Csütörtök este elkezdődött több magyar városban, illetve a budapesti Vörösmarty téren a többnyire hazai irodalmi termésre összpontosító, nyolcvanötödik Ünnepi Könyvhét. A Kispál története, szépirodalmi riport a romagyilkosságokról, boltoskisasszony a betyárvilágban, illetve egy kiadvány, amely közös nevezőre hozza a Magyar Nemzetet a Népszabadsággal. Itt a 10 legérdekesebb, most megjelenő magyar könyv!

Lévai Balázs: Lovasi – idáig tudom a történetet

Libri

Pálinkagőzben fogalmazódott meg Lévai Balázs televíziós szerkesztő-rendező-műsorvezetőben és Lovasi András Kossuth-díjas zenész-dalszerzőben az ötlet, hogy könyvet kéne írniuk utóbbi elmúlt 47 évéről. Lovasi gyerekkorától kezdve a Kispál és a Borz kezdeti évein át a zenekar végéig, majd a Kiscsillag elejéig vezetik az olvasót. Ezekről a dolgokról nem lehet minimális korrajz és kordokumentáció nélkül írni, és ezáltal válik a Lovasi-könyv is különleges darabbá: egy férfi szubjektív emlékei között a hazai könnyűzenei élet elmúlt fél évszázada is kap egy kis fényt.

Tábori Zoltán: Cigány rulett

Európa

Miközben most kerül a mozikba Hajdú Eszter Ítélet Magyarországon című dokumentumfilmje, a Könyvhétre is megjelenik egy olyan munka, ami a romák elleni, 2008 és 2009 között történt sorozatgyilkossággal foglalkozik. Tábori Zoltán szépirodalmi riportjainak még ennél is konkrétabb filmes kapcsolódása is van, részben ezekre az írásokra támaszkodott Fligeauf Bence a Csak a szél forgatásakor.

A Cigány rulett tizenegy riportjából sokkal többet tudunk meg az ügyről, mint a közvetlenül a gyilkosság után született helyrajzokból. Míg azok a jelenlegi helyzetet ábrázolták tényszerűen, Tábori riportjai árnyaltabb és igazabb képet nyújtanak. Kibontakozik belőlük a gyilkosságok mögötti szociagrafikus háttér, megismerjük belőlük a települések életét és egy ország reakcióját az eseményekre.

Erdős Virág: Négyeshatos

Magvető

Erdős Virágot 2014-ben már bárki a zsebében hordhatja, hiszen tavaly év végén jelent meg Adjon Isten című naptára/zsebkönyve. Most, alig fél évvel később, ami a költőnőnél kifejezetten meglepő, máris újabb könyve jelenik meg, ezúttal gyerekverseket válogatott össze Négyeshatos című kötetében.

A Vs.hu-nak adott interjújában Erdős elmondta, hogy egy olyan kötetet szeretett volna, amivel sikerül elmosnia a határokat a mai magyar gyerekek között, de szerinte a végeredmény ilyen szempontból elvetélt kísérlet. Ha ez nem is valósult meg, a Négyeshatos akkor is egy remek törekvés, aminek köszönhetően a számtalan szempontból egymástól távol lévő gyerekek sokkal többet tudhatnak meg a másikról: megismerhetik egymás szavait, élethelyzeteit, és rácsodálkozhatnak a közös és a különböző dolgokra. Erdős Virág új kötete úgy szól „a városról, a négyeshatos villamosról, a királylányról és a vakvarjúcskáról”, hogy közben érzékenyítő szándékkal egyszerre gondol egy borsodi faluban, mélyszegénységben élő kisgyerekre és az újlipótvárosi kisiskolásra.

Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok

Magvető

Rakovszky Zsuzsa legutóbb a 2011-es Könyvhéten jelentkezett új regénnyel, a VS-sel (kritikánk itt), ami korábbi nagy sikerű regényéhez, A kígyó árnyékához hasonlóan ismét egy női sorsot mutatott be. Ahogy a korábbi könyv aberrált apa-lánya kapcsolata esetében, Rakovszky a VS-ben sem választott egyszerű alaptörténetet: ebben a nőnek született, de önmagát férfiként identifikáló főhős, Vay Sándor (vagy Sarolta) valós elemekre épülő történetét írta meg, a 19. század végének szóhasználatát hűen leképező nyelvezettel.

