1938-ban, pár hónappal A hobbit első megjelenése után J. R. R. Tolkien és brit kiadója, a Stanley Unwin tárgyalást kezdett egy berlini kiadóval, a Rütten & Loeninggel a regény német fordításáról. Minden rendben ment egészen addig, amíg júliusban a berlini kiadó arra kérte Tolkient, igazolja árja származását.  Tolkien felháborodásában továbbította a levelet brit kiadójának, és kétféle válaszlevelet mellékelt hozzá. Az egyikben Tolkien tapintatosan hárította a németek kérését, a másikban pedig egyértelműen kifejezte nemtetszését. Hogy végül melyik választ küldték el, nem tudni.

A levelek a The Letters of J. R. R. Tolkien kiadványban olvashatóak, az indulatosabbat a Letters of Note oldal közölte. Ebben Tolkien ironikusan eljátszik az árja eredeti jelentésével, és azt írja, nem árja származású abban a tekintetben, hogy nincs indoiráni őse, a felmenői közül senki nem beszélt hindusztáni, perzsa vagy cigány nyelvet. De – folytatja tovább –, ha a német kiadó arra gondolt, vannak-e zsidó gyökerei, arra csak azt tudja válaszolni, hogy „sajnálom, de úgy tűnik, nincsenek az őseim között ezek a tehetséges emberek”. Leírja, hogy ükapja a 18. században érkezett Németországból Angliába, de a többi felmenője angol, ezért ő maga is angolnak tartja magát – ennek pedig elegendőnek kell lennie. Német nevére azonban mindig büszkén tekintett, még az (első világ)háború alatt is, amikor az angol seregben szolgált. A származási kérdések tisztázása után hangot ad felháborodásának, miszerint „ha ezek a szemtelen és irreleváns kérdések szabályozzák az irodalmat, akkor nincs messze az az idő, amikor egy német név nem jelentheti továbbra is a büszkeség forrását”.

A teljes levél angolul:

25 July 1938
20 Northmoor Road, Oxford

Dear Sirs,

Thank you for your letter. I regret that I am not clear as to what you intend by arisch. I am not of Aryan extraction: that is Indo-Iranian; as far as I am aware none of my ancestors spoke Hindustani, Persian, Gypsy, or any related dialects. But if I am to understand that you are enquiring whether I am of Jewish origin, I can only reply that I regret that I appear to have no ancestors of that gifted people. My great-great-grandfather came to England in the eighteenth century from Germany: the main part of my descent is therefore purely English, and I am an English subject — which should be sufficient. I have been accustomed, nonetheless, to regard my German name with pride, and continued to do so throughout the period of the late regrettable war, in which I served in the English army. I cannot, however, forbear to comment that if impertinent and irrelevant inquiries of this sort are to become the rule in matters of literature, then the time is not far distant when a German name will no longer be a source of pride.

Your enquiry is doubtless made in order to comply with the laws of your own country, but that this should be held to apply to the subjects of another state would be improper, even if it had (as it has not) any bearing whatsoever on the merits of my work or its sustainability for publication, of which you appear to have satisfied yourselves without reference to my Abstammung.

I trust you will find this reply satisfactory, and
remain yours faithfully,
J. R. R. Tolkien