Megnézte, túlélte, összeomlott, megírta.
Michael Herr 27 évesen utazott Vietnámba. A háborúról akart írni, sikerült meggyőznie az Esquire-t, szükségük van egy haditudósítóra.
Mivel egy magazinnak dolgozott, nem kellett naponta híreket körmölnie, viszont bevetésekre utazhatott a katonákkal, láthatta a harcokat, az áldozatokat, és megtanult rettegni.
A vietnámi háborúban a sajtó rendkívül közelről megtapasztalhatta a háborút. A tudósítók bemehettek a támaszpontokra, és a haderő helikoptereivel utazhattak. Vietnámban már tömegesen alkalmazták a helikoptereket, és ezt a média is kihasználta. Herr azt írta, úgy intették le a helikoptereket, mint a taxikat. Az amerikai hadvezetés szerint hiba volt a nagyvonalúság; sokan úgy vélték, a média pacifizmusán és defetizmusán úszott el a háború.
Herr nagyjából egy év után tért vissza New Yorkba, vélhetően súlyosabb poszttraumás stressz, PTSD gyötörte. Másfél évig próbálta írni a könyvét, és összeomlott. A Jelentések csak 1977-ben, majdnem egy évtizeddel az utazása után jelent meg.
Viszont micsoda szöveg lett, lehengerlő, súlyos, feszült és vibráló. Talán soha nem írtak így háborúról, és talán soha nem is fognak: ehhez Herr kellett, az új újságírás kevésbé ismert ikonja, és persze az ő idegrendszere és összeomlása.
Michael Herr: Jelentések, fordította Varró Attila, GABO Könyvkiadó, 301 oldal, 3990 Ft
