Szerdán, 93 éves korában meghalt Marcel Reich-Ranicki, a második világháború utáni időszak legbefolyásosabb német irodalomkritikusa. Hazájában évtizedek óta irodalmi pápaként tartják számon, idén márciusban állapítottak meg nála prosztatarákot.
Marcel Reich-Ranicki tevékenységének legnagyobb hatását az 1988-tól 2001-ig a ZDF csatornán sugárzott Das Literarische Quartett (Az irodalmi kvartett) című adásban fejtette ki. A sorozat hetvenhét adást élt meg, sok regényírót segített az áttöréshez, élénk viták helyszíne volt és hozzásegítette Reich-Ranickit ahhoz, hogy széles közönség számára ismertté váljon. Ítéletei egy-egy új mű győzelmét vagy bukását jelentették. Az adásban megszerzett befolyása áll Martin Walser Egy kritikus halála című szatírikus regényének középpontjában. A könyv nagy port kavart, Walsert antiszemitizmussal is megvádolták.
Marcel Reich-Ranicki Lengyelországban született 1920-ban, és lengyel-német zsidó családban nőtt fel Berlinben. A családot 38-ban Lengyelországba deportálták. Reich-Ranicki 1940-től a varsói gettóban élt, itt vette el feleségét, Teofilát. Szülei a treblinkai koncentrációs táborban haltak meg. A háború után csatlakozott a lengyel hadsereghez, majd rövidebb ideig Angliában élt, 1958-ban tért vissza Németországba.
„Ő az, aki megtanított minket olvasni” – írta a Süddeutsche Zeitung Reich-Ranickiről. A legnagyobb német hetilap, a Spiegel szerint az a fajta kritikus volt, aki imádott drasztikus ítéleteket hozni. Jól szemlélteti kritikusi attitűdjét, hogy miután Günter Grass 1995-ös Ein weites Feld (Nehéz kérdés) című regényét kritikájában a földbe döngölte, még rá is tett egy lapáttal azzal, hogy a Spiegel címlapján olyan fotón látható, amint épp széttépi a könyv egyik példányát.
2005-ben megkérdezték tőle, hogy hisz-e istenben, amire azt válaszolta, hogy "Shakespeare-ben és Goethében, Mozartban és Beethovenben hiszek". Felesége 2011-ben halt meg, fia Andrew Alexander Ranicki, az Edinburgh University matematika tanára.
És végül még egy Spiegel-vonatkozás: amikor 2000-ben egy interjúban megkérdezték tőle, hogy milyen gondolatai támadnak a saját halála kapcsán, Reich-Ranicki ezt mondta: "Erre egyszer már adtam egy választ, amit szívesen megismételek önnek: ha meghalok, az azt jelenti, hogy a Spiegel következő számát nem tudom elolvasni. Ami sajnálatos."
