Alig egy hónapja és négyszázegy éve William Shakespeare a Silver és a Monkwell utca sarkán lakott Londonban. Ezt kivételesen biztosan tudjuk. William Shakespeare-rel kapcsolatban kevés dolog van, amiről ezt teljesen őszintén kijelenthetjük. Például bizonytalan, hogy így írta-e a nevét, mert a fennmaradt sajátkezű aláírásának egyike sem ezt bizonyítja. Vagy, hogy úgy nézett-e ki, ahogy mi gondoljuk. Hiszen összesen három eredeti portrénk van róla, amik közül egy talán egy amúgy sem túl pontos másiknak a másolata. Bill Bryson brit újságíró könyvében ezt a hiányos tudásunkat igyekszik foldozgatni, bár ő is inkább csak kérdéseket tesz fel és válaszokat cáfol meg.

Aki percre pontosan meg akarja ismerni William Shakespeare életét, annak még mindig nem ez a könyv lesz a bibliája, de ki kell ábrándítanunk: azt a könyvet soha nem is kapja meg. William Shakespeare „a legismertebb és a legkevésbé ismert irodalmi alak”, ahogyan a szerző fogalmaz. Azonban még így is ő korának az a drámaírója, akiről messze a legtöbbet tudunk, és akinek életútját legtöbbet találgatjuk. A könyv ügyesen egyensúlyoz a tudományos munka és a szórakoztató irodalom között, Bryson könnyed nyelvezetével bravúrosan közelíti egymáshoz a korabeli pletykákat és a komoly kutatómunkák anyagait.

„Lehet komoly témáról könnyed hangnemben írni, ehhez bizonyos tehetség kell” – mondta el a könyv bemutatóján résztvevő, több Shakespeare drámát is lefordító Nádasdy Ádám a Kötve-fűzvének. „Bill Bryson soha nem ír le olyat, ami nem igaz. Idéz sok tévhitet és ostobaságot, de akkor mindig odaírja, hogy ez tévhit és ostobaság.”

Könyve egyfajta gyűjtőládája is azoknak a kutatásoknak, elméleteknek és hazugságoknak, amelyek a népszerű író személyéhez kapcsolhatóak, életétől kezdve napjainkig. William Shakespeare azonban a könyvnek csak mágnese: magával vonzza az egész korát, annak minden házával, személyével, eseményével egyetemben. A szerző minden téren igyekszik kielégíteni a kíváncsiságunkat, legyen szó a kor apró botrányairól, a Londont sújtó nyavalyákról (mi az a görvélykór?), vallási kérdésekről (mikor „találták fel” a puritánokat?), a korabeli színházak felépítéséről (a Globe nem is lehetett kerek, mert az ácsok nem hajlítottak fát akkoriban), színésztársulatokról (tényleg egy éjszaka alatt áthordtak egy egész színházat a Temze másik oldalára?), családfákról (miért bujdosott élete utolsó harmadában Shakespeare apja?), politikai folyamatokról (hogy tudta legyőzni Anglia a spanyol flottát?) vagy arról, hogy Shakespeare írta-e a saját drámáit (igen).

A könyv kifejezetten rövidnek mondható azzal összevetve, hogy mennyi adatot találhatunk benne. A kulcsa pedig a hitelessége. Bill Bryson sosem állítja, hogy ő megtalálta volna a megoldást. Lehetséges utak sokaságát vonultatja fel előttünk, és aztán abból valamennyit megcáfol, néhányat pedig lógni hagy a levegőben. Beismeri, hogy több száz év távlatából vannak olyan kérdések, amikre talán már sohasem kaphatunk választ.

A tömény adatfolyamot izgalmas és vicces kis történetek szakítják meg, melyeknek főszereplői hol Shakespeare kortársai, hol a kutatói. Kiderül, hogy Shakespeare még a Lőporos felkelés botrányába is belekeveredett, hiszen nem tudta, hogy a II. Richárdot agitáló szándékkal megrendelő férfi kicsivel később megkísérli felrobbantani a királynőt. Charles Wallace, híres Shakespeare-kutató pedig saját állítása szerint feleségével együtt ötmillió, az író korát feldolgozó kéziraton rágta át magát. Ez kettejük napi 24 órás munkájával 47,5 évet ölelt volna fel. Ennyi idejük pedig biztosan nem volt, hiszen egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis inkább hazaköltöztek Amerikába, és Wallace bombabiztos megérzései alapján olajbizniszbe kezdtek. Ezeket a lehetetlen történeteket Bryson kellő iróniával és éleslátással tálalja, épp csak egy kis időre megszakítva a haladást a shakespeare-i életúton. Bár ezt a sokféleséget és színességet szinte tálcán kínálja neki a kor, melyben főhőse élt.

Mai eszünkkel szinte elképzelhetetlen a 17. század Angliája. Ma a gyerekek nem ülnek tizenkét órát az iskolapadban, nem fenyeget a pestis egy az út közepén hagyott trágyadombból, nem járunk kivégzésekre, és nem fizetünk, ha nem megyünk el templomba. Ugyanakkor nem is látjuk a Szent Pál katedrális több száz méter magas tornyát, nem látjuk az irgalmatlan gyorsasággal növekvő Londont és nem hallhatjuk William Shakespeare-t, miközben a saját drámáját játssza a színpadon. Vagyis egy kicsit mégis: amíg a 192. oldal végére nem érünk.

Bill Bryson: Shakespeare – Az egész világ színház, fordította Erdeős Zsuzsanna, Akadémiai Kiadó, 2013, 200 oldal, 3360 Ft