Izgatja-e a nőket a pornó? Ha igen (és igen) milyen fajta és miért? Mi után kutatnak a nők és mi után a férfiak a hálón? Ilyen kérdéseket tesz fel a most megjelent Pornográcia. Pornó és női szexualitás című könyv. A huszonéves szerző, Mérő Vera közvélemény-kutatást is készített arról, mi lohasztja le a nőket, hogy a szadomazót vagy a melegpornót keresik-e inkább. Úgy tűnik, Mérő tudja, milyen a jó pornó, vagy nem fél megkérdezni. 

A szüfrazsettektől a Szex és New Yorkig 

Mérő Vera könyve a pornóval mint funkcionális tevékenységgel foglalkozik, amelyet általában önkielégítéshez vagy szexuális előjátékhoz használnak a fogyasztók a fantáziák gyorsabb felkorbácsolása végett. De mi is az a pornó? 

Eredetileg a prostituáltakról készült írás vagy rajz, szélesebb értelemben a szexualitást nyíltan ábrázoló mű. Amelyről persze mindenkinek van véleménye. Az evolúciós pszichológusok szerint a nőknek nincs túl nagy affinitásuk a pornóhoz. A feministák, pontosabban a radikális feministák szerint a pornó az elmélet, a nemi erőszak pedig a gyakorlat. Elképzelhetetlennek tartják, hogy a nők élvezettel használják vagy műveljék a pornót. Mérő itt fel is hívja a figyelmet néhány logikai ellentmondásra: „ha úgy döntenék, hogy a kenyeremet ezután pornófilmezéssel akarom keresni, nagyon is sértőnek találnám, ha lekurváznának." Másfelől a színésznők gázsijának harmadáért dolgozó férfi pornószínészeket „egyetlen meredező hímvesszővé alacsonyítják le", sőt az 1972-ben forgatott Mély torok (Deep Throat) férfi főszereplőjét később öt évre ítélték közszeméremsértő magatartásért. A kép tehát egyáltalán nem kétdimenziós, ahogy azt az utóbbi évtizedekben sokan láttatni próbálták. 

Mérő a Miért félünk a férfitól? című fejezetben röviden bevezeti az olvasót a feminizmus és a nőjogi harcosok történetébe a 18. századtól Carrie Bradshow-ig és tovább. Érthető, hogy a nőknek a szüfrazsett mozgalmak eredményei után már nem sok kedve volt visszatérni a három K világába (Kirche, Küche, Kinder), írja a szerző, majd végigveszi a feminizmus második hullámának mérföldköveit Virginia Woolfon és  Simone de Beauvoir-on át a nyolcvanas évekig. Megemlíti Candace Bushnell 1997-es bestsellerét, a Szex és New Yorkot is ihlető könyvet, Helen Gurley Brown Sex and the Single Girl-jét (’A szex és az egyedülálló lány’, 1961), amely elsőként szólt a férfi nélküli teljes életről és adott hozzá tippeket. 

A nők helyzetében a nyolcvanas években következett be a nagy változás, ekkor jött el az új típusú nő ideje, az önálló, sikeres, iskolázott, határozott és jómódú nő, akit Gurley Brown még csak vizionált, de a Szex és New Yorkban már ikonikussá vált.

Mi a baj a hardcore feministákkal? 

A következő fejezet az Andrea Dworkin és Catherine MacKinnon nevével fémjelzett radikális feminizmus nézeteit fejti ki és cáfolja meg, akik szerint a pornó minden esetben és feltétlenül lealacsonyítja a nőket, kizárólag szexuális tárgyként ábrázolja őket, amiért természetesen az elnyomó férfitársadalom a hibás. Ezt a rég elavult és sekélyes képet igyekszik Mérő árnyalni, mivel ő is úgy véli, hogy káros, ha erről az „ártalmatlan jelenségről" nincs őszinte szexbeszéd. 

