Mozgó könyvesbolt Valparaísóban

1 kontinens, 11 ország, 26 órányi repülőút, 1 év,  120 bejegyzés, 50 ezer kattintás, 28 hónap, 280 oldal. Ez csak néhány számadat Soltész Béla Clandestino - Egy év Latin-Amerikában című könyvéhez. Sajnos nem tudtam megállni, hogy így kezdjem az írásomat, ugyanis a könyv olvasása közben tökéletesen hozzászoktam a különböző adatok végtelen sorához. A Clandestino nem megkomponált szövegcsoda, hanem úti beszámoló, mégis úgy érzem magam, mintha egy kalandregényen nyargaltam volna keresztül (vagy az nyargalt volna keresztül rajtam).

Soltész Béla (aki egyébként az [origo] utazás rovatának külsős szerzője) a Corvinus Egyetem és a MÖB ösztöndíjának köszönhetően régi álmát válthatta valóra, amikor 2010. július 14-én elindult 14 hónapos dél-amerikai útjára. Ezt az utat a könyvvel azonos néven futó blogon örökítette meg, ami hosszabb időt ölel fel, mint maga a konkrét utazás, azonban már nem frissül többé, az utolsó bejegyzés a könyvről és az utókornak szól. A bejegyzések karakterszámát közel felére kellett csökkenteni ahhoz, hogy beférjenek a kötetbe, amelyben végül főként útleírások kaptak helyet, kiszorítva jó néhány elmélkedést, elemzést vagy pillanatképet, azonban így is kerek egész maradt, és megőrizte blog-gyökereit.

A legtöbb blognál óriási munka várna a szerkesztőkre, ha ki akarnák adni a posztokat. A Clandestino blog tartalma azonban könyvként is megállja a helyét. Hihetetlen eseményekről, irigylésre méltó utazásokról olvashatunk. A könnyed elbeszélőmód, a közérthető megfogalmazás, a pajkos kiszólások és a szerző humora biztos támaszt talál a könyv információtengerén, körültekintő keretes szövegein (ún. pillanatképek) és az író azon kivételes képességén, hogy eurocentrizmusát orrvérzésig magyar és európai ember létére tudatosan és önreflexíven kordában tartva vezet végig tőlünk teljesen idegen földeken. Ügyesen lavíroz két oldal között, és fogadtatja el az olvasóval mindkettőt. És itt nem csak a mi kultúránk és a másik kultúrájának különbségeire gondolok, hanem akár a mágia és realizmus ellentmondásaira, vagy a természet és a város ellentéteire. A beszámoló mindehhez elfogadással nyúl, és minden betűjével minket is erre ösztönöz.

A Clandestinót könnyed hangneme, körültekintő megfogalmazása és tartalma viszi el. Olvasás közben minden természetessé válik: a chiloték legendái, az ötven méteres gejzírek, Maximón, a cigiző isten, a monteverdei „It’s shitting” lajhár, a vulkánok, a kikötői fókák, az egyetemi zavargások, a hihetetlen ételek, az indiánok stb. És amikor elveszünk ebben az egészben, a szerző egy popkulturális idézettel vagy egy jól elhelyezett poénnal oldja a helyzeztet.

A blog rendszeres olvasóinak nem tartogat sok újdonságot a könyv, ha csak azt nem, hogy most már legalább bárhová magukkal vihetik, vagy a könyvespolcukra állíthatják. Azonban ha egyszer felülünk a repülőre, hogy aztán Chiléig meg se álljunk, a Clandestinót érdemes magunkkal vinnünk.

Soltész Béla: Clandestino – Egy év Latin-Amerikában
Publikon, 2012, 314 oldal, 2990 Ft
Kép: clandestino.blog.hu