A Londonban élő, valamikor a hetvenes években született Jon Grayről, művésznevén Gray 318-ről, keveset tudni, leginkább annyit, hogy kézzel rajzolt borítóival évek óta a könyvtervezők elitjéhez tartozik. Ügyfelei között brit és amerikai cégek is találhatók, például a Penguin Books, a Random House, a Hewlett Packard, a Discovery Channel, a Berlini Operaház, a New York Times vagy a Time Out. Gray 2011-ben a Nike-nak is dolgozott. A fenti videóban röviden mesél magáról, így jobban megismerhetjük gondolkodásmódját, valamint a kézművességet és a számítástechnikát ötvöző munkamódszerét.

Az irodalmi graffitis

Gray318 rendkívül szellemes borítókat tervezett a kilencvenes évek vége óta. Már korai munkái feltűnést keltettek, mint például a John Steinbeck (The Murder, 1999) és David Foster Wallace (The Pale King, 2001) könyveihez készült borítók, de szélesebb körben a Jonathan Safran Foer regényeihez készült borítók tették ismertté a kétezres évek első felében.

A Minden vilángol (Everything is Illuminated, 2002) népszerűségén nagyot dobott ugyan, hogy 2005-ben sikeres film készült belőle, de a borító sikere magáért beszélt mind szakmai, mind laikus körökben. Gray formabontó kézzel rajzolt borítója, a fekete háttérre rajzolt fehér betűk, a cím és a szerző neve, valamint az összkép szerves részeként működő vonalkód olyan erős vizuális jelként működik, hogy a könyv fordításait és Safran Foer azóta megjelent könyveinek átültetéseit is ebben a szellemben próbálják kiadni szerte a világon.

A szerző hasonlóan népszerű regénye a Rém hangosan és irtó közel (Extremely Loud And Incredibly Close, 2005) szintén ebben a graffitis felfogásban készült. A vörös kéz ujjain a regény címe, a tenyéren a szerző neve szerepel. Ezeken a munkákon jól látszik, hogy Gray318 bizony nem keveset tanult a nyolcvanas évek hip-hop és graffiti szubkultúrájától. (Itt látható a többi Safran Foer borító.)

Márquezek a Penguinnek

A 2004-es Gabriel García Márquez sorozata egy másfajta kifinomultságot mutat. A Penguin Booksnak tervezett sorozatban szintén dominánsak a firkált részletek, de itt a dadaistáktól tanult kollázstechnikát is virtuózan használta fel. Ezek a borítók egyszerre idézik meg a két háború közötti német és francia kollázsok legjobbjainak hangulatát, de a római falfirkákat és az utcai graffitiket is éppúgy megláthatjuk bennük: egyenként és együtt is teljes értékű művészeti alkotások, melyek képi humora mindig kapcsolódik az őket „hordozó” könyvekhez.

1984

2009-ben sikerült igencsak eredeti felfogású ruhába öltöztetnie Orwell klasszikus regényét az 1984-et. A szövegalapú címlapon sem a regény címe, sem a szerző neve nem szerepel. Szerepel viszont a Párt három jelmondata: „A HÁBORÚ: BÉKE, A SZABADSÁG: SZOLGASÁG, A TUDATLANSÁG: ERŐ”. Mindezek a szavak egy általa tervezett betűtípussal, koszos vörös háttér előtt csövekkel ölelve. A belső borítók is egyedi grafikákkal gazdagodtak, melyeket a lehallgatás és a megfigyelés témája ihletett. A könyvről a BBC is forgatott egy rövidfilmet, amelyben maga a tervező is megszólal.

Ká-Európa szelleme

Hasonlóan sikeresek lettek a Németországban ukrán szülőktől született, Angliában élő Marina Lewycka regényeihez készült borítók. Ezekben Gray megcsillantja a kelet-európai plakátművészetben való jártasságát is. A Rövid traktortörténet ukránul (2005) borítója nemcsak a szovjet idők propagandisztikus stílusát idézi meg nagyon vonzó képi megvalósításban, de ugyanakkor nagyon szórakoztató is. Röviden: zseniális. Ebben a felfogásban készült a másik két regény borítója is: Two Caravans (2007), We Are All Made of Glue (2009).

Szembetűnő a Penguin Books Central European Classics című sorozatának játékos tipográfiai megoldása. A könyvek stilisztikai egysége láthatóan a humoron alapul. Gray megmutatja, hogy nem csak egy Čapek-, vagy Mrożek-borító lehet vicces, de Thomas Bernhard és E. M. Cioran könyvei is értik a poént. Ebben a sorozatban jelent meg Krúdy Gyula Az élet álom és Faludy György Pokolbéli víg napjaim című könyve is, az utóbbi borítóján az Osztyapenko szobor részletével.

Gray318 friss és egyedi látásmódja nem ismer sem műfaji sem regionális határokat; amihez nyúl, az legtöbbször a zsenialitás határán – hol belül, hol éppen csak kívül – lebegő borítóvá válik.