Kalandregény Horthy szárnysegédjéről, receptek húsimádóknak, forradalmi felfedezések a kutyák gondolkodásáról, kultikus zombiképregény, jobboldali csoportok a Kádár-rendszerben, egy amerikai család és a keleti part párhuzamos repedezésének története. Tizenkét könyv, amelyet érdemes megvenni karácsonyra, Umberto Ecótól Erdős Virágig, Cormac McCarthytól Tandori Dezsőig.
Ungváry Krisztián: Búvópatakok - A jobboldal és az állambiztonság, 1945-1989
Sokszor az az érzésem, hogy Ungváry Krisztián mindenhez ért, és mindenben szakértő, és különösen zavarbaejtő, amikor egy-egy könyvbemutató végén előhozakodik saját pincészetének boraival. Ugyanakkor nélkülözhetetlen szerepe van a 20. századi Magyarország történelmének feltárásában és bemutatásában, és december elejének egyik jó híre, hogy egy régóta húzódó lehetetlen sajtóperben neki adtak igazat Strasbourgban.
Az Ungváry szerkesztésében megjelent Búvópatakokban a magyar jobboldalt (az annak tekintett gondolkodást, hagyományt) képviselő csoportok és a Kádár-rendszer ezek szinte mindegyikét ellenségének tekintő állambiztonságának kapcsolatát mutatják be a tanulmányok. Kisgazdák, kereszténydemokraták, nyilasok vagy csak egyszerűen jobboldalinak bélyegzett emberek története, vagyis ahogy a pártállam látta őket. (Benedek Márton)
Jonathan Franzen: Erős rengés
Vannak írók, akiknek keszekuszán alakul magyarországi megjelenésük. A kortárs amerikai irodalom internetgyűlölő sztárjának, Jonathan Franzennek az esetében például tavaly előbb jelent meg 2010-es nagyregénye, a mindenhol körüludvarolt Szabadság (itt írtunk róla), amit pár hónappal később követett az író első hatalmas sikerű könyve, a 2001-es Javítások (itt írtunk róla).
Most, 2013 végén Franzen második regénye, az 1992-es Erős rengés jelenik meg magyar fordításban. Saját életének helyszínei rendszeresen feltűnnek Franzen regényeiben, ebben ez a város Boston, itt élt egy darabig az író a nyolcvanas években. Ide érkezik nagymamáját temetni a könyv főhőse, Louis Holland, hogy aztán anyjával és testvérével megvitassák 22 millió dollárnyi, megörökölt vegyiüzem-részvény sorsát.
A családi kapcsolatok persze megrepednek és közben remeg az egész keleti part is. Diszfunkcionális család, környezetszennyezés, szeizmológia és vallás, avagy miről írt Franzen, amikor még nem Barack Obama az első olvasója (mint a Szabadság esetében), sőt még sehol sem volt Barack Obama. (BM)
Kerekes Sándor: Szakácskönyv a magyar szürkéhez
Jó megúszós stílus szakácskönyvet venni karácsonyra. De hát a Rozi főz, jó lesz az neki. A főzésben jártas Rozinak viszont más elvárásai és igényei lehetnek egy szakácskönyvvel szemben, mint a főzésben jártas Gizinek. Ahogy a Rozinak a piros kabát tetszik, a Gizinek pedig a kék. Ezért előzetes tájékozódás híján kockázatos levenni valami szép színes szakácskönyvet, még akkor is, ha elsőre olyan jó ötletnek tűnik.
Nem az.
Arról fogalmam sincs, Gizi és Rozi milyen könyvnek örülne, én Kerekesének. Szeretem a húsételeket, elsősorban a szarvasmarhát - ez nem igaz, elsősorban a birkát -, szeretem a praktikusan kivitelezhető, jól értelmezhető recepteket, utálom az öncélú, ízléstelen és cifra stílust, cserébe imádom, amikor egy séf humora, dúvadsággal keveredő finomságának ellentmondása és érdeklődési köre átmegy receptkészítésébe. Kerekes pedig külsejében és ételeiben is egy sajátosan drabális és világlátott balerina, érdekes és közérthető receptjeit bárki bátran elkészítheti, és lelkes húspártiak körében sikert fog vele aratni.
