A Partvonal Kiadó 2011-ben elindított szépirodalmi sorozatában jelent meg újra W. Somerset Maugham A legsötétebb óra című regénye. A mű eredetileg megrendelésre készült, Maughamet a brit Tájékoztatási Minisztérium kérte fel a regény megírására: olvasmányélmény útján is próbáltak támogatókat szerezni a szövetségesek politikájának az Egyesült Államokban. A könyv végül 1942-ben meg is jelent a tengerentúlon.
Egy politikai okokból megrendelt, bizonyos céloknak alávetett szöveg esetében várható, hogy az túlzott didaktikussággal próbálja majd meg lenyomni az olvasó torkán az üzenetet. Az olvasó szerencséjére Maugham van annyira jó író, hogy egy tucat-propagandaregény helyett valóban egy élvezhető történetbe ágyazza, miért is kell a szövetségesek mellé állni. Persze ettől még nem hiányoznak azok az idegesítően leegyszerűsített részek, amelyek például olyan mélyértelmű igazságokat fejtenek ki, miszerint minden német náci és minden francia asszony önzetlenül segít a brit katonákon, akik egyébként semmi másért nem harcolnak, csak a demokratizmus védelméért. Mese habbal – de legalább profin megírva.
A cselekmény 1939 szeptemberében egy idilli képpel indul: egy vidéki angol, elegáns kastély teraszán hölgyek teázgatnak, az urak pedig a kertben teniszeznek, szerelmes szívek dobognak valakiért. Ebbe a brit idillbe rondítanak bele a németek, amikor megtámadják Lengyelországot. A Henderson család életet alaposan felborítja a háború: egzisztenciájuk, elveik és a család egysége is veszélybe kerül. A Hendersonok – mint ahogyan az hű hazafiaktól el is várható – minden szinten kiveszik a részüket a nehézségekből. A férfiak azonnal bevonulnak, ha pedig ez nem lehetséges, akkor a Vöröskeresztnél vállalnak hivatalt, a nők pedig elszállásolják és gondjukat viselik a szegény gyerekeknek a kastélyban.
A hazafiság megélésének örömét azonban sötét gondok árnyékolják be. A középső fiú, Jim ugyanis meggyőződéses pacifista, aki nem hajlandó emberéleteket kioltani. Az elveihez hű Jimnek át kell élnie a megaláztatásokat, fel kell hagynia korábbi életmódjával, hogy kétkezi munkásként dolgozzon. A család értetlenségét, a támadásokat azonban könnyen viseli, mivel szerelmes a Hendersonok védencébe, egy látszólag tragikus sorsú, kék szemű, karcsú, hasonlóan háborúellenes osztrák lányba, Dorába. Reménytelenül naiv olvasónak kell lenni ahhoz, hogy meglepődést okozzon a fordulat, amikor fény derül a szőke osztrák lány valódi kilétére.
A legsötétebb óra propagandarészeit Maugham stílusa, karakter- és osztályábrázolása teszi elviselhetővé, olykor kimondottan élvezetessé. A szereplőit ugyan jórészt közhelyes sablonokból építi fel, de néhány karakter valóban egyedire és szerethetőre sikerült. Például a kétségekkel küzdő Roger, aki képtelen kilépni az udvarias, hűvös diplomata szerepéből vagy hitvese, May, aki jó feleségként próbálja elnyomni érzéseit egy másik férfi iránt és mindvégig szenved a természetéből fakadó megfelelési kényszertől. May számára a háború csak az egyéni boldogság beteljesülésének útjába álló, mindenféle pátosztól mentes akadály – és ez a sok mesterséges hős után kifejezetten üdítően hat. Hasonlóan emberi karakter Roger testvére, Jane, aki szintén álarcot visel, hogy elfedje valódi énjét, amelyet csak a gyerekek előtt mer teljesen felvállalni. Maugham az árnyalt és a sablonos szereplők viszonyain keresztül mutatja meg egy lecsúszó arisztokrata család alkonyát, amelynek gyerekei már inkább a polgári (felső)középosztály életét élik. Maugham érzékletesen jelenetezi az osztályok és az életmódok közti átmenetet, a váltás pillantát, amelyet a második világháború évei alakítanak.
W. Somerset Maugham: A legsötétebb óra, fordította Tábori Mihály, Partvonal, 2011, 254 oldal, 2990 Ft
