Fotók: Mudra László (Origo)

Amikor egy dán pap azt mondta neki, hogy könyve a leggyönyörűbb könyv, amit valaha a kereszténységről írtak, azt hitte, megbolondult vagy legalábbis mazochista. Kim Leine első három regénye után a negyedik lett az, amiért megkapta a skandináv irodalom legnagyobb elismerését, az Északi Irodalmi Tanács díját: A Végtelen-fjord prófétái egyben Leine első könyve, ami magyarul is megjelent.

A Jehova tanúi közösségben nevelkedett, majd apja molesztálása elöl Grönlandra menekült író saját élményeit is belegyúrta történelmi regényébe. A skandináv irodalom nem érdekli, de szerinte Grönland olyan gazdag lesz rövidesen, mint Norvégia. Eleinte azt hitte, hogy beceneve "igazi grönlandi"-t jelent, aztán rájött, hogy "kibaszott eszkimó"-t. Interjúnkban a grönlandi hiphop is szóba kerül. (A szerzőről és könyveiről a cikk végén írunk bővebben.)

Milyen olvasói reakciókkal találkozik egy szerző, aki Gröndlandról ír?

A legtöbb embert azért érdekli Grönland, mert egy távoli, érdekes ország, amelyről keveset tud. Most különösen aktuális az ország sorsa, nagy útelágazódás előtt áll, és szerintem harminc éven belül az egyik leggazdagabb ország lesz Európában, úgy mint Norvégia. (Leine a Grönland partjainál található feltáratlan olajmezőire céloz. Ezt a Föld utolsó nagy olajlelőhelyének tartják, becslések szerint majdnem 50 milliárd hordónak megfelelő készlet rejtőzik itt. Ez lehet a kulcsa Grönland végső önállósodásának is, hiszen egy 2009-es megállapodás óta a sziget visszakapta az ellenőrzést ásványkincsei fölött.)

A Reuters beszámolója a janurárban megkezdődött fúrásokról
és Grönland ásványkincseiről

Korábbi munkáiban nagyobb szerepet kap a saját élete. Hogyan kötött ki párszáz évvel korábban?

Az elejétől tudtam, hogy valami történelmi témáról írok, mert nagyobb távlatból akartam azokat a jelenségeket, történelmi folyamatokat szemlélni, amik engem érdekelnek. Valódi tényeket és történelmi eseményeket helyeztem fikciós környezetbe, de a könyv nem állt volna össze a saját tapasztalataim nélkül. Én is benne vagyok a regényben tehát, kénytelen voltam magamat is beleírni, mert azt nem bírtam volna ki, hogy két éven keresztül színtisztán csak fantáziáljak.

A magyar olvasókhoz a közelmúltban két hasonló, skandináv író által írt könyv is eljutott. A Jón története Ófeigur Sigurdssontól (ennek ráadásul szintén egy pap a főszereplője), illetve Sjóntól A macskaróka. Ismeri ezeket? (A macskarókáról itt írtunk.)

Igen, de igazság szerint nem nagyon olvasok skandináv írókat. Néhány könyv persze azért a kezembe kerül, de általánosan úgy érzem, hogy ez az irodalom nem nekem szól.

Akkor mit olvas?

Főleg klasszikusokat, Zolát, Flaubert-t, Tolsztojt és a többi jó öreg naturalistát. Közvetve többen is megjelennek a könyvben: Haldora Kragstedt kicsit olyan, mint Bovaryné; amikor a koppenhágai tűzvészről írok, ott Tolsztojra és az 1812-es moszkvai tűzvészre gondoltam; és a bálnavadászhajó is azért jelenik meg, mert a Moby Dick és Melville előtt tisztelgek.

Rousseau gondolatai is a régi szövegek iránti vonzódása miatt kerültek bele a könybe? (Morten Falck, a könyv főhőse Rousseau könyvét olvasgatja, egy darabig ez az egyetlen menedéke.)

Részben. Rousseau szerepe azért is fontos a regényben, mert ugye A társadalmi szerződés legismertebb sorai azok, hogy “Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat viselt.”. És ez az a kettőség, amivel Falck és a regény többi szereplője is szembesül. Falck célja, hogy két népet, azok szokásait, hagyományait összekapcsolja és ne szétválassza, és meg kell tanulnia, hogy a szabadság és a rabság egyszerre működik, ahogy például a vallás és a természettudományok is.

Az élet ilyen tökéletes ellentétekről szól, mint a láncok és a szabadság, és mindkettő jelen van az emberekben és társadalomban is. Én például teljesen felszabadultam azáltal, hogy gyerekeim lettek, csodálatos dolognak tartom, de ugyanakkor a családom kötöttséget is jelent.

Grönland címere

A könyvben Grönlandon nagyon fontos a vallás és az egyház szerepe. Hogy néz ez ki ma?

Még mindig nagyon fontos, sokkal fontosabb, mint Dániában, ahol ez az egész már nem annyira érdekli az embereket. De Grönlandon nagyon keresztények, szeretik Jézust és a dán királynőt.

A kereszténység megjelenése nagyon fontos volt Grönlandnak kulturális értelemben, mert hozzájárult ahhoz, hogy egy-két generáció alatt mindenki megtanuljon írni és olvasni. Ez előrelépés volt, ugyanakkor azzal járt, hogy elvesztették az önrendelkezésüket, a lehetőséget, hogy saját maguk döntsenek a sorsukról, és a földjük ásványkincsei is a dán királyi házra szálltak.

Tapasztalt kirívó reakciót egyházi személyek részéről?

Furcsa módon a könyv elég népszerű a dán papok körében, még előadásokra is szoktak hívni, kicsit mintha mazochisták lennének. Egyszer az egyikük azt mondta, hogy A Végtelen-fjord prófétái a leggyönyörűbb könyv, amit valaha a kereszténységről írtak. Azt hittem, hogy elment az esze, vagy nem is olvasta a könyvet.

