"Aki éjjel indul el, számoljon vele, hogy nem lesz egyedül." Slam poetry, közéleti versek, korszerű magyar líra, gyerekköltészet. A magyar költészet napja alkalmából a friss és hamarosan megjelenő, könyvfesztiválra, könyvhétre érkező verskötetekből válogattunk. Olvassatok verseket József Attila születésnapján!

Nemsokára jön

Varró Dániel: Nem, nem, hanem (Manó Könyvek)

Varró Dániel legújabb, a könyvfesztiválra megjelenő gyerekkönyvében egyetlen hosszúvers található, melynek minden versszaka ugyanúgy épül fel. Visszatérő soruk („Nem, nem, hanem”) hétköznapi kérdések által elindított fantáziadús, a gyermeki gondolkodást tükröző gondolatokat ránt vissza a földre. A versekben rejlő játékosságot a kötet kialakítása is tükrözi: ahhoz, hogy a versszakok elején levő kérdésre megkapjuk a választ, mindig lapoznunk kell egyet. A kötetet Agócs Írisz illusztrálta.

Nem, nem, hanem (részlet)

Mit kell a virággal tenni, ha kókadt?
Vinni neki finom ennivalókat?
Biztatni?
„Te virág, magadat bízd el”?
Nem, nem, hanem
meg kell locsolni vízzel.

Mibe töröljük
 a kezünk, ha zsíros,
mert ebédre pizza volt,
hambi, vagy gyros?
Függönybe?
Macskába?
Ing gallérjába? A hajunkba?
Nem, nem, hanem
szalvétába.

Erdős Virág: Ezt is el (Magvető)

A könyvhét valószínűleg egyik legjobban várt megjelenése Erdős Virág Ezt is el című kötete lesz, amely tartalmazza a Népszabadságban tárca formában megjelent, a Facebookon hihetetlen népszerűségre szert tett Na most akkor... verset is. A szerkesztő, Király Levente szerint Erdős Virág közéleti lírája ahhoz a típusú szociális érzékenységhez köthető, amely az irodalomban leginkább Tar Sándor prózájával rokonítható. A kötetben a szókimondó, a hiphophoz közelítő darabok mellett hangsúlyos szerep jut a klasszikus formákkal való játéknak, ezek aktualizálásának, olvashatjuk például Berzsenyi Közelítő tél című versének „remixét” is:

Közelítő

Hervad már ligetünk, díszei hullanak,
pakkos hajléktalant fürge rendőr kísér.
Nincs rózsás labyrinth, s a Dankó utca-
                Magdolna utca sarkán nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia: a Micimackós Játszótér 
láncokkal-lakatokkal megszigorított rabszürke 
kapuja zárva, tarlott bokrai közt nem
szórakoznak az utcagyerekek. Nem búg a gerlice, 
                s "Kovács János háza" helyét benőtte a fű.

Itt nemrég az öröm víg dala harsogott,
s most a Városüzemeltetési Szolgálat
Közrendvédelmi Egységének 
                éjfekete terepjárója köröz.

A járókelők ábrázatán néma homály borong.
Szomorú s kiholt reklámszatyraikban nem 
mosolyog gerezd; szőlő, szappan, szalámi 
                nem illatoz.

A tündér szerencse kukáról kukára jár. 
Egy gyenge széltől földre teríttetik Ámor, 
a féllábú, vak koldus, s a Polgármesteri Hivatal 
Ügyfélszolgálati Irodájának átellenében mint 
                kis nefelejcs, enyész.

De oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
s lám szárnya alól minden zsenge virág és 
kikukázott hiábavalóság 
                bombaként csapódik a földbe.

Itt hágy, s vissza se tér majd rettenetes korom.
Róma ledűl, s én zöld lugasok közt járva
fekvő villamosok rút fedezékéből nézem 
rongált Budának tornyait, s Lollim felrepedt, 
                véres szemöldökét.

