Fotó: Mudra László [origo]

A Sátántangó tavalyi megjelenése óta felgyorsultak a dolgok Amerikában Krasznahorkai László körül. A szerző tavaly nyáron amerikai felovasókörúton járt, idén tavasszal pedig már ötödik kötete, a Seiobo járt odalent jelenik meg a New Directions kiadónál. Most a New York Times Anxiety (Szorongás) című blogja közölt egy írást Krasznahorkaitól, Someone’s Knocking At My Door (Valaki kopog az ajtómon) címmel. A szöveg csak angolul jelent meg, Krasznahorkai regényeinek fordítója, George Szirtes tolmácsolásában.

A címben szereplő valakinek, akinek elkerülhetetlen fogadására készül az egyes szám első személyű elbeszélő, nincs neve, de a szövegből kiderül, hogy ő a megtestesült gyűlölet és erőszak. Ő a "történelem legtragikusabb figurája", akiben két szörnyű tulajdonság, a "mélységes butaság" és a "korlátlan agresszió" egyesül. Ha megkérdezik a nevét, inkább csöndben marad, mert ha van is neve, nincs igazi szüksége rá, mert már annyira feloldódott funkciójában, a gyűlöletben.

Amúgy rendes életet él, bár leginkább katonai uniformisban látják, de mindennap ugyanabban az időben kell és fekszik, szereti a zenét, 50 Centet, a nemzeti rockot és a countryt, na és a test kultúráját, hiszen azt már az ókori görögök is. Álmaiban viszont mindig megtalálja az embert, akit keres, és cafatokra szaggatja, de nem úgy, mint a vágóhídon, hanem ahogy egy hentes csinálja, kéjjel, hogy az ellensége érezze a szenvedést.

Zsakó Bálint illusztrációja a New York Times-ból

Az ellenség pedig bárhol és bármi lehet. Egy virág szirma, egy kóbor kutya, egy nyomorgó cigány-, fekete-, vagy sárga gyerek, a külföldiek. Oslóban, Dél-Afrikában, Magyarországon, Texasban, a romániai Duna-deltánál, Szíriában. A névnélküli ember szereti, ha szembetalálja magát egy ellenséggel, ereje teljében mutatkozik ilyenkor. Számára érthetetlen módon azonban áldozatát sosem tudja elkapni, az mindig kicsúszik kezei közül, levegővé válik, és ilyenkor már nemcsak a gyűlölet, hanem a düh is dolgozik benne, mint amikor a "gyilkos cápa üldöz egy vízi pillangót".  

A név és múlt nélküli valakinek csak "gyűlölettel felpumpált izmai" vannak, mégis ott van mindenhol, és marad is, amíg gyengeséget talál a Földön, mert ez vonzza az erőszakot. Egy óvatlan pillanatban azonban rádöbben, nem a többiek a gyengék, hanem ő maga, ám ez csak technikai problémának bizonyul, pár pillanat múlva már el is felejti, és készen áll arra, hogy kopogjon az ajtón, meg kell védenie magát és nem adja fel harc nélkül.

Krasznahorkai László könyvei közül a Sátántangó mellett Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború és az  ÁllatVanBent jelent meg Amerikában, a Someone’s Knocking At My Door itt található eredetiben, interjúnkat a szerzővel pedig itt olvashatjátok.