A jó történeteket ezerszer el lehet mesélni. Hiszen minden alkalommal újabb részletekkel, árnyalatokkal gazdagodhat. Ilyen történetről szól A Vagdalthús hadművelet című könyv: a II. világháború iránt csak felszínesen érdeklődők is hallottak már a hulláról, akit az angolok használtak, hogy félrevezessék a nácikat. Az akcióról film készült, írtak róla könyvet; nem egy ismeretlen, elfelejtett epizódja annak a kornak, amelyben – a világ minden bonyolultsága ellenére – a jó és a rossz küzdött egymással.
A szicíliai partraszállásra készülő szövetségeseknek életbevágóan fontos volt elhitetniük a náci hadvezetéssel, hogy az invázió célja máshol van. Azt kellett elhitetniük Berlinnel, hogy a Szicília körül tapasztalható mozgolódás valójában csak Szardínia és Görögország megtámadásának álcája. A nácikat persze úgy kellett ellátni a hamis információkkal, hogy azok azt higgyék, igazán értékes titkot szereztek meg. A londoni hírszerzési központban azt eszelték ki, hogy egy hullát dobnak a tengerbe a névleg semleges, de valójában a nácikkal együttműködő Spanyolország partjainál: a hamis információkat a nála elhelyezett (természetesen hamisított) dokumentumokból lehetett kikövetkeztetni.
A művelet sikerrel járt. Nem csak azért, mert az angolok kizárólag zseniálisak lettek volna: a sikerhez – a szerencsén kívül – az emberi tényező is kellett, az, hogy Berlin ügynöke annyira akarja a sikert, hogy kritikátlanul elfogadja a hamis dokumentumokban sugalmazott forgatókönyvet. A sikerhez az is kellett, hogy Berlin is inkább saját stratégiai feltevésében akart hinni (ti. a görögországi partraszállásban), semmint a nyilvánvalóbb szicíliai invázióban. És bár voltak, akik a gyanús jeleket észlelték és jelezték, a kollektív bölcsesség – ha van ilyen egyáltalán – ezúttal csődöt mondott. Az átverés sikerült: ennek a történetnek a részletes krónikája a könyv.
Ben Macintyre a középkorúvá érő brit történésznemzedék tagja. Termékeny szerző (nagyjából 1-2 évente új könyvvel jelentkezik), és az I. illetve II. világháború történetének feldolgozása közben arra is van érkezése, hogy a The Times kolumnistája legyen. Nem ismeretlen szerző Magyarországon sem, hiszen megjelent a normandiai partraszállás kémtörténetét feldolgozó Dupla csavar, illetve egy páratlanul sikeres kettős ügynökről szóló Cikcakk ügynök című könyve is (és nagyon remélem, hogy a Kim Philby árulásáról szóló A Spy Among Friends fordítása is elkészül).
De Macintyre nem termékenysége és szorgalma miatt figyelemreméltó, hanem mert piszokul jól ír: könyve olyan történelmi munka, amit pazarul szerkesztve, érdekfeszítően tálalt az olvasónak. Pazarul építi fel a karaktereket, a történetvezetése érthető, ugyanakkor végig izgalmas, következtetései pedig nem ölik meg a sztorit. És közben fel sem merül, hogy a tudományos precizitás bárhol is kétséges lenne. Macintyre alapos kutató: egy elejtett mondat nyomába eredve Ewen Montagu hagyatékában fellelte a Vagdalthús művelet felbecsülhetetlen értékű dokumentumait.
Ezek alapján írhatta meg a II. világháború egyik titkos és felettébb kalandos vállalkozásának minden eddiginél teljesebb és hitelesebb krónikáját. Méghozzá úgy írta meg, hogy azoknak is letehetetlen olvasmány, akik úgy gondolják, irtóznak a történelemtől, és csak krimiket képesek végigolvasni. Letehetetlen.
emjé
Ben Macintyre: A Vagdalthús hadművelet – Egy fantasztikus történet igaz krónikája, Alexandra, 2013, 463 oldal, 3699 Ft.