Szőcs Petra: Kétvízköz (Magvető)

Májusban adja ki a Magvető Szőcs Petra első, Kétvízköz című kötetét. Szőcs Petra filmrendezést tanul, kisfilmjeivel már találkozhattunk is. Gyakran publikál folyóiratokban, az egyik legeredetibb hangú fiatal költő. A kötetcím Kolozsvár történelmi városrészére utal, már ezzel hatással lehet az értelmezésre, de más közelítések felől is olvashatók a beválogatott versek. Kvázi családtörténet, ironikus hang, szürreális, álomszerű képek, érdekes figurák jellemzik a kötetet.

Alkati különbség

Anyám szégyelli magát miattam,
mert pizsamában fogadtam a vendégeket.
Ők tapintatosan esznek, és
bár kilóg a hasam, arra gondolok,
hogy valamikor szebben is tudtam repülni,
forogtam, bukfenceztem a levegőben,
a karomat is megfelelően használtam,
és ízléssel ereszkedtem le
a szekrény tetejére, fél térddel.
És bár most alacsonyan szállok,
mint a Trabant füstje,
azért anyám ne miattam szégyellje magát.

Jónás Tamás: Lassuló zuhanás (Magvető)

A Magvető igazi vershullámára a könyvhétig kell várni, de megéri! A reprezentatív éves válogatás, a Szép versek mellett három verskötet is érkezik. Jónás Tamás Lassuló zuhanás című kötete összegzés lesz, öt év intenzív munkájának az esszenciája. A József Attila-i hagyományból építkező Jónás Tamás ezúttal sem beszél mellé, alanyi költészete a lélek rejtett mélységeit barangolja be. A műfajilag is színes kötetben a lírikust érintő legégetőbb kérdésekről, többek közt a szerelemről, a cigányságról, a halálról, a családról és a hazáról találhatunk naprakész, fájdalmasan aktuális verseket.

Lassuló zuhanás

cipelem ezt a kisfiút és ő cipelget engem
nagyon féltett kis vacka van eszemben szívemben
öt éves forma meztelen hideg van mégse fázik
szalad az erdőből soha nem érkezik meg a házig
szalad a havas fák közül szaladna a melegbe
de létezik ház és van meleg ami soha nem ereszt be

cipelem ezt a kisfiút kosarat visz így asszony
nem akar mást csak annyit hogy reggelig alhasson
nem akar mást csak jó cipőt ne vérezzen a lába
rettegve gondol rá mi lesz ha eljár iskolába
ül a padok közt földre ül vagy ültetik a földre
nevetnek rajta mert piszkos a nyaka meg a körme

cipelem ezt kisfiút a lovagot aki a Marcsit
ne tudja még megmenteni mert túl sokáig alszik
konyhai boszorkány sikít krumplit pucol a kislány
fehér szívével érkezik de a lánynak arca nincs már
milyen világba bújhat el ez a hazug a vesztes
ki összevissza ígérget s csak békeidőben kedves

miféle kisfiú cipel miféle vallomásig
harminckét éve kínoz egy férfit aki csak ásít
miféle kisfiú lehet ilyen felnőtt fiúból
miféle költő lett no la hasznot facsar a szóból
miféle verseket szerel miféle fájdalommal
miféle fa áll a szívében ágakkal sose lombbal

Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv (Magvető)

A könyvhétre készül a Kossuth-díjas költő, Takács Zsuzsa új kötete, a Tiltott nyelv is. A magyar líra élvonalába tartozó Takács Zsuzsa költészete sokszólamú, a finom humor és irónia színezi a néha komoly, tragikus hangvételt. Takács Zsuzsa folytatja előző kötetének nagy sikerű India-ciklusát, amelynek fő ihletője Kalkuttai Boldog Teréz (Teréz anya). Megidézi többek között Petri Györgyöt és Kálnoky Lászlót, találunk majd benne gyászverseket, és olyan álomverseket is, amelyeket a költő álmában hallott és ébren jegyzett le.  

