Az elmúlt évtizedek Kelet-Európája kulturális, társadalmi és politikai párbeszédének jellegzetes és tanulságos eleme az ügynökkérdés. A széles közvéleményt itthon viszont csak azzal lehetett igazán megszólítani, ha egy híres emberről, politikusról, sportolóról vagy művészről kiderült, hogy ügynök volt, az azonban, hogy ki milyen szintű kollaboráns szerepet vállalt, sokszor zavaros és ellentmondásos, homályban maradt, és kevés kivételtől eltekintve komoly következményük nem is lett a feltárásoknak. Mégis, mára abban a szóban, hogy ügynök, a szocialista múlt minden negatívuma belesűrűsödött, egyúttal a mai történetírás toposzává vált, egyúttal pedig a könyvpiac egyik jokerévé is.

Két új könyv, az egyik a magyar futball és a titkosszolgálat kapcsolatának feltárásával, a másik az ügynökrendszer hátterével és nemzetközi példáival próbál rendet tenni a zavarban, és rávilágítani az itthoni problmékra. És Szex apóra.

A második legősibb mesterségről, a besúgókról szól Tabajdi Gábor a könyvfesztiválra megjelent, szerdán bemutatott könyve, A III/III krónikája. A könyvvel együtt mutatta be a tavalyi év egyik bestselleréből, a Budapest a diktatúrák árnyékában című történelmi útikalauzból készült mobilalkalmazást is a Jaffa Kiadó és az MTA SZTAKI.

A közvélekedés szerint John le Carré (1931) kémregényeket ír. Ez persze tévedés: le Carré (David John Moore Cornwell) emberekről ír: gyarló, esendő, kitartó, megbízhatatlan, okos, ügyetlen, lojális, tehetséges emberekről, akik történetesen kémek. Vagy beszippantotta őket a hírszerzés manipulációval és árulással terhelt, szürke és zavaros világa, hogy most annak perifériáján vergődjenek. Miközben se remény, se megváltás, se igaz ügy. Az persze egyáltalán nem baj, hogy le Carré könyveiben a hírszerzés adja a történetek keretét, mert a kémek élete mégis érdekesebb, mint a bútorkereskedőké.

Szőnyei Tamás öt évig kutatta az irodalmi élet sakkban tartására vonatkozó titkosszolgálati múlt levéltárban őrzött anyagát. Titkos írás című könyve az ügynökakták megnyitásáról szóló törvényjavaslat körüli politikai viták hevében jelent meg. A titkosszolgálati dokumentumok, bár igazságtartalmuk gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, mégis jellemző képet mutatnak a kádári-aczéli korszakról. A Titkos írás a megzsarolt és a rosszindulattól vezérelt ügynökök, az értelmiségiek és a műveletlen rendőrök, a beteg gyerekükön segítő szülők és a kényelmes életre vágyó törekvők jelentésein, a hálózat működésén keresztül enged bepillantást a közelmúlt (irodalom)történetébe. A korszakról, az ügynökmúlt megismerésének jelentőségéről, a tényfeltáró munkáról a szerzőt, Szőnyei Tamást kérdeztük.