Persze nem keresztényellenes a könyv, de valláspártinak sem mondhatom, egy realista, naturalista történetet akartam írni, amiben minden fél motivációját és cselekedetét bemutatom, nem állt szándékomban valami mellett, vagy valami ellen szólni.

Milyen ma a grönlandiak és a dánok viszonya?

Változatlanul nem értik egymást, nem tudják, hogyan oldják meg a konfliktusokat, és én úgy látom, hogy ez egyhamar nem oldódik meg, mert mintha elhatározták volna, hogy úgysem működik a másikkal a párbeszéd. A könyvben is és általánosságban is ez a folyamat, ez a kulturális ütközés érdekel engem. Hogyan történik meg, hogy emberek barátok lesznek vagy szerelmesek, aztán családot alapítanak, de aztán könnyen átfordul az egész ellenségeskedésbe és szörnyű dolgokat művelnek egymással.

Grönlandiul is megjelent a könyv?

Nem lenne sok értelme, már eleve nagyon nehéz találni valakit, aki rááldozna két évet erre a munkára, mert annyi biztos lenne, annyira nehéz az írt grönlandi nyelv, aztán pedig körülbelül 200 példányban jelenne meg.

Van élő irodalom Grönlandon?

Aki regényeket olvas, az dánul olvas. A napilapok viszont kétnyelvűek, de tényleg az az igazság, hogy a grönlandit írni és olvasni is nagyon nehéz, úgyhogy az anyanyelvűek is inkább dánul olvasnak. A költészet, illetve a hiphop és rockdalok szövegei viszont nagyon jók, szerintem ma azokban él igazán a grönlandi irodalmi nyelv.

Egy szám a Nuuk Posse 1994-es lemezéről

A könyv 2012-ben jelent meg, egy évvel később pedig megkapta érte az Északi Irodalmi Tanács dját. Mennyire érzi ennek a hatását?

Bár már a díj előtt is eladtuk néhány országba a jogokat, de valóban sokat lendített a könyv népszerűségén az elismerés, mára összesen 15 nyelven jelent meg (ennek egy része már a magyar kiadás után jött össze, abban még 11 szerepel), legutoljára Lettországban.

Amitől sokat várok, az a soron következő német kiadás, mert ott 70 ezer példányban nyomják a könyvet (ez több Grönland lakosságánál, ami kb. 60 ezer ember), heteken belül megjelenik, én is ott leszek.

A könyve köszönőlistájában megjelenik egy hipnotizőr is, ő miben segített?

Minél inkább relaxált vagy, annál jobban tudsz dolgozni. Ő abban segít, hogy lemenjek alfa állapotba, amikor még pont nem alszom el, de úgy tudok összpontosítani, ahogy másképp nem tudnék, és ez a technika annyira bevált nekem, hogy az összes könyvemnél használom.

***

Kim Leine 1961-ben Norvégiában született, egy Jehova Tanúi közösségben nevelkedett. Később apjával élt Dániában, aki éveken keresztül molesztálta, ezért inkább Grönlandon kötött ki. 1989-től kezdve 15 éven keresztül élt a szigeten, ahol ápolóként dolgozott, de súlyos, elhúzódó problémái támadtak a drogokkal is. Az író végül kimászott a gödörből, megtalálta önmagát, ma Dániában él.

Negyedik könyve, az eredetileg 2012-ben megjelent Végtelen-fjord prófétái főhőse Morten Falck, a norvég születésű, Dániában nevelkedett lelkész, aki menyasszonnyát és biztos állását otthagyva Grönlandra utazik, hogy ott misszionáriusi munkát folytasson. A szigeten dán gyarmatosítók, már megkeresztelt és még keresztelkedés előtt álló grönlandiak várják. Az őslakosok egy része bár áttér, de külön közösséget alkot, és nem a dánok irányítása alatt képzelik a vallás gyakorlásét. Saját prófétáik vannak, akik egyben a közösség vezetői is, és a gyarmatosítók fegyveres túlerejétől sem érzik magukat veszélyben.

Falck sodródik a kölünböző világnézetű emberek között, és kivívja a kolónia vezetői és egyházi feljebbvalói ellenszenvét is. Közben nagyon sokat küzd az időjárással és több nővel is kifejezetten bonyolult kapcsolatba keveredik. A 18. század végén nemcsak Grönland, hanem a korabeli Koppenhága is megelevenedik, a könyvet sűrű, részletgazdag leírások is jellemzik.

Első könyvében, a Kalakban gyerekkori élményeit dolgozza fel Leine, illetve azt, hogy milyen volt az első találkozása Grönlanddal. Megtanulta beszélni a nyelvet, ismerkedett a helyi konyhával és így tovább, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy meg akart változni, és erre remek lehetőséget nyújtott a sziget. Egy darabig örült is neki, hogy kalaknak hívják, csak később derült ki, hogy a szó valójában nem azt jelenti, hogy “igazi grönlandi”, hanem azt, hogy “kibaszott eszkimó”. De Leine jól elvan ezzel, úgy gondolja, hogy az írók amúgy is kissé elcseszett alakok, nincs ezzel baja.

Második regényében egy olyan 1938-as gyilkosság körülményeit írta meg, amelyet nagyapja követett el, míg harmadik, Tuna című könyvében ismét visszatért Grönlandra. Pontosabban a történet egy Grönlandra érkező ápolóról szól, aki sok ponton közös vonásokat mutat a szerzővel, de ez már közel sem annyira memoár-jellegű munka, mint a korábbiak.

Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái, fordította: Soós Anita, Scolar kiadó, 2014, 560 oldal, 3950 Ft.