A másfél éve indult, és szerteágazó profilú Libri Kiadó egyesek szerint mélyen beletaposott a magyar könyvkiadás érzékeny lelkébe azzal, hogy már híres szerzőket szerzett meg magának, mások szerint a tünete annak, hogy elérkezett a szupermenedzserek kora. Hol tart most az ellentmondásos, a bulvár és a szépirodalom nyelvét is beszélő kiadó?

A Libri Kiadó nyitott profiljába Térey János újraírt novelláskötetétől kezdve Szabó Győző drogvallomásán, Liptai Claudia celebkönyvén, Arnold Schwarzenegger életrajzi kötetén át Benedek Szabolcs Vértrilógiájáig, a kortárs fiatal magyar és világirodalomig sokminden belefér. Indulásakor azt ígérte, olyan könyvekkel fog foglalkozni, amelyeknek látja helyét a magyar piacon. Nem dolgozik szellemírókkal, azaz tényleg Liptai Claudia és Szabó Győző írták a nála megjelent könyveiket. Széles a kiadó non-fiction listája: tavaly például Pléh Csabát, Majtényi Györgyöt, Mong Attilát adták ki. Az idei könyvhétre érkezik tőlük egy szépirodalmi thriller Bartók Imrétől (A patkány éve), ősszel jön az Emmuska című vicces, összetett, sok nyelvi regiszterrel játszó történelmi regény a Monarchia idejéből. A gyerekkönyvekkel foglalkozó társkiadójánál, a Kolibrinél éppen ifjúsági regények készülnek Finy Petrától és Miklya Annától. Körülbelül 50 százalékban külföldi könyvek magyar kiadásait jelentetik meg.

A fiatalokra nem jut elég figyelem

Sárközy Bence kiadóvezető és Dunajcsik Mátyás főszerkesztő közös célja, hogy a kortárs magyar szépirodalmat támogassák. „Nem lehet tisztán látni, kik alkotják majd a nagy generációt tíz-húsz év múlva, akikre úgy hivatkozhatunk, mint például ma Esterházyra, Nádasra, Spiróra. Ez az űr lehetőséget ad egy kiadónak arra, hogy kísérletezzen, új szerzőket fedezzen fel” – véli Sárközy, aki szerint a mai irodalom krémje az induláskor komoly szakmai támogatást és személyes odafigyelést kapott. Ma, amikor jóval több könyv jelenik meg, szabad és nyitott a piac, a fiatalokra nem jut feltétlenül hasonló figyelem, pedig szükségük volna rá – a Libri ezt szeretné megadni.

A szépirodalom ugyanakkor lassabb fogyású, hosszabb távú befektetés. A Librinél ezért gyorsabb fogyású, populárisabb könyvekkel teremtik meg a lehetőségét annak, hogy nehezebben eladható szövegeket adhassanak ki. Szabó Győző Toxikomáját például legalább tizenötezren olvasták. A másik alternatíva Sárközy szerint az állami támogatás volna, amivel szerinte óvatosan kell bánni: „Az írók, költők, műfordítók rászorulnak az állami támogatásra, de nem gondolom, hogy egy gazdasági társaságot dotálni kellene, mert az mindenképp manipulálja a piacot. Hogy az alkotóknak legyen lehetőségük írni, fordítani: a kulturális létezésünk feltétele. Lehet, hogy nincs magától értetődő igény erre, de ez mindnyájunk életminőségét  javítja. Egy cégnek azonban tisztában kell lennie a piac működésével, hogy hosszú és rövidtávon is tudjon tervezni a könyvekkel.”  

A szépirodalom olvasóját nehéz meggyőzni

A helyzeten az sem segít, hogy „a szépirodalom olvasója nehezen bevehető erőd”, akit nehéz meggyőzni arról, hogy nyisson az új nevek felé. Ha pár száz olvasónál többre vágyik ma egy fiatal író, fordulhat a bulvárhoz, elkezdheti beutazni az országot, amivel tíz év alatt felépítheti magát (ld. Grecsó Krisztián), vagy külföldön megszeretik, és a megjelenés után pozitív kritikákat kap, ami megerősíti helyes választásában a magyar olvasót (ahogy történt például Dragomán György A fehér király című regényével).

Nem példa nélküli azonban az sem, hogy egy szépirodalmi kötet jól menjen: a Libri egyik nagy karácsonyi sikere volt Javier Maríastól a Beleszerelmesedések, nagyon jól fogyott Závada Péter verseskötete, az Ahol megszakad. Papp Sándor Zsigmond regényét, a Semmi kis életeket kevéssé ismert szépíróhoz képest kiugróan magas példányszámmal, négyezer kötettel indították, és épp a negyedik országba adták el a külföldi jogait.

