„Nagy rajongója vagyok a szerencsés véletlennek” – avatja be ars poeticájába rajongóit – és bizony számosan vannak ilyenek – John Gall, Amerika nagynevű könyvborító-tervezője. Az Alfred A. Knopf kiadóvállalathoz tartozó Vintage Books művészeti igazgatója a nyolcvanas években kezdte pályáját, majd a kilencvenes években a Grove/Atlantic független kiadó művészeti vezetőjeként tervezett finoman lázadó, meglepő és játékos borítóival lett a könyvtervező szakma meghatározó alakja.

John Gall 1963-ban született New Jerseyben, ahol később a Rutgers Egyetem dizájn szakán diplomázott. Ebben az időszakban már Gall későbbi munkahelye, a Knopf keménytáblás könyveinek puhafedeles kiadására az 1954-ben létrehozott Vintage Books határozta meg az amerikai könyvdesign aktuális trendjeit, borítóit számos kiadó utánozta ekkoriban. Olyan mesterek könyveit adták ki, mint William Faulkner, Vladimir Nabokov és Albert Camus, a borítókon pedig a dizájn olyan nagyságai dolgoztak, mint Alvin Lustig és Paul Rand. Az 1980-as években a Vintage  művészeti vezetője Susan Mitchell volt, akinek friss látásmódja meghatározó befolyással volt a könyvborító-tervezők új generációjára. Mitchell 1997-ben átigazolt a Farrar, Strauss & Giroux kiadóhoz, az ő helyére hívta John Gallt az anyavállalat, a Knopf művészeti igazgatója, Carol Devine Carson. Gall a Jason Epstein által 1953-ban alapított Anchor Books művészeti vezetője is egyben.

Ikonikus borítókat alkotni a legjobb könyvborító-tervezők közül is csak keveseknek sikerül. John Gall kétségtelenül ezen kevesek közé tartozik az utóbbi tizenöt évben készített több borítótervével is. Leginkább az első megjelenés ötvenedik évfordulójára (2005) megjelent Lolita égett be az amerikai irodalomkedvelők tudatába, de Italo Svevo klasszikus regényéhez készült borító is maradandó alkotás.

Mint a legjobb tervezőknél általában, John Gall munkái esetében sem lehet egyértelmű, könnyen azonosítható védjegyről beszélni, de azért öt nagyobb stilisztikai csoport nehézség nélkül azonosítható a portfoliójában.

I. Ilyen például azon borítók csoportja, amikor a kétdimenziós felületen kelt 3D-s hatást, többnyire fotóval és tipográfiai elemekkel. Persze, Gallnál mindig van egy trükk, amivel egyúttal tagadja is a „csalást”, és rámutat a látvány káprázat voltára. Ilyen illúziójátékot alkalmaz például Jennifer Egan The Keep című regényénél, igen szellemesen a Louis Menand szerkesztette Pragmatism szöveggyűjtemény esetében, vagy Tennessee Williams drámája, Az ifjúság édes madara borítóján.

II. Egy következő csoportot alkotnak azok a könyvek, amelyeken borítófotóra applikált foltok/pöttyök/négyzetek jelennek meg. Itt ugyanazt a távolító technikát alkalmazza, amit a dimenzióváltásokkal való játék esetében is megfigyelhető: a borító a térbeli kiterjedés felé mutat, de nem csapja be a nézőt, hiszen a fényképen elhelyezett applikációk minden esetben visszarántják a síkba, így válnak a 3D víziójának tagadásává. Ezek a borítók majd minden esetben non-fiction köteteket rejtenek, például Martin Esslin Az abszurd dráma elmélete című munkáját. (Vagy ezt és ezt a könyvet.)

III. A dominánsan tipográfiai elemekből építkező borítókon is mindig van olyan trükkös elem, amely egyrészt túllép a klasszikus dizájn keretein, másrészt éppen ez a megoldás – egy vékony csík, sok vékony csík – utal az adott könyv Gall-féle olvasatára.

IV. John Gall természetesen a fénykép alapú borítóin sem dolgozik Stock-fotókból. E munkák legtöbbször a meghökkentően szellemes minimalizmus jegyében születnek. A halott filozófusok könyve borítóján látható fekvő, azonos című könyv magáért beszél, nem igényel különleges tipográfiai megoldást, ahogy A szerelem általános elmélete című munka fedelén látható két szék is jól érvényesül a szürke Helveticával.

V. John Gall a könyvborítók mellett szenvedélyes kollázskészítő is. Mikroblogján folyamatosan publikálja legfrissebb alkotásait, amelyek közül több a fiaival közös munka eredménye. A kollázsokat minden esetben kézzel készíti, mint egy interjúban elmondta, felszabadítóan hat gondolkodására az a tény, hogy így nem tudja átméretezni az egyes elemeket. Elmondása szerint az utóbbi száz év kollázzsal (is) foglalkozó európai és amerikai művészei (például Kurt Schwitters, Marianne Brandt, Georges Hugnet, Robert Rauschenberg, vagy John Chamberlain) inkább csak inspirálják őt, minthogy hatással lennének rá a szó klasszikus értelemében. A rendkívül elegáns és visszafogott kollázstechnika már a kilencveneses években is megjelent a borítóin (például itt és itt), és a mai napig visszatér, például a Jim Shepard könyvéhez készült borítón:

Sorozatok

Abe Kobo-sorozatában mintha Gall minden trükkje benne lenne, mégsem tűnik túlzsúfoltnak, éppen ellenkezőleg, minden egyes darabja kifejezetten légies hatást kelt.  Azt az erőteljes hangulatú transzparenciát, amit ezeken a borítókon sikerült éreztetnie, részben a pasztell árnyalatú földszínek, a finom kollázsdarabok, a foltok, a körök és a négyzetek együttes használata adja.

Rajongása a japán kultúra iránt máshol is megmutatkozik. Az arcokat, köröket, élénk színeket, váratlan kivágásokat használó nagy sikerű Haruki Murakami-sorozat mellett például a japán baseballkártyák gyűjtésében. 2006-ban társszerzője volt egy a kártyák történetét bemutató könyvnek (John Gall–Gary Engel–Steven Heller: Sayonara Home Run! The Art of the Japanese Baseball Card).

2009-ben a Vintage a teljes Nabokov-életmű újradizájnolásába fogott. Gall a projekt művészeti vezetőjeként egyetlen egyszerű ötletre épített: tisztelegni akart a lepkegyűjtő Nabokov előtt. A húsz kötetre felkérte az ország legmenőbb tervezőit, például Chipp Kidet és Peter Mendelsundot, hogy az entomológusok által is használt eszközök, egy rovargyűjtődoboz, kitűző, tű és papír felhasználásával építsék meg a maguk Nabokov-borítóját. A végeredmény az olvasóknak éppúgy tetszett, mint a kritikusoknak.

John Gall portfóliójában két magyar vonatkozást is találni: a tavaly Svájcban elhunyt magyar származású írónő, Agota Kristof (Kristóf Ágota) egy könyvének és Vámos Miklós Apák könyve című regényének borítóját tervezte.

John Gall honlapja: http://www.johngalldesign.com/
Blogja: http://johngall.blogspot.com/
Kollázs blogja:  http://nearlywaves.tumblr.com/

A portré forrása: Noah Kalina, Design Bureau

Korábban:
Könyvművesek: Peter Mendelsund
Könyvművesek: Chip Kidd