Kathy Reichs törvényszéki antropológus, krimiíró. Itthon leginkább a Dr. Csont című tévésorozat tásrproducereként ismerős. Dolgozott az FBI-nak, és segített azonosítani a World Trade Center elleni terrortámadás áldozatait. Jelenleg a Kanadai Rendőrség tanácsadója, mellette antropológiát tanít az Észak-Karolinai Egyetemen, Charlotte-ban. A Brennan-krimik első része, a Csont és vér 1997-ben elnyerte az elsőkönyvesek Ellis-díját, amit azóta tucatnál is több krimi követett. Magyarul az Ulpius-ház kezdte el kiadni Reichs könyveit: a tavalyi első krimi után idén érkezik a második kötet, a Csont és bőr. Kathy Reichsot az írásról és a boncolásról, megrázó élményeiről, Dana Scully-ról, a krimik jelentőségéről kérdeztük.

Szokott zenét hallgatni boncolás közben?

Nem. Csak a magam nevében beszélhetek, de nem gondolom, hogy ez helyénvaló lenne.

Melyikre jellemzőbbek inkább a hullámvölgyek: az antropológiára vagy az írásra?

Mindegyiknek megvannak a saját buktatói, de azt hiszem, talán a tudományos munka göröngyösebb, mert ott valódi súlyos kérdésekben kell döntéseket hozni. Ha valamit zavarosan oldok meg egy krimiben, az senkinek sem nagy ügy – vagyis az olvasóknak persze az. De egy törvényszéki esetben elkövetett hiba messzemenő következményekkel járhat a nyomozásra nézve. A tét ott jóval komolyabb.

Mi volt az az ok, amiért a kilencvenes évek közepén végül írni kezdett?

Annak idején úgy láttam, a közvélemény nem sokat tud a kriminalisztikáról és arról, milyen szerepet játszik ez a bűnügyi nyomozásban. Emlékszem, arra gondoltam, van néhány érdekes történetem, amit elmesélnék. Éppen befejeztem a montreali rendőrségnek végzett munkám egy sorozatgyilkos ügyében, és úgy láttam, hogy a nyomozásban betöltött szerepem egy olyan szempont, amelyet a fikciók nem tárnak fel megfelelően. Szóval leültem és írtam egy regényt.

A krimik gyakran hiteltelenek? Mi volt a nyomozás leírását tekintve a legbanálisabb olvasmányélménye?

Némelyik igen, némelyik nem. De nem fogom elmondani, hogy melyikre gondolok. Rengeteg elismeréssel adózom a szerzőknek, és annak a nehéz folyamatnak, ahogyan egy regény születik. Mindannyiunknak megvannak a saját prioritásaink, amikor regényt írunk.

Van kedvenc könyve?

A Garp szerint a világ.

Miért fontos, hogy a törvényszéki nyomozásról olvassanak az emberek?

Mert sokat tanulhatnak belőle a tudományos elvekről, az őket körülvevő világról, még a saját testükről is. Ez sosem rossz dolog. És ha ezek a sztorik néhány rossz szándékú embert meggyőznek arról, hogy egy bűncselekményt nehezebb megúszni, mint azt gondolták, az egy újabb pozitívum.

Mit tart fontosabbnak: a fikció fordulatosságát vagy a nyomozati munka hiteles ábrázolását?

Kibújok a kérdés alól, mert azt kell mondjam, mindkettő egyformán fontos. Bármelyiket is rontaná el az ember, már nem írna impozáns regényt.

Vonták már kétségbe a regényhős, dr. Temperance Brennan törvényszéki antropológus szakmai hitelességét?

Az igazat megvallva, sok kritikát kaptam már Tempe alakja miatt. Szakmai szempontból ő és én közel azonos tudományos előélettel rendelkezünk, tehát nem arról van szó, hogy túl gyors előmenetelt találtam volna ki számára a krimikben. Ami a munkatapasztalatokat illeti, ő ugyanolyan hiteles, mint én, így nem gondolom, hogy ezen a téren probléma lenne.

A krimijeinek egyik alapkérdése a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségből fakadó problémák. Brennan nyomozó történetei jóval személyesebbek, mint a törvényszéki krimik általában. Miért?

Mert a törvényszéki történetek valóban személyesek. Ezt akarom megmutatni a regényeimben. Minden csont mögött egy ember, egy család, a tapasztalatok gyűjteménye lapul meg. Azok a technikai alapelvek, amik alapján dolgozunk, lehet, hogy hűvösen tudományosak, de az ügyek soha nem azok. Végeredményben a törvényszéki esetek mindig az emberről szólnak.