Új regénye a 20. század első negyedébe vezeti vissza az olvasót, egy képzeletbeli településre, de egy nagyon is valós történelmi korszakba: az első világháború és a békeidők zavaros idejébe. Hősei árvák és félárvák, akik hiába akarnak továbblépni a jövő felé, ismeretlen múltjuk nem engedi őket. A történetben több sorsot és a körülményekre adott válaszok lehetséges alternatíváit is megismerhetjük, így válik a Szilánkok az apakeresés kudarcának és a 20. század zavaros történetének regényévé.

Krusovszky Dénes: A fiúk országa

Magvető

Krusovszky Dénest eddig főként költőként ismerhették a fiatal kortárs szerzőket követők, most azonban novelláskötettel jelentkezik a Könyvhétre. A fiúk országa változatos helyszíneken változatos témákat boncolgat: egy család széthullása, párkapcsolati problémák, művészi és polgári élet ellentéte mind szerepet kapnak a novellákban. Bár a történetek nem összefüggő eseménysort írnak le, néhány ismétlődő elem mégis egésszé olvasztja össze az egyes novellákat. Az elbeszélésekben kifejezetten jól működik a Krusovszky lírájára is jellemző prózaiság. A Magvető higgadt, intellektuális és érzékeny kötetet ígér, lélektani látleletet gyönyörről, szorongásról, szerelemről, halálról.

Krusovszky Dénes egyébként nem az első költő az idén, aki novelláskötetet publikál a Magvetőnél. Babiczky Tibor Magas tenger című könyve (kritikánk itt) januárban jelent meg, és ahogy most Krusovszky köteténél is, akkor is igazi férfi történetet olvashattunk egy magányos, borongós nyomozó főszereplésével.

Lángh Júlia: Macskák és férfiak

Magvető

Lángh Júlia élettörténete már csak röviden összefoglalva is sejteti, hogy az írónőnek bőséges alapanyag állhat rendelkezésére önéletrajzi ihletésű könyveihez. 1942-ben született Budapesten, de 1974-ben Párizsba költözött, ahol a Szabad Európa Rádió munkatársa lett – később emiatt ment tovább Münchenbe is. A Szabad Európa után Afrikába utazott, ahol egy bozótfaluban óvodát alapított, és óvónőként dolgozott, illetve mozgássérülteket tanított rádiózásra. Életének állomásait könyvekben örökíti meg: A budai úrilány a gyerekkori emlékeit, a Közel Afrikához és a Vissza Afrikába az óvónői éveket, míg a Párizs fű alatt a rádiós évekről, a függetlenség iránti vágyról szólnak.

Új regénye, a Macskák és férfiak is az írónő saját élményeiből táplálkozik, de ez nem is meglepő, hiszen Lángh Júlia szerint arról érdemes írni, amit az ember maga megtapasztal. De amellett, hogy a könyv egy idősödő hölgy naplója az újra rátaláló szerelemről, egyszerre férfiportré is, és regény a gazdájukkal szolidárisan együttöregedő macskákról is.

Slam.pont (André Ferenc, Csider István, Mavrák Kata Hugee, Pion István, Süveg Márk Saiid)

Libri

Különböző okokból bár, de a slam poetry hazai előretörése sokaknak szúrja a szemét, a telt házas rendezvények viszont azt jelzik, a közönség vevő a verselésre, ami nem úgy verselés, ahogy tanultuk az iskolában, hanem fiatalos, közvetlen és divatos is. A slammerekkel a fesztiválszezonban is lépten-nyomon találkozhatunk, de a hagyományosabb Könyvhét sem marad le, az eseményt Simon Márton slammer/költő nyitja meg hivatalosan, és mostanra jelenik meg az első magyar slamperiodika is Slam.pont címmel.

