Sorozatunkban kreatív művészembereket kérdezünk kedvenc olvasmányaikról, regényhőseikről, mondataikról, és minden egyébről, ami csak eszünkbe jut. A szabály, hogy csak ötöt választhatnak, és muszáj magyarázkodniuk is. Most Halász Juditot kérdeztük kedvenc gyerekkönyveiről. A színésznő-énekesnő több generáció gyermekkorát kísérte végig dalaival, naná, hogy kíváncsiak voltunk, őt milyen hatások érték.

1. Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg

"A gyerekkor is különböző szakaszokból áll. Más érdekel 4-5 évesen, mint 10-12 évesen. Minden korra jutnak mesék. De vannak könyvek, amiket még felnőttkorunkban is gyakran előveszünk. Ezek közül számomra legkedvesebb A kis herceg. Szebb történet barátságról, összetartozásról, felelősségről, emberségről, meg persze a gyermeki lélek tisztaságáról soha nem született. A kis róka, akit minden más mesében ravasznak ismerünk, ő tanítja a legszebb bölcsességet, és igazságot. Időnként ma is leveszem a könyvespolcról, belelapozok, megkeresem, hogy szólt egy-egy részlet."

2. Pamela Lyndon Travers: A csudálatos Mary

"Úgy emlékszem erre vissza, mint a legérdekesebb történetre, amivel gyermekkoromban megismerkedtem. Akkoriban nem adták ki a könyvet. Úgy találkoztam a történettel, hogy elmentem nyaralni egy táborba, ahol a minket kísérő pedagógus kívülről tudta az egészet, és fejezetről-fejezetre elmesélte nekünk. Amikor A csudálatos Mary megjelent Magyarországon, meg is vásároltam rögtön. Pedig akkor már nem voltam gyerek."

3. Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai

"Az Aranykulcsocska valójában a Pinokkió-történet, amelyet Alekszej Tolsztoj feldolgozott. Az előszóban el is meséli, hogy ismerte az olasz mesét, és mindenkinek szerette volna elmondani. De akárhányszor mesélte, mindig kicsit más formát öltött a történet, ahogy újra és újra hozzátoldott vagy elvett valamit. Akkor határozta el, hogy leírja ennek a "faemberkének" a történetét. Nem titkolja, hogy olasz mese az alapja. Az unokáimnak is olvastam, nagyon szerették ők is."

4. Nyikolaj Akszakov: Bíborszínű virág

"Gyerekkoromban sok orosz mesét adtak ki. Volt köztük egy Bíborszínű virág című, egy Akszakov nevű szerző írta. Az egyik kedvenc mesém volt. Később felfedeztem, hogy az amerikaiak ebből a történetből készítették A szépség és a szörnyeteg-et. Ez eredetileg egy 19. századi orosz mese volt, amelyet Akszakov lejegyzett. Egész kisgyerek voltam még, amikor ezt a könyvet forgattam. Néhány kortársam talán még ismeri."

5. Per Olov Enquist: A Három Barlang Hegye

"Az unokáimmal bajban vagyok, mert ugyan nincs sok korkülönbség köztük, de ahhoz már elég, hogy nagyon különböző könyvek érdekeljék őket. A legnagyobb unokám hatéves, már meséltem neki az Óz-t, Az aranykulcsocská-t, a Micimackó-t. A kis herceg-et még nem mertem, mert féltem attól, hogy amit most még nem ért belőle, az elveszi a kedvét, és nagyon szeretném, ha neki is tetszene. De már belevágunk hosszú történetekbe is.

Amikor múltkor beteg volt, egy ültő helyünkben olvastuk el Enquist 138 oldalas könyvét. Ő egy svéd színpadi szerző, A földigiliszták életéből és A tribádok éjszakája a legismertebb művei, mi A Három Barlang Hegye című könyvét olvastuk, az Európa adta ki néhány éve. Nem könnyű olvasmány egy hatévesnek, de nagyon izgalmas és tanulságos, minden gyerek ráismerhet a saját szüleire, és talán saját magára is. Nagyon élveztük. Egy gyerek rosszat álmodik, fantáziája ébren is félelmeket ébreszt benne. Nagypapa (aki maga az író) elhatározza, hogy expedíciót szervez, és négy unokájával (4, 5, 6 és 9 évesek), meg Misuval a kutyájával három nap alatt megmásszák és felderítik a Három barlang hegyét. A kiránduláson mindenféle kalandba bonyolódnak, melyet egyáltalán nem könnyű megoldani. Nehéz, de nagyon izgalmas és tanulságos három napot töltenek együtt. Mire hazatérnek, már úgy emlékeznek korábbi gondjaikra, mintha azok már nagyon régen, még kicsi gyerekkorukban történtek volna, és ma már azokon rég túl jutottak. (Ezt a történetet Esterházy Péter fel is olvasta a rádióban, esti mesének adták egy héten keresztül. Itt egy rövid regisztrációt követően meg is hallgatható! - a szerk.)

Nálunk a középső négy és fél, a legkisebb két és fél, és még sok olyan szó van, amiről nem tudják, mit jelent, el kell magyarázni, és az megakasztja az olvasást. Lefekvéskor inkább énekelni szoktam, nekem az a legkönnyebb, mert mind a háromnak ugyanazt énekelhetem, az nem korfüggő, arra könnyen elalszanak. De sokat szoktunk mesélni is, hol az egyik, hol a másik kedvére."

5+1. Lev Tolsztoj: Háború és béke

"Nagyon korán kezdtem el felnőtt irodalmat olvasni. 12 éves koromban skarlátos voltam és kezembe került egy Puskin-elbeszéléskötet. A Pikk dáma halálos rettegéssel töltött el. Sokáig nem mertem a kezembe venni, de felnőttként újraolvasva persze nem volt benne semmi félelmetes, de emlékszem, akkor rettegtem. A skarláttal járó magas láz valószínűleg olyan félelemmel töltött el, ami átszínezte az olvasmányt.

Szerintem, hogyha a fontos irodalmi műveket, melyeket esetleg feldolgoztak játékfilmként, vagy animációs filmet készítettek belőle, jobb ha a gyerekek (de a felnőttek is) először olvasás révén ismerik meg. Sokkal jobban életben tartja a fantáziájukat. Amit ők elképzelnek, értékesebb és sokszínűbb, mint amit egy másik ember kitalál.

A Háború és béke például szintén korán, 12 évesen véletlenül akadt kezembe. Egyszer csak elfogytak a gyerekkönyvek, amit olvashattam volna, és apám könyvtárából leemeltem a Háború és béké-t. Nem tudtam, hogy többkötetes, de amikor ott tartottam, továbbolvastam, és minél tovább jutottam, annál jobban féltem, hogy egyszer csak vége lesz, és kikerülök abból a világból, amit elképzeltem magamnak.

Egy gyerek képzeletét hihetetlenül megragadhatja egy - egy zseniális író nem véletlenül évszázadokig fennmaradó műve. Ami valódi érték, azt a gyerek képes befogadni, csak időben kell felkelteni az érdeklődését, és időben kell a kezébe adni. Jó lenne, ha ez nekünk sikerülne..."