Az egész ott kezdődik, hogy Faber megnyalja Connie fenekét, de Danielnek nem tetszik. Egyrészt, mert tiltja a szabályzat, másrészt, mert szerelmes Connie-ba. Nem sokkal később elkezdenek halni az emberek, de nem önszántukból vagy végelgyengülésben. Kinek tizenöt centis tűsarkú fúródik a szemei közé, kinek lakáskulcs a nyakába, egy rottweilert pedig kerítésen dobnak át, de előtte jól megcsavarják a golyóit, hogy nagyobb legyen a móka. A rendőrök bőszen ritkítják saját soraikat, továbbá kardinális problémává emelkedik a hajbeültetés. A végére minden jól alakul, csak a regény szereplőinek száma csökken drasztikusan. Eoin Colfer leszállt az Artemis Fowl-anyagról, és keményebb cuccra, krimire váltott. 

Ez utóbbi mondat természetesen nem teljesen igaz, mert Colfer mindössze az eddig őt híressé tevő, 2001-ben indult Artemis Fowl című fantasy regényfolyam (a magyar piacon is e sorozat négy darabjával, továbbá a Galaxis útikalauz stopposoknak folytatásával volt eddig jelen) és más projektjei mellé 2011-ben elkezdett krimit írni. Első könyve a most magyarul megjelent Meglőve, a következő – ugyanazzal a főszereplővel, nyomozóval – a Screwed pár napja jelent meg az angolszász könyvpiacon. Remélhetően ebből is sorozat lesz. Amivel elárultam, hogy a Meglőve borítóján olvasható, Harlam Coben krimiszerzőtől származó marketingszöveg („Imádtam a hangvételt, a sötét utcákat, a történetet. Fergeteges regény”) igaz. 

Colfer első krimije valóban fergeteges, professzionális munka. Kiválóan ismeri és használja az amerikai kemény krimi (hard-boiled crime, legjobb és legfontosabb szerzői: Dashiell Hammett, Raymond Chandler, Ross MacDonald, ponyvább kivitelben: Mickey Spillane) főbb stíluseszközeit, toposzait és azokat keveri, dúsítja sok-sok iróniával, abszurd, fekete humorba ágyazott szövegeléssel, pszichoanalízissel és némi kurrens problémával, mint a hajbeültetés, az egészet pedig finom ír szósszal teszi még ízletesebbé. 

Colfer Philip Marlowe-ja a kőkemény, okos, vicces és folyamatosan filozofáló, azonban érző szívű Daniel McEvoy, némi pszichológiai problémával és pszichológussal küszködő háborús veterán. Foglalkozására nézve: a regény elején még egy kaszinó kidobóembere, a regény végére ugyanennek a kaszinónak a tulajdonosa. A kaszinóhoz természetesen nem kemény és áldozatos munka útján jut, hanem pókeren nyeri. Igaz, játszani nem a rút haszonszerzés aljas ösztöne által vezérelve kezd, hanem a női nem két képviselőjének megmentése érdekében. Danielre egyébként, ahogy a kemény krimi legtöbb zord nyomozójára is, jellemző ez a jól álcázott hajlam mások, a gyengék, ártatlanok vagy kevésbé ártatlanok minden saját érdek nélküli megmentésére. A regény cselekménye is összefoglalható, illetve leegyszerűsíthető egyetlen mondatra: Daniel reménytelenül szerelmes a kaszinóban dolgozó Connie-ba, Connie-nak először megnyalják a fenekét, majd nemsokára megölik, bár e kettő nem feltétlenül függ össze, erre Daniel csak későn jön rá, mindenesetre több tévúton, buktatón és hullán át végül sikeresen kinyomozza, ki volt a gyilkos. 

Mindeközben megismerjük Daniel lelki problémáit, szorongásait, jó adag fekete humorba öntve, továbbá plasztikus pszichológiai tablót, már-már körképet kapunk a hajbeültetésről, mint lelki traumáról és a zsarolás tárgyáról. Megtudjuk, hogy a kőkemény maffiafőnök is ember és érzékeny a hajára, ill. ennek hiányára. Megtudjuk, hogyan lehet élő bombává változtatni és harci helyzetben szó szerint bevetni egy (a golyói erőteljes presszió alá helyezése által megvadított) rottweilert. Megtudjuk továbbá, mire jó egy lakáskulcs: „A fénycsóva elsuhan a szemem előtt, én pedig beteszem a kulcsot Barrett nyakába, figyelem, ahogy elvérzik, aztán leülök és átgondolom, hogy mit tettem.” Mindezt pedig, ahogy az előbbi mondatból is kiderülhetett, szellemes, tömör, jól megírt prózában tálalja Colfer.

A könyv utolsó, feledhetetlen sorai arról tudósítanak, ahogy Daniel és az érzékeny maffiózó, Mike, továbbá Zeb, a zug-plasztikaisebész, aki egyébként a könyv legtöbb bonyodalmának és sok-sok hullájának közvetlen vagy közvetett oka, megkóstolják a Zeb által hozott és jakköpetből készült italt. Csak ajánlani tudjuk, az italt és a regényt. Kemény, de finom. 

Eoin Colfer: Meglőve, fordította Bori Erzsébet, Gabo Kiadó, 2013, 364 oldal, 2990 Ft