Ha Gizi vagy Rozi történetesen kedveli a klasszikus recepteket, de nyitott a picit érdekesebbre is, szeret profi technológiákat tanulni, vegyék meg neki Kerekes könyvét. De ha Pistinek keresnek szakácskönyvet, aki nagy húszabáló, de hallott már a gyömbérről, neki is kiváló választás (bővebben a könyvről erre). (Péter Anna)
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó
Írt már vámpírtörténetet (Finnugor vámpír), kismamanaplót (A kismama napló) és gyerekmesét (Mandragóra utca 7.), főhősei között voltak anarchista biciklis futárok (Utolsó kentaur), vegetáriánus, kommunista hentes (Kommunista Monte Cristo), most pedig az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után Európában bolyongó emigránsok történetét elmesélő Nyughatatlanok (erre írtunk róla) folytatásával jelentkezik Szécsi Noémi. A szerzővel itt olvasható interjúnk, a Gondolatolvasó előzetes videóját pedig itt mutattuk meg.
A Gondolatolvasó önmagában is egész történet, de a Nyughatatlanok több főhőse is visszatér, például a siket Fülöp, aki immár tizenkilenc éves és a regény narrátora ezúttal. Ő mesél az idegenségről, a felnőtté válásról és a szerelemről, miközben mediterrán villákban, ostromlott városokban és családi földbirtokokon járunk.
Szécsi Noéminek a Nyughatatlanokhoz és a Gondolatolvasóhoz közvetve kapcsolódó kutatásairól a Halcsontos Fűzőn lehet olvasni. (BM)
Umberto Eco: A legendás földek és helyek története
Az, ahogy ma a popkultúrára mint totális egészre tekintünk, nagy részben Umberto Ecónak köszönhető. Eco már a hatvanas években épp olyan komolyan vette a tévét és James Bondot, mint Aquinói Szent Tamást, aztán regényeket kezdett írni, és intézménnyé vált. Épp ezért ma már azt is kiadják, ha böffent egyet.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne jelennének meg fontos munkái is, csak azok épp nem a magyarra fordított publikációinak vagy püspökökkel folytatott vitáinak izzadságszagú
könyvkiadásai, hanem például a "listái". A szépség és a rútság története, illetve a Lista mámora után most a nem létező helyekbe vetett hitet járja körül: Umberto Eco legújabb magyar kiadványa egy elképesztő ismeretanyagból táplálkozó, gazdagon illusztrált, de mégis elsősorban nagyon szórakoztató merülés több évszázad (évezred) popkultúrájában. (Puskár Krisztián)
Tandori Dezső: Tandori light / Elérintés
Tandori író, költő, műfordító, grafikus, művész, madárnevelő, Nat Roid. Nem bírja a semmit. Semmit se bír. Nehéz róla írni, mert nem lehet eleget, és amúgy is, szinte biztosan nem örülne, ha valaki megpróbálná összefoglalni őt. A Scolar kiadó sem másra bízta a költő 75. születésnapjára készült kötet összeállítását.
