Ha azonban nem vigyázunk, tömegével hemzseg a falakon. A könyvskorpió nyomába eredtünk.

Kiss Kálmán rámolás közben, lakása átrendezésekor találkozott az álskorpiók csoportjába tartozó könyvskorpióval. "Az új könyves sarok kialakításakor bukkant fel, Richard Rorty Filozófia és társadalmi remény című kötetének fedelén" - emlékszik vissza. Kálmán először kiskorában olvasott a könyvskorpióról a Búvár zsebkönyvek Pókok, skorpiók című kötetében. Mindig
szeretett volna látni egyet, de eddig nem volt szerencséje. Ugyan álskorpióval korábban már találkozott (gombászás közben), de a könyvskoprió a legnagyobb álskorpió. Két gyufafejnyi. "Nem olyan energikus, rohangálós állat, mint a valódi skorpiók, inkább bávatag, elég ártalmatlan benyomást kelt" - mondja. Lefotózni nem tudta, rámolás közben lusta volt megkeresni a makrokonvertert.

Kálmán arra gyanakszik, hogy mivel sokat rendel antikváriumból, onnan került hozzá. Úgy tudja, a könyvskorpió poratkákkal táplálkozik, ez pedig annak a jele, hogy neki poratkái vannak. Ennek nem örül.

Megkerestünk néhány antikváriumot, hátha ott gyakrabban láttak könyvskorpiót. Először a Központi Antikváriumot hívtuk. Amint kimondjuk a - mint a későbbiekben kiderül - ragadozó állat nevét, tíz másodperc döbbbent csönd következik. "Kapcsolom a kollégát" - szólal meg végül az elhaló női hang. Pálinger Béla boltvezető azonban még soha életében nem hallott a könyvskorpióról. Hasonlóképp Antal Károly, a Múzeum Antikvárium vezetője. "Pedig jó ideje csinálom" - teszi hozzá utóbbi. Bősze Ádámnak a Magyar Antikváriusok Szövetségétől szintén fogalma sincs róla, hogy miről beszélünk, azonban azt tanácsolja, hogy keressük fel a Széchényi Könyvtárat.

Az OSZK restaurátor műhelyében érjük utol Tóth Zsuzsát. "Kettőt láttam, döglötten" - mondja. A restuarátorként dolgozó Zsuzsa ismerte tanulmányaiból az állatot, így nem ijedt meg, amikor először látta. "Régi könyvekben a portetveket eszi" - mondja. Az egyik döglött példányt eltették, de elveszett.

A könyvskorpió átlagos mérete 5mm

Merkl Ottó zoológus a Magyar Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményében dolgozik. Egyszer találkozott életében könyvskorpióval, de akkor rengeteggel. "A Szarvasi Arborétumban egy elhagyatott házban tömegével láttam. A házban csak limlomot tartottak, felemeltem egy téglát, és ott hemzsegtek alatta. A falon is mászkáltak" - emlékszik vissza a zoológus. Pontosít azonban: a könyvskorpió (Chelifer cancroides) ragadozó, amely nem a könyvhöz kötődik elsősorban, hanem a penészgombákon és nedves anyagokon élő más ízeltlábúakhoz. Portetvekre és könyvtetvekre vadászik olyan lakásokban, ahol sok a poros cucc és nem elég száraz a levegő. Olyan ollói vannak, mint a skorpióknak, de álskorpió: megnyúlt utóteste, méregtövise nincs. "A könyvet nem bántja, sőt a könyv kártevőinek pusztításával akár még védi is" - mondja.

"Ön előtt nem beszéltem olyan emberrel, aki találkozott olyannal, aki már látott" - zárja a beszélgetést Merkl Ottó.