A nihilista robot megöl egy virágot, de persze nem igazából, mert az csak egy rajz. Attól még ez nagy szemétség. Lénárd László legújabb képregénye, a Semmi a képregényfesztiválon mutatkozott be. A ránézésre egyszerű kötet kőkemény filozófiai problémákat boncolgat. 

A fehér papíron fekete vonalak futnak: kézírás, girbe-gurba rajzok.  Mintha egy gyerek csinálta volna, az olvasó akár fel is kiálthatna, hogy „ennél az unokaöcsém is szebben rajzol!" Panelek nincsenek, az egymásba torlódó alakok és szöveg néhol már zavaróan követhetetlenek. 

A képregény főhőse, egy önmagát rágcsálóként definiáló lény, találkozik egy melák robottal és elkezdenek beszélgetni. Lényegtelenek a pontos meghatározások. Mindenki tisztában van azzal, hogy amit látunk, nem állat, nem gép, csak pár vonal – egy pipa erejéig még Duchamp is megidézésre kerül. Főhősünk elmondja, hogy őt Laci rajzolta, és úgy megtetszett neki az első kép, hogy eldöntötte, egy egész képregényt fog belőle csinálni. Itt tartunk most. Senki nem tudja, mi legyen a következő lépés. Mit kéne csinálni? Alkotói válság, mint eredettörténet. 

A két karakter mindenféle kalandokba, illetve sorscsapásokba keveredik a rajzolt világban, gyakran értetlenkedve Laci kegyetlenségén, de soha önnön világuk természetén. Piknikeznek, kútba másznak, köveket cipelnek, és fájó tisztánlátással és prózaisággal jönnek rá alapérvényű, gyakran cinikus igazságokra. Például: „Ami él, élni akar, ami ennek ellent mond, működési hiba, ami természetes úton helyrehozható.”

 

A kis lény ön- és istenkeresése hamar Laci ön- és istenkeresésévé is válik. Az író ugyanúgy a miértekre keresi a választ, mint hőse. Miért létezem? Miért történnek úgy a dolgok, ahogy? Noha végül szóba elegyednek egymással, nincs kielégülés, nincs katarzis, csak csalódás. Az isteni kinyilatkoztatás profanitása kiábrándító, és csak újabb kérdéseket vet fel. Azokra meg aztán már nincs válasz, mert kifogy a toll. 

A Semmi nagyon egyszerűen, tisztán beszél egy nagyon nehéz témáról. A gyermeteg rajzok egzisztencialista problémákról mesélnek, kegyetlenül. De végső soron a megható egymásra utaltság, amely a szelíd óriás, a jobb híján készült alkotás és az őt megszánó, de segíteni nem tudó alkotó között alakul ki, teszi igazán lenyűgözővé Lénárd László képregényét.

Lénárd László: Semmi, Pesti Könyv, 132 oldal, 900 Ft

Boros András