Mindenképpen ezt a könyvet válasszuk, ha azt szeretnénk, hogy az olyan kérdések megválaszolásában, mint „Van vízóra, de van-e vízperc?” vagy „Mi az elérintő?”, esetleg „HOL?! KI?!” maga Tandori Dezső adjon választ. A költő ugyanis nem csak maga válogatott régi és mai verseiből, de esetenként magyarázatokkal, illusztrációkkal is ellátta a szövegeket. Így állt össze ez a látszókönyv, amiben köröket lehet bezárni, ködöt lehet hámozni, és el lehet veszni. (Csobod Luca)
Robert Kirkman - Charlie Adlard: The Walking Dead/Élőhalottak: 7. kötet - Vihar előtti csend
A zombihullámot sokan próbálják meglovagolni, de kevesen annyira magabiztosak, mint a Walking Dead. A 2003-ban indult képregénysorozat pár éve elnyerte a műfaj legnagyobb kitüntetését, a legjobb képregénynek járó Eisner-díjat, ami pedig a belőle készült tévésorozat népszerűségét illeti, már az is nagyot szólt, hogy a legelső részt is több mint ötmillión látták, és a mostani harmadik évadra már 12 milliónál is nagyobb ez a szám.
A képregényt az első évadban követte legszorosabban a sorozat, ez az eredeti kiadás szerint az első hat füzetet, itthon pedig az első Walking Dead-kötetet jelenti, azután elég nagy lett az eltérés a két változat között, annak ellenére, hogy ugyanúgy Robert Kirkman írja őket.
Magyarul már a hetedik kötet jelenik meg (először a Hungarocomixon lehet hozzájutni), egy exkluzív érdekességgel: a sorozat rajzolója, Charlie Adlard egy Rick-fejjel (ő a sorozat egyik
főszereplője) üdvözli a magyar olvasókat, a dedikálást egy lehúzható matricára nyomták. (BM)
Erdős Virág: Adjon az Isten – ötvenhárom „originál-haza-ötlet” 2014-re
Erdős Virág nagyon keveset és nagyon lassan ír. De olvasói általában egyetértenek abban, hogy megéri várni a verseire. Írt már prózát, lírát, gyerekeknek, nőknek, énekelt már a Kistehén Tánczenekarral, és szerepel a közéletben. Érzékenyen, egyedi hangon és okosan szól szociális kérdésekről, Magyarországról és politikáról.
Naptárkönyvét főként azoknak ajánljuk, akiknek Parti Nagy Lajoshoz hasonlóan hiányzik pár „originál haza-ötlet”, hiszen az Adjon Istenben ötvenhármat is találhat belőle, minden hétre egyet. Az ötletek sosem egyértelműek, inkább többértelműek, aktuálisak és figyelmeztetők, politikusak és apolitikusak, viccesek és erdősvirágiak. A naptár/kötet/könyv minden oldala egy heti határidőnapló kis illusztrációval és két sorral, ami a többi hét szövegével egész verset alkotva mondja el, hogy mit adjon az Isten például Parti Nagy Lajosnak, a Hazának és az olvasónak. A kötethez a szerző készített illusztrációt, „olyat amihez naná hogy / van kapaszkodó / olyat ami szobatiszta és /ragaszkodó”. (CSL)
Brian Hare - Vanessa Woods: Az okos kutya
Tudományos alapossággal készült, de mégis közérthető és szórakoztató Brian Hare etológus és Vanessa Woods tudományos újságíró könyve a kutyák intelligenciájáról.
Az utóbbi tíz év eredményei forradalmasították a kutyák gondolkodásáról alkotott elképzeléseket, és kiderült, hogy a kutyák sokkal jobban hasonlítanak az embergyerekekhez, mint a farkasokhoz. A könyvből megtudjuk például, hogyan került a kutya az ember mellé, hogy létezik-e olyan fajta, amelyik különb a többinél, és Hare tanácsokat ad ahhoz is, hogyan érdemes tanítani a kedvencünket. (Molnár Orsolya)
Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd
Kondor Vilmos 2008-ban debütált az ötrészes Bűnös Budapest-sorozat első darabjával, a Budapest Noirral, és ezzel meg is újította a magyar hard-boiled nem létező hagyományát. Ezt a könyvet azóta tíz nyelvre fordították le, legutóbb a HarperCollins kiadó gondozásában jelent meg az Egyesült Államokban. A főhős, Gordon Zsigmond újságíró, nyomozó utoljára a 2012-es Budapest novemberben című regényben tűnt fel.
