Jo Nesbø gyerekkönyvének hőse, Doktor Proktor egy barátságos, de kicsit őrült zseni, aki két dologhoz nagyon ért: a látszólag haszontalan porok gyártásához (mint amilyen a puki– vagy a foszforeszkáló por) és a karamellás puding elkészítéséhez. Nehezen lehetne nála izgalmasabb barátot elképzelni tízévesen. A professzor utcájában két magányos gyerek is lakik: a jó tanuló, visszahúzódó Lise és a – Nesbø szerint – egy használtautó-kereskedő beszélőkéjével megáldott Bulle. A három figura között bontakozó barátság legyőzi az Oslo csatornarendszerében élő bestiákat, a gonosz gazdagokat, sőt a szagtalan, de annál nagyobb erejű, akár az űrbe is felrepítő fingpor segítségével megmentik május 17-ét, Norvégia nemzeti ünnepét is. A történet végére a kiközösített furák a közösség népszerű különceivé válnak.

A Doktor Proktor pukipora minden ízében abszurd. Például Bulle, a világ legkisebb, vörös hajú kisfiúja, úgy szabadul ki a szökésbiztos börtönből, hogy lehúzzák a vécén, a csatornában felfalja egy óriási anakonda, akinek a gyomrából végül egy hatalmas fingással tör ki. Az alhasi poénok körüli laza természetesség távol tartja a szöveget a közönségességtől, az ezekhez társult helyzet- és jellemkomikumok, az elbeszélőnek a norvég királyt sem kímélő cinikus, de finoman adagolt megjegyzései együtt valóban szórakoztatóak.  A professzor például „az alaposan lefogyott Mikulásra” emlékeztet, az iskolai zenekar játéka pedig olyan, „mintha egy repülőgép-szerencsétlenség hangjait ötvözték volna a végítélet napjának lármájával, és aztán megfejelnék némi ereszcsatorna-nyikorgással”.

A humor másik, de kevésbé meggyőző forrása a végletes, a demagógia határát súroló karakterrajzolás. Nyilván fontos, hogy egy gyerekkönyvben határozottan elváljon egymástól a jó és a rossz, megbocsájtható a nevelési szándékból fakadó leegyszerűsített ábrázolása a két oldal szembenállásának. De Doktor Proktorék ellenfele, a Thrane család túl sematikusra sikerült. A Thrane-ikrek agresszív zsarnokok, testi erejük és agyi képességük ellentétesen arányos. Apjuk menő, kövér vállalkozó, aki remekül ért a bosszúálláshoz, mások találmányainak az ellopásához. Ha ez nem volna elég, gyerekkorában a tengerimalactól a kígyóig mindenféle háziállatot kínzott, felnőttként pedig még több kárt okoz a környezetének azzal, hogy egy „szörnyen sok kipufogógázt” kibocsájtó Hummerral jár.

A Doktor Proktor pukipora nyomokban tartalmazza a Nesbø krimijeiből ismert atmoszférát is. A történelmi és kulturális utalások most sem hiányoznak, és a társadalmi problémák is finoman beszivárognak a történetbe. A gyerekkönyvben is érződik Nesbø jól ismert gyanakvása a családdal szemben: Bulléék például folyton költöznek, anyja és nővére nem igazán foglalkoznak a fiúval. A szülők által cserbenhagyott, a felnőttek megértésére nem számítható gyerekek tulajdonképpen magukra maradnak a problémák megoldásában. Nesbø gyerekkönyve azonban csak nagyon finoman utal a családon és a társadalmon belüli feszültségekre, a hangsúlyt egyértelműen a fordulatos cselekményre, a vicces epizódokra helyezi. Ez az alapvetően erős, élvezetes humor viszi el a hátán az egész könyvet, amely a szellős, könnyen olvasható szedés, a gondozott szöveg és a barátságosnak, vidámnak, igazságosnak festett világ miatt a kezdő olvasóknak is jó választás lehet.

Jo Nesbo: Doktor Proktor pukipora, fordította Petrikovics Edit, Kolibri Kiadó, 2012, 260 oldal, 2490 Ft. 8 éves kortól. Részlet a könyvből itt.