Egy hónap múlva, december 16-án mutatják be a magyar mozik Gabriel García Márquez A szerelemről és más démonokról című regényéből készült filmet. A vékonyka kötet egy veszettség-gyanús gyönyörű vöröshajú kislány és az ördögűzéssel megbízott jezsuita pap szerelmét meséli el. A történetet az elsőfilmes Costa Rica-i Hilda Hidalgo vitte vászonra, filmjét az idei Los Angeles-i Filmfesztiválon mutatták be. Eléggé vegyes kritikákat kapott, de abban mindenki egyetértett, hogy a látványvilág elképesztő: minden kockája valóságos festmény, és majdnem tökéletesen visszaadja képileg Márquez mágiáját.
Akik lehúzták a filmet, azok általában az unalomba fulladó, kiszámítható cselekményt és a női főszereplő semmitmondó sóhajtózásait róják fel hibájául, meg azt, hogy a vizuális csemegén kívül nem nagyon tud mást nyújtani. Azért a Márquez-rajongók még reménykedhetnek, hogy a Mike Newell-féle kiábrándító Szerelem kolera idején-nél jobban sikerül filmre menteni Márquez sztoriját. A mértékadó véleményéről híres Variety például kifejezetten dicsérte a filmet, szerintük ez eddig a legjobb Márquez-adaptáció. A film érdekessége, hogy állítólag maga a Nobel-díjas író javasolta Hilda Hidalgónak egy kerekasztal-beszélgetésen, hogy vigye filmre A szerelemről és más démonokról történetét. A nő megkérdezte Márquezt, hogy miért nem filmesítették még meg ezt a regényt, mire az író azt válaszolta, hogy ő is nagyon csodálkozik, mert ez volt az egyetlen könyve, amiben filmes eszközökkel kísérletezett. "Nincs kedve magának megcsinálni a filmet?"- szegezte a nőnek a kérdést. Két év kellett hozzá, mire Hilda Hidalgo elkezdett dolgozni a forgatókönyvön.