Kondor új regényében elbúcsúzik zsurnalisztájától, és köszönti Wertheimer Miklós hadnagyot, Horthy Miklós szárnysegédjét. Akinek nem elég, hogy rögtön az első oldalon be kell vallania Horthynak, hogy elrabolták mellőle a németek a kormányzó fiát, Nickyt, a huszadik oldalon még meg is bízzák egy geológus Nyugatra juttatásával, a hatvanadikon pedig a Szent Korona kimenekítésével Magyarországról. Mindeközben pedig két dologra kiemelten kell figyelnie: a ruháján és a becsületén nem eshet folt.
A könyvhöz rengeteg kiegészítő anyagot találhatunk Kondor blogján, például ezt a remek
Miklós-infografikát is. És bár a Gordon-regények lendülete a végére megcsappant, ezzel a történettel Kondornak megint sikerült felcsigáznia minket. (CSL)
Lauren Graham: Egy nap talán
Bár számtalan egyéb szerepe van, és évek óta a Parenthood (Vásott szülők) című sorozatban játszik, mégis, aki valaha látott is egy részt a Szívek szállodájából, annak Lauren Graham örökre Lorelai Gilmore marad. Csábító is azt gondolni, hogy olyan könyvet ír, mint amilyet Lorelai írna, és a dicsérő kritikák szerint az Egy nap talán olyan is, mint a híres karakter: mulatságos és fanyar.
Lelkesedésünket letörheti, hogy az alaptörténet egy kissé elcsépeltnek hathat: egy fiatal lány New Yorkba költözik, hogy színészként boldoguljon és megtalálja a szerelmet. Ami viszont mégis a pozitív irányba billenti a mérleget az az, hogy Graham saját karrierjének nehézségeit is beledolgozta a könyvbe, és hogy a helyszín sem a mai divatos, hanem a két évtizeddel ezelőtti New York, némileg sötétebb kulisszákkal. (BM)
Cormac McCarthy: A jogász (forgatókönyv)
A nemrég nálunk is bemutatott Jogászt általában épp ugyanazért gyűlölték, mint amiért lelkesedtek érte: Ridley Scott filmje a szó hagyományos értelmében ugyanis nem filmszerű. Történet lényegében nincs, a szereplők pedig úgy társalognak a drogügyletekről és a sportautót magáévá tevő szexragadozóról a medence partján, hogy mindent baljós metaforának érzünk. Ez pedig Cormac McCarthy félreismerhetetlenül bizarr forgatókönyvének köszönhető,amelyet úgy írt - ahogy azt a szemére vetették -, mintha soha életében nem olvasott volna el egyetlen útmutatót sem forgatókönyvíráshoz. Hála istennek, tesszük hozzá.
A filmben átütőek a McCarthyra olyannyira jellemző, szinte biblikus dialógusok, az alvilágba való alászállás és az előre elrendeltetettség allegóriája, a film elején kinyilatkoztatott morális és fizikai elkárhozás. Mindehhez pedig a McCarthy által olyan sokszor megírt délvidék ultrabrutális szenvtelensége adja a terepet. McCarthy minden karaktere szimbólum, és mintha saját magán is nevetne, miközben szereplőit mozgatja és kicsinálja. Ez egészen groteszkké is teszi a Jogászt. Miközben letaglózza az embert, amikor a visszafordíthatatlanságot szavakba öntik a történet egy pontján: a világ, amelyben jóvá akarod tenni a hibát, amit elkövettél, már nem ugyanaz a világ, amelyben elkövetted.
Cormac McCarthy nem adaptációt írt, hanem önálló történetet írt filmre, ráadásul a végsőkig kitartva szövege mellett. Ez teszi a Jogászt tökéletlenségében is semmi egyébhez sem hasonlítható, valószerűtlen valamivé. És ezért érdemes elolvasni a forgatókönyvet, amit simán felfoghatunk egy új McCarthy-kisregénynek. (PK)
