„A megközelíthetetlenség legzavarbaejtőbb példányának láttam [Gyarmati Fannit]. Okos lány volt, őszintén érdekelte nem csak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, sőt, tündöklően szép lány is volt. Mégis, ahogy bájos szemöldökét felvonta, ahogy a száját keserédes kifejezéssel csücsöríteni tudta, valahogy úgy, mintha biggyesztené - az embernek mindig az volt az érzése, hogy valamilyen illetlenségért kap tőle megrovást, amit egyébként néha szóban is közölt" - írta Vas István a ma századik születésnapját ünneplő Gyarmati Fanniról, Radnóti Miklós feleségéről, a kiemelkedő tanárról, aki egész életében kerülte a nyilvánosságot, nem vállalt közszereplést, magánemberként őrizte férje emlékét.

Gyarmati Fanni 1912. szeptember 8-án született, édesapja, a budapesti polgári családból származó Gyarmati Dezső gyorsíróirodát működtetett magánvállalkozóként, köztisztviselőként pedig a Parlament gyorsíróirodájának volt a vezetője. Lánya később az általa alapított iskolában tanított gyorsírást.

Fanni 1926 őszén ismerte meg Radnóti Miklóst. Radnóti 17 éves, Gyarmati Fanni 14 éves volt, ugyanahhoz a tanár-házaspárhoz jártak matematika korrepetálásra. Radnóti mindent megtett, hogy tetsszen Fifinek: 18 évesnek mondta magát, elcserélte a ceruzáikat, hogy legyen miért megszólítania a következő alkalommal. Megismerkedésük után hamarosan megszületett az első szerelmes vers (ez a Szent szerelmi újraélés című sorozat második darabja).

Az idilli diákszerelem kezdetben nem látszott elég erősnek: Radnótinak gyámja, Grósz Dezső kérésére egy textilipari főiskolára kellett mennie Csehországba, ahol megismerkedett egy német gépírókisasszonnyal, Klementine Tschiedellel (Tinivel). Egy ideig párhuzamosan születtek a szerelmes versek Fifinek és Tininek - és míg az első komoly kapcsolata végül Tinivel lett, Fanni lett a költő egyik első és őszinte kritikusa. Radnóti egy év múlva visszatért Magyarországra - Tini nélkül. Kapcsolatuk Fannival elmélyült, és 1931 telén a lány azt mondta a fiúnak a Városligetben, hogy „Miklós! Én hozzád akarok menni feleségül.” A szülők akaratához igazodva azonban meg kellett várniuk, míg Radnóti ledoktorál Szegeden. 1935. augusztus 11-én összeházasodtak, közös otthonukat a Pozsonyi út 1. szám alatti ház második emeletén rendezték be. 1941-ig elsősorban Fanni tanári fizetéséből éltek, Radnóti alkalmi munkákat (szerkesztés, írás, fordítás) végzett.

Ferencz Győző a Radnóti Miklós élete és művészete című könyvében írja, hogy Fanni méltó szellemi társa, értő kritikusa volt a költőnek, a kapcsolatuk az egyenlőségen, a kölcsönös tiszteleten alapult. Az összhang ellenére Radnóti nem maradt végig hűséges: hatévi házasság után beleszeretett felesége barátnőjébe, Beck Judit festőművészbe. Viszonyukat a költő nem titkolta felesége előtt, és Fanni sem szakította meg Judittal való barátságát. A türelmes Fanni belül szenvedett. Naplójában azt olvasni a viszonyról, hogy „ha Miklósnak örömöt okoz, örüljön”, a válás gondolata fel sem merült. A szeretők 1942 elején szakítottak, Radnóti a második munkaszolgálatából feleségének írt levelében, 1942 februárjában már múlt időben beszél Juditról: „Imádlak, és még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, hogy mit gondolsz. De tévedsz! Helytelenül látod a „J- ügyet” is. Igen, ez van… Inkább volt… De nem úgy, ahogy gondolod! Szeretlek! Téged szeretlek! És Terajtad kívül minden csak játék! Küldök egy verset is néked Édes! Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. Ellopott percekben, zűrben írom hetek óta már. Egy kicsit bocsánatkérés is ez a harmadik eclogáért.” Ez az engesztelő vers volt az Október végi hexameterek.

A házasság rendbe jött, új erőre kapott a szerelmük, Judit a barátjuk maradt, élelmiszercsomagot is küldött a munkaszolgálatos költőnek. Amikor Fannit megkérdezték, nem félt-e attól, hogy Judit miatt házasságuk zátonyra fut, csak annyit válaszolt: „közöttünk ott voltak a versek!” Radnóti az utolsó években minden versét a feleségének írta, neki mutatott meg mindent először. 1944 augusztusában, az utolsó Borból küldött képeslapjára ezt írta: „Legutóbbi lapomon írtam Neked, hogy nagyon Veled leszek a házassági évfordulónkon, úgy is volt, és köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet. (…) Nagyon hiányzol Édes Egy.” Fanni soha többé nem látta viszont a férjét, nem nézte meg a háború után exhumált holttestet. Az özvegy ma is a Pozsonyi úti közös lakásukban él, az ajtóra szögezett névtáblán pedig Dr. Radnóti Miklós neve olvasható.

Gyarmati Fanni fiatal korában szerette az utazást, a társasági életet, a versek szeretete pedig egész életét végigkísérte. A második világháború után orosz- és franciatanári diplomát szerzett. Előbb a Jurányi utcai közgazdasági középiskolában tanított gyorsírást, majd a színházművészeti főiskolán francia nyelvet.

Alakját férje számos költeményben megörökítette. Róla szól a Két karodban című vers, az Erőltetett menet halhatatlan sora: „és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt". A munkaszolgálatba hurcolt költő számára Fanni jelentette a biztos pontot, a kapaszkodót, az élethez való köteléket. 1944-ben - nem sokkal meggyilkolása előtt - is hozzá írta verseit, a Hetedik eclogát és a Levél a hitveshez című költeményt.

Gyarmati Fanni egyetlen esetet leszámítva  - 1962-ben egy bori túlélőnek, György Istvánnak adott interjút - nem nyilatkozott, nem írt Radnótiról, nem járt el a költőhöz kapcsolódó hivatalos rendezvényekre. Olykor azonban magánlevelekben válaszolt azokra az írásokra, amelyek Radnóti halálát önkéntes áldozatvállalásnak mutatták be, és határozottan cáfolta a mentési kísérletekről szóló, utólagos kísérleteket. Radnóti Naplójának kiadásával is azért várt sokáig, mert olyan személyek szerepeltek benne, akik a hatvanas években még éltek, és számára természetes volt ez a diszkréció.

Gyarmati Fanni 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának adományozta Radnóti teljes kéziratos hagyatékát. Az özvegyet 1999-ben a XIII. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgárává választották. 2009 decemberében - a Radnóti-emlékév alkalmából - a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntették ki több évtizedes magas színvonalú oktatói munkájáért, valamint a Radnóti-hagyaték összegyűjtéséért, gondozásáért és közrebocsátásáért.