Kiadói brand helyett szerzőket építenek

Az azonos nevű kereskedőhálózatnak köszönhetően a fiatal Libri Kiadó markáns márkanévként működik: a vásárlók általában is inkább a bolthoz kötik a könyvet, amelyet megvesznek, mint a kiadóhoz. Azonban így is számos kiadóhoz kötnek jellegzetes arculatot az olvasók, mert szerzőikkel, sorozataikkal, témáikkal sajátos profilt képviselnek a piacon. Ilyen például a Líra Könyvhöz tartozó Magvető, az Alexandra-csoportban működő Európa, vagy a független Agave.

A nagyon fiatal Libri Kiadó szerzőinek zöme korábban máshol jelent meg, vagy éppen sehol, de megörökölte jogelődje, a Nyitott Könyvműhely backlistjét is, ahol korábban többek között Csíkszentmihályi Mihály, Kurt Vonnegut vagy Monaldi-Sorti könyvei is megjelentek. Mivel a profil rendkívül nyitott, a kiadó inkább a szerzői brandekre összpontosít: egyaránt próbál új neveket felépíteni és már ismert írókat, költőket megszerezni, ahogy tette ezt Térey János, Csányi Vilmos, Lawrence Norfolk vagy Javier Marías esetében. Néha meg is kapja azt a vádat, hogy áthágja a magyar piac íratlan szabályait.

Újra és újra meg kell küzdeni a sikerért

„Ma a világon nincs olyan ország, ahol nem kell újra és újra megküzdeni azért, ami siker” – emeli ki Sárközy. „Ahol ügynökök működnek, akármilyen pici piacon, mondjuk a skandinávoknál vagy a katalánoknál, ott ez így működik. A külföldi szerzők esetében pedig nálunk is ez a természetes. A magyar szerzők esetében azonban nincs ilyen közvetítő közeg, nagyon személyesek a viszonyok, nagyon sokszor keveredik össze a barátság az üzlettel. A Libri megjelenésével valóban járt szerzővándorlás is, de nem csináltunk forradalmat, korábban is láthattunk komoly szerzőket kiadók között mozogni, például Bartos Erikát vagy Paolo Coelhót, Závada Pált, Vámos Miklóst, a már említett Grecsó Krisztiánt, talán legutóbb épp Háy Jánost és még sorolhatnánk.”

A felüllicitálás, a könyvügynöki rendszer a magyar szerzők könyvei esetében nem volna elegáns – mutat rá Sárközy. Az ügynök ugyanis nagy energiát tesz a kézirat tökéletesítésébe, ezt a munkát Magyarországon a kiadói szerkesztők végzik. Furcsa helyzet állna elő azzal, ha a kiadók szerkesztői egymásnak kínálnák megvételre az általuk gondozott könyveket.

Muszáj értékteleníteni a könyvet?

Az eredetileg a Librinél tervezett gyerekkönyveket adja ki a Kolibri, a két kiadó eddig több mint kétszáz címmel jelentetett meg, az idei évre is ennyit terveznek. A rengeteg könyvvel a túltermelés kockázata is nő, különösen egy olyan piacon, ahol a Könyvfesztivál hetében, a Könyvhét körüli két hétben és a karácsonyi szezonban lehet leginkább könyveket eladni. A Libri Kiadónál is gyakoriak a nagy akciók, amikor 2+1 könyvet kínálnak, vagy jelentős (akár 70 százalékos) kedvezményt adnak. Sárközy úgy gondolja, „az akciónak a válság miatt helye és ideje volt az elmúlt években, valamilyen módon be kellett vinni az embereket a könyvesboltba. Hogy elkerülhető legyen ez a gyakran kártékony rivalizálás a vásárlók elnyeréséért, az lehetne a megoldás, ha Franciaország, a skandináv országok vagy Németország mintájára itthon is bevezetnék a kötött áras könyveket. Amíg ez nincs, a kiadók rá vannak kényszerítve arra, hogy részt vegyenek a könyvek leértékelési versenyében. És ennek a versenynek a legvédtelenebb áldozatai mindig és mindenkor a függetlenek.”

A kötött áras könyvekre lehet, hogy nem is kell sokáig várni. Éppen készítik elő azt a törvényjavaslatot, amely szabályozná, hogy a megjelenő könyveket egy teljes évig nem lehet kedvezményesen árulni néhány speciális eset (például a könyvünnepek) kivételével.

A kötött árak nemcsak a könyv presztízsét hozhatnák vissza, de kis rendet is teremthetnének a szabályozatlan könyvpiacon. Magyarország a rendszerváltozás után az olasz modellt vette át: ez leegyszerűsítve azt jelenteti, hogy a könyvkereskedők is alapíthatnak, vásárolhatnak kiadókat. Így a nagy terjesztők, a Líra Könyv és az Alexandra köré már a kilencvenes évektől kiadói csoportok épültek, amelyek folyamatosan nőttek, változtak a kétezres években is.

