Az ezredforduló után a skandináv krimik védjegyévé vált, hogy a bűnt a társadalomkritika eszközeként használják. Ahogy az is, hogy Skandinávia a jómód ellenére (vagy éppen azért) a depresszió melegágya, ahol az alkohol könnyen csúszik, elviselhetetlenül hosszú a tél, magányosak az emberek, és ahol ennyi a gond, ott bizony gyilkolni fognak. Pontosan ez és pont így történik a most magyarul megjelent Misteriosóban is, mégis Arne Dahl krimije van annyira hangulatos és megindító, hogy az utóbbi tíz évben futószalagon újratermelt klisék ellenére beszippantsa az olvasóját.

„Mint a sivatagban, olyan furcsa és vibráló volt a hőség, amely elegyítette a vizelet, a veríték és az alkohol bűzét. Ez Svédország szaga” – gondolja a Misterioso főhőse a bevándorlási hivatal lépcsőjén. A Misteriosóban képet kaphatunk a svéd bevándorlási politikáról a kilencvenes évek közepén. A menekültjogi kérelmek megsokasodtak, miközben egyre többet utasítottak vissza azzal, hogy a kérelem mögött nem áll valódi üldöztetés. Azok a bevándorlók, akik a szegénység és a kilátástalanság helyett választották az észak-európai államot, úgy érezhették, semmi reményük a jobb életre. Egy kétségbeesett koszovói albán családfő például besétál egy bankba, ott túszokat ejt, és azt reméli, ha elkapják, a családját kénytelenek lesznek Svédországban tartani legalább a tárgyalás és a büntetés ideje alatt. Egy szomáliai asszony feketén jár takarítani a svéd elithez, miközben sokadmagával nyomorog egy egyszobás lakásban. A migrációs problémák mellett Svédország éppen recesszióban van a kilencvenes években: kipukkant az ingatlanbuborék, küzdenek a bankválsággal, virágzik a maffia.

Egy leharcolt, különleges eredményeket felmutatni képtelen, negyvenéves rendőr ebben a kusza helyzetben egy túszdráma közepébe csöppen, a következő pillanatban már nemzeti hősként ünnepli a sajtó. A szakma és a bevándorlási hivatal azonban tételesen felrója neki, milyen komoly hibákat követett el önfejűsége miatt. Úgy tűnik, egy középszerű karrier jóval a nyugdíj előtt kerékbe törik, azonban egy különleges nyomozói csoportnak éppen az olyan őrültségekre is képes rendőrökre van szüksége, mint Paul Hjelm.

Az A-csoport egy sorozatgyilkos után kutat, akinek kifinomult zenei ízlése van (egy nehezen megszerezhető jazz számra öl) és kivételes tehetsége a nyomok eltüntetésében, áldozatai pedig kivétel nélkül a svéd elitből kerülnek ki. Hjelméknek kell megoldaniuk a rejtélyt, ki és mi áll gyilkosságok mögött. Az orosz maffia? Egy korábbi tönkretett üzlettárs? Egy kétségbeesett bevándorló? Egy őrült svéd? 1997-ben, Svédországában túl sok a lehetséges indíték, a nyomozóknak pedig túl kevés a rendelkezésre álló eszközük.

Az A-csoport megkopott, de vérprofi nyomozói mind megjárták a maguk lelki poklát, tönkrement párkapcsolatok, elhanyagolt családok, elszúrt barátságok terhét cipelik. Ölelés gyanánt egy biccentést tudnak nyújtani. A csoportban valamennyien idegenek egymás előtt, Svédország legkülönbözőbb pontjairól szedték össze őket, mégis ez lesz az a közeg, ahol otthonra, megértésre találnak. De borzasztóan lassan és fájdalmasan. Feladatuk kettős: meg kell találniuk a gyilkost és a magányból kivezető utat.

Arne Dahl válogatott módon belülről kínozza teljesen hétköznapi karaktereit, még az egyéjszakás kalandot, a nyugodt családi ebédet sem adja meg nekik. Paul Hjelm kilátástalansága talán más természetű, mint a koszovói túszejtőé, de éppúgy emészti. A nyomozókat is megkísérti a bűn, amelynek a múltban nem is feltétlenül tudtak ellenállni. A hősök gyakran szerepzavarba kerülnek, az olvasót pedig bár izgatja, ki is a titokzatos gyilkos, jobban szorít azért, hogy a nyomozók végre önmagukra találjanak.

Arne Dahl Intercrime című sorozatának nyitódarabja nyolc évvel Stieg Larsson Millenium-triológiája előtt jelent meg, amelyet a skandináv krimi egyik megteremtőjének mondanak. A Misterioso kis betekintést enged a műfaji hagyományba, rámutat arra, hogy nem megteremteni kellett a skandináv krimit, inkább csak felfrissíteni több humorral, tudatosabban keverni benne a skandináv mitológiát és a jelen világképét. A Misterioso karakterépítése, társadalomábrázolása, alapos gonddal épített feszült hangulata miatt az olvasó visszakaphatja a reményt, hogy a Larsson és Nesbø sikerén felkapaszkodott, agyonhájpolt, valójában unalmas tucatkrimiken kívül találhat még izgalmas, szerethető könyveket a kortárs skandináv bűnügyi irodalomban.

*

Arne Dahl (eredeti nevén Jan Arnald) 1963-ban született, Svédország egyik legismertebb krimiírója. Elsősorban az érdekli, mi történik az emberi elme mélyén, ennek ábrázolásához borzongató, fojtogató környezetet választ. A magyar fordításban most megjelent Misterioso (1998) a számos nemzetközi irodalmi és közönségdíjjal jutalmazott, tízkötetes Intercrime sorozat kezdő darabja. 2011-ben a televízió tovább fokozta népszerűségét: 1,5 millió svéd (a népesség közel 20 százaléka) nézte meg a Misteriosóból készült tévéfilmet. Dahl az egyetlen skandináv író, aki egyaránt megkapta a Német Krimi Díjat és a dán krimiírók elismerését, a Palle Rosenkrantz-díjat.

Arne Dahl: Misterioso, fordította Papolczy Péter, Scolar, 2013, 428 oldal, 2950 Ft