Az Amerikai Krimiírók Szövetségének Grand Master-díjával, valamint az Angol Krimiírók Cartier Gyémánttőrével kitüntetett Sara Paretsky magyarul frissen megjelent regényének, A testművésznőnek magánnyomozó hőse napjaink Chicagójában fedezi fel a leghihetetlenebb összefüggéseket és összefonódásokat a klubok és gengszterek, a háborús cégek és a maffia között, miközben a játéktéren számtalan ember válik áldozattá.

Nadia Guaman estéről estére visszatért a Club Gouge-ba, hogy egy meztelenül színpadra álló testművésznőre rajzoljon. A testművésznő bár minden éjjel kiáll meztelen valójában a közönség elé, mégis lehetetlen kideríteni a múltját, hogy ki is ő valójában. Amiket Nadia a testére festett, az feldühít egy iraki veteránt, Chad Vishneskit, aki kiabálni és rombolni kezd maga körül. Később Nadiát holtan találják, korábbi viselkedése miatt a rendőrség Chadre gyanakszik. De Chadre, a háborús hősre, aki egész szakaszát elvesztette, és ezzel a traumával tért vissza Amerikába, megmérgezve találnak rá az anyja lakásában. A feltételezés persze az, hogy a háború szörnyűségeitől teljesen megvadult agresszív őrült megölte a lányt, aztán öngyilkosságot kísérelt meg. Chad családja V. I. Warshawski magánnyomozót kéri fel, hogy bizonyítsa be fiuk ártatlanságát. A szálak Nadia nővéréhez, a szintén Irakban szolgáló, leszbikusságát elviselni nem tudó katolikus nőhöz és egy golyóállómellényeket gyártó céghez vezetnek.

Paretsky klasszikus oknyomozó krimije a műfaj szinte valamennyi kliséjét felvonultatja. A főhős, Warshawski a környezete szemében kissé különc: a feminista elvek híve, mindössze néhány hétig volt házas, a regény jelenében kapcsolatban él, de szigorú szabályok nélkül. Állandóan fáradt, bár kiégettnek tűnik, valójában – egyik ügyfele szerint – olyan, mint a gazdáját minden áron védelmezni akaró kutya: bárkibe beleharap, aki bántja őt vagy a társait. Otthonosan mozog a chicagói éjszakában, bártulajdonos barátnője pontosan tudja, a whiskyt csakis tisztán issza, a kedvenc márkája pedig a Black Label. Kutyái, idősebb földszinti szomszédja és unokahúga, valamint a világot körbeutazó, elismert zenész szeretője képezik szűk, de biztos bázispontját és „udvartartását” – hiszen Sherlock Holmes óta tudjuk, igazi segítőből csak kevés akad.

A magánnyomozó Warshawskival, aki a csoda és a véletlenek játékának köszönhetően mindig a tett színhelyén van, a rendőrség képtelen lépést tartani. A nyomozás során, melyben lépésről lépésre rántja le a leplet a gyanúsítottak és holdudvaruk tagjairól, Warshawski többször rejti el személyazonosságát. A folyamat csúcspontja a regény szerkezetének tetőpontja, amikor egy bárban a címszereplő testművésznő szerepét veszi fel. Meztelenül áll a színpadon, a feje búbjától a lábujjáig festékben – ellenségei és a bár vendégei számára ekkor a legkérdésesebb, ki is ő valójában.

A regény dramaturgiája egy-két nagyobb hibával nem számol: a nyomozás kezdeti szakaszában az olvasó körülbelül ötven oldallal korábban jön rá egy kézenfekvő és elhanyagolhatatlan összefüggésre, amit Paretsky hőse csak később vesz észre. A több mint ötszáz oldalas regényfolyamnak köszönhetően ezen a bakin viszonylag könnyen túltesszük magunkat. A testművésznő azonban annyi szereplőt, helyszínt, kapcsolatot sorakoztat föl, amelyek tobzódó sokaságát néha nehéz követni, egy-egy rövid kihagyás után nem könnyű az olvasásba visszazökkenni. Az Európa Kiadó gondozásában megjelent könyv zavaróan sok fordítási és szerkesztési hibát tartalmaz. A helyesírási, egyeztetési és stilisztikai, indokolatlan anakronizmusokat használó fordítási problémák sajnos több ponton is megakasztják az olvasást. Ez utóbbiak ugyanis olyan kifejezéseket, mondatokat eredményeznek, amelyek teljesen stílusidegenek a szereplőktől, és erősen kilógnak A testművésznő nyelvéből.

Mindenképpen kiemelendő ugyanakkor, hogy Paretsky nem hallgat el egyetlen olyan történetelemet sem, amely szükséges a megoldáshoz, így az olvasó mindvégig együtt nyomoz Warshawskival, és vele együtt jut el a világ rendjét többé-kevésbé helyreállító végkifejlethez. Az olvasóhoz ugyan eljut minden információ a belső monológokból és párbeszédekből, de a szereplők mindig csak részismeretekkel rendelkeznek, így válik meglepetéssé, amikor Hercule Poirot köpönyegéből előbújva Warshawski a lehető legteátrálisabb módon lerántja a leplet a tettesről. Paretsky dialógusai mindvégig szépen megformáltak, Warshawski szempontjából ennek különös jelentősége van, hiszen mindenki mástól való különbözősége is ezekben nyilvánul meg leginkább. A főhős rendkívül maszkulin, nemcsak azért, mert keménysége és bátorsága miatt a túlerőtől sem fél, hanem azért is, mert kifejezetten férfiasan beszél. Ügyes megoldás ez, a regény első oldalain folyamatosan vissza kell lapozni, hogy meggyőződjünk róla, a főhős valójában egy nő. Philip Marlowe kortárs női változata, aki legalább ugyanolyan ironikusan és cinikusan figyeli a körülötte zajló dolgokat, de akinek rejtett idealizmusa és optimizmusa is fel-felvillan. Ezzel a végkicsengéssel ígér Paretsky regénye a műfaj elvárásainak megfelelve könnyed, ugyanakkor izgalmas és kifejezetten szórakoztató olvasmányélményt a krimi szerelmeseinek.

Sara Paretsky, A testművésznő, fordította Tótfalusi István, Budapest, Európa Kiadó, 2012, 524 oldal, 3200 Ft