Miért jó egy kiadói csoport?

2008 után a könyvpiac meredeken zuhanni kezdett, a kiadók azonban nem fogták vissza a címeket és a példányszámokat, a raktárakban hatalmas készletek halmozódtak fel. Azok a kiadók, amelyek mögött ott állt egy nagy terjesztő, könnyebben maradhattak nyereségesek: a boltokban jobb helyre tették ki a könyveiket, a sikeres kiadók pedig segítik talpon maradni a terjesztőt. Így nem dől össze a könyvpiac. A kétezres évek végén jelentkező kereskedelmi visszaesés mellett nem meglepő, hogy a Libri terjesztő végül a kiadói befektetések mellett döntött.

A kiadói csoportokon belül a kisebb kiadók megtarthatják profiljukat, külön szerkesztőséggel működhetnek, saját, egyenértékű koncepcióval, ezzel párhuzamosan pedig forráshoz jutnak: a leglátványosabb előny talán a csoportok közös, erősebb marketingje.  „Ennek a csoportnak az ereje a fiatalságban van: kollégáink is fiatalok, a főszerkesztőink látásmódja, újítási kísérletei sok erőt adhatnak ahhoz, hogy még dinamikusabban fejlődjünk” – összegezte Sárközy Bence, miért lehet vonzó egy csoporthoz tartozni.

Miért nem jó egy kiadói csoport?

A szoros összefonódás, egymásra épülés a zsugorodó piacon problémákat is okoz: a független kiadók háttérbe szorulnak a kereskedésekben, ezzel az ellehetetlenülés szélére kerülnek. „A jelenlegi gazdasági és jogi környezetben nem éri meg függetlennek maradni. A kereskedők visszaélnek az előnyükkel, a függetlenek rosszabb polcokat kapnak a boltokban, gyakorlatilag teljesen ellehetetlenülnek. Ugyanakkor a független kiadók őrizhetik meg az egyedi, saját arculatukat, a sokszínűséget, mert nem egy olyan csoport tagjaként működnek, amelyben a profit az elsődlegesen érvényesülő szempont. A jelenlegi helyzetben nehéz fennmaradni, de ha a függetlenek is beolvadnak, az olvasók választási lehetősége drasztikusan csökkenne" – válaszolta kérdésünkre Érsek Nándor, a Scolar Kiadó vezetője.

Egy másik, név nélkül nyilatkozó független kiadó szerint: „Függetlennek lenni: mi visszük el a bulit. Magunknak csináljuk. Ha valami beáll, mint a beton, akkor azt a saját pénzünk bánja. Ha valami bejön, és tízezer példány elmegy belőle, akkor azt magunknak kerestük, meg a kiadónknak. Nagy lánchoz tartozni a gyakorlatban két dolgot jelent. A bukás és a nyereség is a tulajdonosé, illetve a láncon belül a kiadó könyvei jobb kihelyezést és nagyobb figyelmet kaphatnak, mint a függetlenek. Ez nyilvánvaló. Ahogy az is, hogy ha jó könyveket adunk ki, amik mennek, akkor a láncok maguk akarják a jó kihelyezést, maguk akarják nyomni a könyvet. Mi függetlenként ennyit teszünk: jó partnerek igyekszünk lenni jó címekkel. Egy nagy lánchoz tartozó kiadó vacak könyvei jó helyre kerülhetnek, de ettől olyan sokat nem adnak el belőlük, és könnyen lehet, hogy a helyére egy független kiadó sokkal jobb címét rakják ki."

A Libri röviden
Az 1991-ben az Állami Könyvterjesztő Vállalat jogutódjaként létrehozott Libri Könyvkereskedelmi Kft. csak az előző évtized végén nyitott a könyvkiadás felé (rövid ideig bevásárolta magát az Ulpius-házba). A Libri húsz évig kimaradt a kiadóalapításból, mígnem 2011 augusztusában megalapította a Libri Kiadót: a Nyitott Könyvműhelyt alakították át, amelynek tulajdonosa, Halmos Ádám – Sárközy Bencével közösen – most a Libri Kiadó vezetője.

A Libri csoport jelentősen változott az utóbbi másfél évben: a megalakulása utáni pár hónapban érdekeltséget szerzett a Márai-életművet is kiadó Helikonban, amelyet idén meg is vásárolt. 2012 februárjában elindította gyerekkönyvkiadóját, a Kolibrit. Azóta a csoporthoz csatlakozott a Diafilmgyártó Kft., és hamarosan a Park Könyvkiadó is a Libri csoporthoz kerül Rochlitz András vezetésével. A Nyugati téren most nyílik az első Libri kiadói könyvesbolt.