Nyolcvanhét éves korában meghalt Jorge Semprún spanyol író. Semprún franciául írt, de következetesen spanyolnak vallotta magát. A spanyol polgárháború után Franciaországba menekült, ahol bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba. Mikor elfogták, a buchenwaldi lágerben tartották fogva, ezekből az élményekből táplálkozik legismertebb regénye, A nagy utazás (1963), amely a buchenwaldi koncentrációs táborba tartó író emlékeit, gondolatait rögzíti.
1945-től a Franco-rendszer bukásáig ismét Franciaországban élt, azután visszatért hazájába. Közben, 1945-64 között Federico Sanchez álnéven tagja volt a spanyol kommunista pártnak, de konfliktusba került a mozgalommal, és végül kizárták. Innen ered másik nagy témája, a kommunizmus eszméinek és módszereinek csődje a Nyugat baloldali mozgalmaiban (a téma legismertebb feldolgozása A háborúnak vége című Resnais-film forgatókönyve). "A totalitárius állatkerttel szemben inkább választom a piac dzsungelét" - foglalta össze idősebb korában a baloldalhoz és a sztálinizmushoz kötődő viszonyát.
Semprún két filmben is együtt dolgozott Costa-Gavras görög rendezővel, a Z, avagy egy politikai gyilkosság krónikája című film adaptált forgatókönyvéért Oscar-díjat is kapott. Semprún 1988 és 1991 között spanyol kulturális miniszter volt, számos irodalmi kitüntetés birtokosa, illetve az első nem francia íróként került be 1996-ban az Académie Goncourt-ba, amely évente díjazza a francia nyelvű irodalmat. "Azt gondolom, hogy nagyszerű spanyolnak lenni egy francia akadémiában azután, hogy a spanyol kormányban franciának tartottak" - nyilatkozta tagságáról az író.
Semprún 2006-ban a Könyvfesztivál díszvendége volt, akkor első spanyol nyelven írt könyvét, a spanyol polgárháborúról szóló Húsz év, egy nap-ot mutatta be Magyarországon.
Az írót párizsi otthonában érte a halál. (MTI)