Skarlát betű (Tisza Denise emlékére)

Nem folytatta velünk az általánost, nem is
tanult tovább, sem Párizsban a Sacré Coeurben,
sem Genfben a református lánykollégiumban.
Ki tudta mondani végül a néma H-t. Nem lett
a parasztasszonyok felcsere Szarvason,
sem festő, mint Zichy gróf felesége, Bolza
grófnő. A félénk kislány, Denise-Döniz
nem táncolt négyest, palotást soha.

Tejfehér bőre volt és nagy, zöld szeme,
s ha jól emlékszem, gesztenyebarna,
félhosszú haja. Hatodikban férfi osztály-
főnökünk lett. Mindnyájan beleszerettünk.
Ő már nem ismerte. Minden lány tetszeni
akart a fiatal, mint később kiderült, tébécés
férfinak. Miért lett volna éppen ő kivétel?
Neki talán bevallja, hogy fél.

El is vitték a családot a Hortobágyra,
ötvenegy nyarán, ha jól emlékszem. Talán
megrugdosták és leköpdösték őket a meg-
szégyenítésükre kivezényelt helybeliek,
ahogyan rokonainkat, a nyolcvanéves
Preszly házaspárt Vácott. De hogy
istállóban laknak? És markot kell szedniük
a tűző napon a lázas gyerekeknek?

Hogy skarlátbetűvé állnak össze a kiütések
a homlokán? – Országos járvány volt,
kórházban feküdtem én is. Anyámat egy
üvegfalon át láttam, és követelőztem,
hogy vigyenek haza. Az istálló szalmájára
biztosan visszavágyott ő is, de nem kellett
sokáig várakoznia. A szíve vitte el, mondták
a szüleim, még hozzátették, hogy jobb így.

Ha ugyan ő volt, aki meghalt, és nem
a testvére, Mária, mert akkor Lajos Kálmán
másik gyermekére vonatkozik, amit a néma
H-ról állítottam, azaz, hogy kimondta végül
a halál szót, ami bátor dolog egy gyerektől.
Ha elhiszi, hogy van feltámadás, azért, mert
elfogadta a be nem láthatót. S ha nem hiszi el –
mert nem akart elszomorítani senkit.

Most jelent meg

Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyvéről (Libri)

Sirokai Mátyás új versei mintha régészeti leletek lennének egy eljövendő civilizáció szent irataiból: nehéz eldönteni, vajon hétköznapi mozdulatainkat írják-e le egy poszthumán sámán lézerpontosságú figyelmével, vagy épp a megváltás felé vezető ösvényt álcázzák egyszerű gyakorlatoknak – olvashatjuk a Libri Kiadó benzedrin hatású ajánlásában A beat tanúinak könyvéről.

I. 6. (részlet)

Aki éjjel indul el, számoljon vele, hogy nem lesz egyedül. A fájdalomzónák lakói hallatni fognak magukról. A zónák falvakként szórtak, s bár összeköti őket a test ér- és ideghálózata, jellemzően egyszerre csak egy terület aktív. A falvak mit sem tudnak a ködös, távoli többiről, mit sem törődnek a tavakkal, amelyek egymástól elválasztják őket, bíbor alkonyoknak és narancs hajnaloknak élnek, amik enyhülést, fájdalmat hoznak a szenvedőnek.

Simon Márton: Polaroidok (Libri)

Szintén a Librinél jött ki Simon Márton új verseskötete, amely „a nagyvárosi szorongás szótára”. Néhány szóban, egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével szólalnak meg a versek, például így:  

⁰¹⁰ A vér az, amit nem hiszel el.
²⁶⁹ Neonreklám villog:
Biztos
⁰⁵⁰ Azt álmodtam egy ismeretlen nőről,
hogy az özvegyem.
Szia. Hiányzol.
⁰⁸³ Álvéletlenszám-generátor.
⁴⁷¹ A hullámok osztályozása.
⁰⁴⁹ A szív egy nyomdahibás naptár,
ezt mondta.
⁴²⁰ Csak képzeld el, mi mindent
csináltál már eddig a kezeiddel.