„Egy ideális világban minden pornós teljesen önazonos, ambiciózus munkaerő, ahogy az ember elmegy egy céges buliba, konferenciákra, szakmai díjátadókra, úgy ők is ott vannak, vagy legalábbis szeretnének lenni a pornó Oscaron, az Erotika Kiállításon, mindenhol, ahol a szakma képviselteti magát. A lelkes amatőrök helyzete már jóval problémásabb" – ismeri el Mérő Vera, aki a könyvben végig ezt az elfogadó, mérsékelt álláspontot képviseli. Szakmaként beszél a pornóiparról, munkaerőként a pornószínészekről, olyan természetességgel, mintha csak sikeres reklámszakemberekről vagy kiégett copywriterekről szólna.

Gonzó társadalomtudomány 

A Pornográcia sajátos gonzó-tudományos nyelvezetet használ. Nem szűkölködik a szlengben, például amikor a „rárántásról", vagy „a francba elküldéshez fűződő jogról" beszél, illetve néhányszor a fasz és a dugás szavakat is leírja („a bonobók sosem stresszelnek, hiszen abban a pillanatban, hogy stresszhatás alá kerülnének, gyorsan megdugnak valakit"). A szöveg helyenként maga is finoman erotikus: „Olykor egy gyertyafényes vacsorához felveszem én is a jobb modoromat és a szebb ruhámat, hogy azután azzal koronázzam meg az estét, hogy lehetőleg mindkettőt leveszem." 

Feltűnő szépséghibája azonban a Pornográciának, hogy a tudományos alapállás ellenére sem használ bibliográfiát, illetve lábjegyzeteket. Ez a visszakereshetőség, az ellenőrizhetőség és a kényelem szempontjából egyaránt fontos lenne, főleg ott, ahol hivatkozik bizonyos kutatásokra (például így: Quinsey et al. 1996), de magára a műre utaló feloldást sehol nem találunk.

Milyen pornót néznek a nők? 

Röviden: mindenfélét. Mérő egy hét kérdést tartalmazó kérdőívet összeállítva 135 nőt kérdezett meg esetleges pornófogyasztási szokásaikról. A női tekintet (female gaze) éppúgy mindenevő, mint a férfi: a válaszadók az állat- és melegpornón át a szadomazón keresztül sokféle tartalmat keresnek, talán csak a hitelesség és a kerettörténet iránti igény találtatott valamiféle közös nevezőnek, de az sem mindenkinél: „a legtöbb megkérdezettet az lohasztja le, ha a film hiteltelen: ha az az érzése a női nézőnek, hogy ezt csak eljátsszák. Ezért aztán nem is lepett meg, milyen sokan kedvelik a természetesnek és újra átélhetőnek tartott home videókat" – nyilatkozta Mérő még a könyv megjelenése előtt. 

Az olvasó hosszú példatárat kap a kérdőívre beérkezett válaszokból, csemegézhet a hoxa.hu portálon 2007 és 2009 között zajlott, hasonló témájú fórumozásból. Az egyes fejezetek végén olvasható interjúkban is sok új szempont felmerül. Szórakoztató a Spitzer Györgyi Somával készült beszélgetés, de Vad Katalin (Michelle Wild) írása a könyv végén – pornóról, szakmáról és szexualitásról – kihagyhatatlan. 

Talán Meskó Norbert evolúciós pszichológus véleménye állhat a legerősebb lábakon, aki csupán annyit mond, hogy „a férfiak jobban, a nők kevésbé érdeklődnek ebben az irányban. (...) ha megpróbálom megjósolni egy pornográf weboldal látogatottságát, azt mondanám, hogy biztosan sokkal nagyobb arányban férfiak nyitják meg." 

Mérő Vera a Pornográciában az egyenes beszéd, a minőségi kommunikáció fontosságát hangsúlyozza a pornográfiával kapcsolatban. Több kérdése van, mint amennyi válasszal szolgál, de hát mi sem természetesebb a társadalomtudományok süppedős talaján. A Pornográcia élvezetes olvasmány, akár egy nagyobb tudományos munka magja is lehet. A könyvet olvasva a férfiak is közelebb kerülhetnek az örök kérdéshez: vajon holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány? 

Mérő Vera: Pornográcia. Pornó és női szexualitás, Kalligram, 2012, 218 oldal, 2600 Ft