A kötetet Csider István Zoltán és Pion István szerkeszti (maguk is slammerek/költők, és a slam kötetlenségét, illetve egyetemességét hangsúlyozva szokás elmondani, hogy előbbi a Népszabadság, utóbbi a Magyar Nemzet munkatársa), akik a jelenleg regnáló magyarországi és erdélyi bajnok, azaz Süveg Saiid Márk és André Ferenc, illetve a slam honi terjesztésének egyik fő aktivistája, Mavrák Hugee Katalin életén és művészetén keresztül mutatják be a műfajt. Együtt nyitják ki “az ajtót, és beinvitálnak intim tereikbe, oda, ahonnan elindulnak a színpadra, oda, ahol maga a színpad áll, és oda, ahová a színpadról vezet az út. Mert ez a slam. És pont.”

Egressy Zoltán: Százezer eperfa

Európa

Egressy Zoltán neve a legtöbbekben talán a Portugál című darabot idézi meg, amit szinte folyamatosan játszik valamelyik színház. Pedig valaha zenészként kezdte a Sztriptíz nevű együttesben, és verseket is írt. Prózakötete eddig kettő jelent meg, a mostani Könyvhétre érkező Százezer eperfa a harmadik a sorban.

A regény címe Egressy egy korábbi regényéből való szókapcsolat, amire már annak idején is felfigyelt a szerző, hogy milyen jól működhetne címként. A történet kiindulási pontjaként szolgáló eperfa a valóságban is testet ölt: a Margitszigeten találhatjuk, a sziget legidősebb fája. Ez alatt a fa alatt találkozik a regény hat szereplője: három nő és három férfi. Sorsuk ettől a találkozástól kezdve összefonódik. A történéseknek különös hátteret szolgáltat a tény, hogy a Kárpát-medencében eláll a szél, nem mozdul a levegő. A mai, nagyon budapesti és nagyon magyar történet nem mentes politikai áthallásoktól sem (ilyen például a borítón szereplő „Nemzeti szélcsend” plecsni), mégis a szerző szerint ez sokkal inkább utópia a jelenből, mint a jelen dokumentációja.

M. Nagy Miklós: Ha nem is egy bomba nő

Cartaphilus

M. Nagy Miklós alapvetően kortárs angolszász (Jack Kerouac, Nick Hornby és Bret Easton Ellis) és orosz regények (Vladimir Nabokov és Borisz Akunyin) műfordítójaként ismert, illetve némileg bennfentesebbek számára az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként. Interjúnk vele erre olvasható. A Ha nem is egy bomba nő a szerző saját meghatározása szerint szerelmes regény, amelyben M. Nagy Miklós az irodalomhoz fűződő kapcsolatát írja meg. "A különálló történetekként is élvezhető anekdotikus esszéregény, amelyben a szerző megidézi a klasszikusokat és az aktuális sztárokat, egyben időutazás is, amely elvezet az apa árnyékában töltött gyerekkorba, a katonaévekbe, a moszkvai kollégiumi kalandok idejébe. A regény egyben egy nagy szerelem története" - áll az ismertetőben.

Baráth Katalin: Arany cimbalom

Agave

Két éve körülbelül pont ilyenkor olvastuk a Dávid Veron könyvek harmadik részét, A borostyán hárfát (a kritika itt). Remek nyári olvasmány volt, lendületes krimi, kedves karakterek, könnyen és gyorsan olvasható nyelvezettel és csavaros cselekménnyel. Remélhetőleg az új regény, az Arany cimbalom (amit a kiadó a sorozat legjobbjaként ír le) legalább úgy be tudja szippantani az olvasót, mint az elődje. A különc boltoskisasszonyból lett zsurnalisztából lett nyomozó, Dávid Veron ezúttal egy társaskocsi eltűnésének ügyében kezd nyomozni, és az ügy meglepő módon a betyárvilágig vezeti vissza. Saját életét kockáztatva kutatja az eltűnt utasokat, szemben haladva az első világháború előszelével.

Bár nem minden Dávid Veron-könyvért voltunk oda (a második kötetről írt kritikánk itt olvasható), Baráth Katalin (interjúnk) sorozata mindenképpen fontos eleme a magyar kortárs irodalomnak. Nem törekszik a krimiirodalom megújítására, ám erős, független hősnőjével és a kora huszadik század nyelvezetének gond nélküli adaptálásával mégis üdítő színfontja saját műfajának.