Pion István: Atlasz bírja (Helikon)

Először szerepel a slam poetry magyar verseskötetben. A nagyközönség Pion István nevét az első országos Slam Poetry Bajnokságon jegyezhette meg, de a szerző bemutatkozó kötete, az Atlasz bírja (Helikon) ennél jóval több, tízévnyi felkészülés eredménye. A versek legtöbbjét már olvashattuk a folyóiratok hasábjain. Központi téma a család, a közvetlen ősök története, a rájuk való emlékezés lehetősége (és ezek terhe).

Múlató

a sötét leginkább hiány,
nem tölti ki senki semmi,
a levegőnek nincs szíve színe,
én is kevés vagyok bele,
én is kevés vagyok bele,

valójában nem is próbálkozom,
hiszen magam engedtem le a redőnyt,
zártam ki a fényt,
hogy aztán ebből legyen pirkadat,
csak a kakas ne kukorékoljon,
Uram, ha lehet,

ne legyen piaci forgatag sem,
amiben kofák kínálnak kosárból
női fejeket, persze kilóra,
nem, nem is intim testrészeket,
alig fogyna belőlük úgy is valami,
túl olcsók,
túltelített a piac,
mint a szoba a sötéttel,

de majd érkezik a reggel napfény,
csak addig mi jön még,
hozhatná valaki menetrend szerint,
a hathúszassal mondjuk,
a megszokás kedvéért,
hogy amíg változik,
addig minden állandó maradjon

Szilágyi Ákos: Baglyok könyve (Kalligram)

Szilágyi Ákos legújabb verseskötete megtévesztő módon azonban nem a baglyok tiszteletreméltó madárnemzetségéről, hanem a politikai élet ragadozó madarairól és prédamadarairól fog szólni, méghozzá a szatirikus állatmese nagy műfaji hagyományát folytatva.

Baglyok készülődése

ezt egy kicsit jól ellopjuk
azt egy kicsit jól megdugjuk
ezt egy kicsit sittre vágjuk –
majd befogják a pofájuk
szemüket ha jól kivájjuk –
ujjongtak fel haj a baglyok
olyan nagy volt a haragjok!
de ezt majd még megdumáljuk
az egészet hogy csináljuk
már hogy mindet kicsináljuk
meghagyjunk-e párat magnak
na jó persze csak irmagnak −
az alaphang ezzel adva:
haza üdve – állam odva

Tandori Dezső: Medveálom madárszárnyon (Pozsonyi Pagony)

Tandori Dezső, amikor verset ír a medvéiről és madarairól, kicsit beenged minket saját világába. Sétálunk a medvés-madaras Duna-parton, a medvés-madaras városban, nézzük a sakktáblát és a gombfocipályát, az élet örök feladványait medveszemmel. A Pagony kiadó a újrakiadása után a fennmaradó, korábban csak folyóiratokban olvasható medve- és madárverseket is kötetbe rendezte, és kiadta Medveálom madárszárnyon címmel.  A medvék és madarak mulatságos csetlés-botlásai során minden korosztály magára ismerhet. A kötet Agócs Írisz illusztrálta.

Négy évszak – négy madár (részlet)

Szpéró, Szpéró, Szpéróka:
rozsdás hátú kis róka,
így becéz a mondóka,
bár mindenki tudja rég,
nem róka vagy, mondom épp -
kis veréb, nagy veréb!
Júliusi jövevény,
mikor a fű csupa fény,
s ott járok a Lánchídnál,
eszembe jut: itt voltál,
itt voltál,
itt voltál,
három nyara is múlt már!