Szörnyen csúnya – mondta Chip Kidd borítóira John Updike, míg James Ellroy szerint ő a világ legnagyobb könyvdizájnere. Oliver Sacks világhírű neurológus-író szerződésben kötötte ki, hogy könyveit csakis ő tervezheti. 39 éves volt, amikor a Yale University Press monográfiát jelentetett meg munkásságáról. A Time magazin 2008-ban a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta a rocksztár státuszú grafikust, aki kevés szabadidejében az Artbreak nevű zenekar frontembere.
A Pennsylvania State Universityn egykor grafikát tanuló Chip Kidd (1964) karrierje a lehető legjobb helyen, az Egyesült Államok legnagyobb irodalmi kiadójánál, a Knopfnál indult 1986-ban. A Knopf a nyolcvanas években megújította a könyvborító-tervezés iparát azzal, hogy egy új felfogást terjesztett el, amit aztán a merészebb kiadók követni kezdtek. Az akkori művészeti vezető, Carol Devine Carson kezdeményezésére a nyolcvanas években már nem csak a hátsó borítókon, hanem a könyvek címlapján is megjelentek a fényképek. Ezt az eljárást addig főleg a non-fiction könyveknél használták, irodalmi művek esetében újdonságnak számított. Kidd ebbe a légkörbe érkezett, majd itt vált az amerikai könyvdizájn meghatározó alakjává a kilencvenes évek elején készített borítóival. Michael Crichton Jurassic Park című regényéhez készített dizájnjának (1990) akkora sikere volt, hogy később a moziváltozat plakátjához is a könyvön megjelenő dinoszaurusz-csontváz illusztrációt használták fel. Kidd okos és agresszív stílusa 1992-ben Cormac McCarthy (Vad lovak), Michael Ondaatje (Az angol beteg) és James Ellroy (White Jazz) borítóiban teljesedett ki.
„Gyakran a leghatékonyabb és legegyszerűbb megoldásokat nem a stílus diktálja” – mondta egy interjúban, és valóban: „best style is no style”. Kiddnél nem azonosítható egyértelműen egy letisztult, felismerhető, csak rá jellemző vizualitás. Annyi azért mégis észrevehető, hogy szereti két blokkra osztani a borítókat: egy rész a címnek, egy rész a képnek. Ez az eljárás is az általa rajongásig szeretett képregények technikáját idézi. Chip Kidd nem csak az egyik leg(el)ismertebb gyűjtője a szuperhősös képregényeknek, relikviáknak, de jegyzett kutatója is. Rendszeresen publikál grafika és popkultúra tárgyban az I.D. magazinban, a New York Timesban, a Vogueban, a McSweeney’s-ben és az Entertaiment Weekleyben, illetve 1995 óta ő a Paris Review irodalmi folyóirat grafikai tanácsadója. Batman-kutatásainak képi eredményeit két kötetben tette közzé (Batman Collected, 1996; Batman Animated, 1998), valamint szerkesztett még néhány másik kötetet is a témában: Superman: The Complete History: The Life and Times of the Man of Steel (1998), Batman The Complete History: The Life and Times of the Dark Knight (1999), Wonder Woman: The Complete History (2000). Eközben évente átlagosan 75 könyvhöz tervez borítót, melyeket egytől egyig el is olvas, természetesen.
Rajongása a képregények iránt még két fontos könyvet eredményezett 2001-ben. A Peanuts című könyvben a 2000-ben elhunyt legendás rajzolónak, Snoopy és Charlie Brown atyjának, Charles M. Schulznak állított emléket David Michaelisszel, emellett a Mouse szerzőjével, Art Spiegelmannal írt egy könyvet közös kedvencükről, Jack Cole képregényrajzolóról. Ugyanebben az évben jelent meg első regénye is The Cheese Monkeys címmel, ami jelentős kritikai sikert hozott, és első megjelenésekor ötvenezer példányban fogyott belőle. A szatirikus fejlődésregény egy művészeti főiskolás hallgató és szadisztikus hajlamú tanára kalandjairól szól. Második regénye (The Learners) 2008-ban jelent meg.
Chip Kidd hihetetlen termékenysége, valamint erőteljes személyisége és sajátos látásmódja gyorsan az olyan sztárgrafikusok közé emelte, mint Tibor Kalman és Stefan Sagmeister. Ennek ellenére nem szűnt meg alázatos lenni a szöveg és a szerző iránt. Cormac McCarthyval 2006-ban megjelent regénye, Az út borítója miatt jó pár kört futottak, mire az írónak és a kiadónak is megfelelt a dizájn. McCarthy ugyanis nem akarta szerepeltetni a nevét a címlapon, amibe viszont a kiadó nem akart belemenni. Kidd középutas megoldása mégsem lett megalkuvó.
Az utóbbi 25 évben Kidd olyan szerzőkkel dolgozott együtt, mint John Updike, Martin Amis, Haruki Murakami, Bret Easton Ellis és Frank Miller. De a fiatalabb tervezőnemzedék legtehetségesebb tagjainak útját is önzetlenül egyengeti. Hogy ne menjünk messzire: sorozatunk első bemutatott könyvtervezőjét, Peter Mendelsundot ugyancsak ő fedezte fel.
Chip Kidd további borítói: http://bookcoverarchive.com/Chip_Kidd
Korábban:
Könyvművesek: Peter Mendelsund