A könyveit egy-egy korábbi munkája inspirálja. Melyik volt a legemlékezetesebb nyomozás, amiben részt vett?

A negyedik könyvem, a Grave Secrets alapjául szolgáló eset, amikor egy tömegsírt exhumáltunk Guatemalában. Amikor megtaláltuk azt a rengeteg csontot egy kupacban a sír alján, az megmutatta nekem, milyen szintű gonoszság létezik a világunk szegleteiben. Soha nem fogom elfelejteni.

Reichs Guatemalában

És a legmegrázóbb élménye?

9/11 után a DMORT-tal [egy szakértőkből álló csoport, amely katasztrófa esetén segít azonosítani az áldozatokat, elszállítani a holttesteket - szerk.] dolgoztam, azonosítottuk a maradványokat a Ground Zero környékén New Yorkban.  Azt a szintű pusztítást szinte lehetetlen volt elképzelni. Az egy nagyon megrázó feladat volt.

Nehéz hozzászokni a halottak boncoláshoz? Mi kell ahhoz, hogy ne megrendítő tragédiát, hanem egy száraz ügyet lásson az ember a csontokban például akkor, amikor egy tömegsírt kell exhumálnia Guatemalában?

Nem gondolom, hogy valaha is hozzá lehet szokni a boncolások elvégzéséhez, inkább az ember képessé válik arra, hogy kizárja az érzelmeket és csak a munkára összpontosítson. Ez egy nagyon fontos készség. Képesnek kell lenned elválasztani egymástól az emocionálist a klinikaitól, különben azt veszed észre, rossz úton jársz a munkádban.

Két teljes embert igénylő munkája van: aktív, elismert törvényszéki antropológus és termékeny krimiíró, társproducer. Hogyan lehet egyensúlyt tartani a tudományos és a szórakoztató karrier között?

Igyekszem, hogy a szakmai tapasztalatom hatással legyen az írásra, de fordítva ez soha nem történik meg. Az írás számomra kikapcsolódás, és lehetőség arra, hogy megosszam a tudományterületem az olvasókkal, miközben kicsit szórakoznak is.

Antropológus kollégái hogyan viszonyulnak a sikeres krimiszerző Kathy Reichs-hoz?

Összességében a kollégáim melegen támogatták a regényírást. Jó néhányuk elolvasott egy-két Tempe-krimit, többen láttak részeket a tévésorozatból, a Dr. Csont-ból. Bár sokan szívesen ugratnak a kitalált kettős életemmel, a visszhang túlnyomórészt pozitív. Azt hiszem, minden tudós titkos vágya, hogy fikciót írjon, így a sikerem talán bátorítja az írói álmokat szövögető laborköpenyeseket. Remélem, így van.

Mi a különbség Reichsban és Brennanben?

Szakmai szempontból majdhogynem azonosak vagyunk. A személyiségünk tekintetében azonban mérföldekre vagyunk egymástól. Tempének például egy lánya van, elvált és éppen leszokó alkoholista. Nekem három gyerekem van, és nem utasítok vissza egy italt. Tehát nagyon hasonlóak, mégis alapvetően különbözőek vagyunk.

Kellett romantikus kompromisszumokat hoznia Brennan megformálásában?

Bár természetesen Tempe bonyolódik romantikus ügyekbe, a könyveim alapvetően nem romantikus regények, igyekszem a sztorik középpontjába a tudományt és a rejtélyt állítani. Három gyerekes, férjes asszonyként számomra az egyik legnehezebb dolog a romantikus részek megírása, mert már jó régóta nem volt részem ilyesmiben.

Van olyan tulajdonság, amit irigyel Brennantól?

A vakmerő, néha megfontolatlan énjét. Én soha nem vállalnám azokat a kockázatokat, amiket ő igen.

Mit gondol Dana Scully karakteréről?

Szeretem. Scully kikövezte az utat az olyan karakterek számára, mint amilyen a tévésorozatban látható Tempe Brennan. Az ő logikus, tudományos megközelítése hatással volt a karakterre, amit megrajzoltam.

Van kedvenc filmje?

Az Annie Hall Woody Allentől.

Járt már Magyarországon?

Még nem, de alig várom, hogy mehessek, csak jó dolgokat hallok róla!

(Kép: http://kathyreichs.com)