A legjobb szándékok – hasonlóan Ingmar Bergman más műveihez – önéletrajzi ihletésű munka. Kicsit dokumentumregény, kicsit forgatókönyv, kicsit krónika, azonban egyik sem igazán. Bergman saját szülei történetét meséli el azok találkozásától a saját születését közvetlenül megelőző időkig.
Önkényesen összeválogatott és felmutatott fényképek meséinek laza láncolata alkotja a tulajdonképpeni – ahogyan Bergman nevezi – játékot. A létező, kitalált vagy időben elcsúsztatott pillanatfelvételek mind-mind történetekké válnak, az élettelen fotók arcokká, ízekké, illatokká, hangulatokká alakulva elevenednek meg, néha csupán önmagukban állva, időrendben, máskor kommentárokkal átvezetve, vagy épp megszakítva. A hangsúlyosan jelen idejű történetmesélés nem a múlt megtörtént eseményeit dokumentálja – erre személyes tapasztalat hiányában nem is volna lehetőség –; Bergman a múltidézés helyett a szülők szerelmének újrateremtésével önmagát írja bele a történetbe.
Az édesapja második házasságából született Anna nagypolgári családban, és, ahogyan az lenni szokott, elkényeztetett lányként nő fel. A szülői hatalommal dacolva ápolónőnek tanul, majd, talán hasonlóképp dacból, választja társául Henrik Bergmant. Henrik a szegény sorból való kiemelkedés egy lehetőségeként mindenfajta különösebb siker nélkül az upsalai egyetemen tanul teológiát. Aligha tipikus karaktere az egyetemi diákságnak: vérszegény, nem különösebben tehetséges vagy törekvő, magának való és félszeg figura, akit mindezek ellenére egy hosszú ideje titkolt jegyesség köt egy másik nőhöz.
Házasságuk után Henrik segédlelkészi állást kap egy észak-svéd egyházközségben, így Annával rövidesen oda is költöznek. Itt éri őket az első veszekedés, ami – dacára a legjobb szándékoknak – felszínre hozza a kettejükben szunnyadó rejtett jellemvonásokat, és ez nem múló sebeket ejt mindkettőjükön. Szintén itt, ebben távoli, sötét és hideg környezetben élik át a legbelsőségesebb szerelem napjait, és itt születik meg első gyermekük, Dag is. Henrik mély meggyőződéssel végzi munkáját, Anna idejét a gyerek, a férje támogatása és a ház körüli teendők kötik le. Ebbe a valószerűtlen boldogságba robban be Henrik előléptetésének lehetősége, ami végül új vitára ad okot, és bár Anna második közös gyermeküket hordja a szíve alatt, végül mégis mozdíthatatlan éket ver közéjük. A lány úgy dönt, hazaköltözik édesanyja, Karin házába, Henrik pedig újult erővel, de kétségek közt vergődve veti bele magát a minden tekintetben egyre inkább széthulló egyházközség hitéletének feltámasztásába. És csend van és hideg, mígnem újra elkezdenek munkálni a legjobb szándékok.
Nehéz lenne pontosan megmondani, mitől válik ennyire megkapóan élővé Bergman regénye. Talán attól, hogy lenyűgöző természetességgel festi le két tökéletesen eltérő múltú és jellemű ember egymásra találását, szerelmét, önmaguk, egymás és a világ ellen vívott apró háborúit. Talán a személyes érintettség meghatározhatatlan íze teszi azzá. Talán mindkettő. Talán mert Bergman legtöbb karakterét, minden esendőségük ellenére, a legjobb szándékok vezérlik. Akár jóra vezetnek, akár nem. Mert ezek nélkül valószínűleg nincs is más semmi.
Bergman A legjobb szándékok című regénye 1991-ben élte első kiadását Svédországban, legkorábbi, 1993-as magyar megjelenését követően idén az Európa Könyvkiadó gondozásában kerül újra a könyvesboltok polcaira.
Ingmar Bergman: A legjobb szándékok, fordította Kúnos László, Európa Kiadó, Budapest, 2012, 550 oldal, 3500 Ft
