Michael Chabon legutóbbi könyvének promociójához felépítettek egy hétre egy lemezboltot (erről itt írtunk), most azonban az amerikai szerző első magyar megjelenéséről, a Jiddis Rendőrök Szövetségéről lesz szó. A számos scifi-díjat elnyert könyvről, amely nem sci-fi, hanem krimi és alternatív történelem egyszerre, sok sakkal egy olyan világban, amelyben az első atombombát Berlinre dobták le, a zsidók nagy része pedig Alaszkába menekült a holokauszt elől.

Már az elején megtudjuk, hogy mire számíthatunk. Landsman nyomozó hónapok óta egy lepattant szállodában lebzsel, láncdohányos és iszik, felbomlott házassága, húga repülőgépének lezuhanása, apja halála és egy abortusz szörnyű emlékei kísértik, ráadásul a zsidó bűntudat is keményen dolgozik benne, “érzi, hogy valami sötét és ellenállhatatlan erő mozgolódik benne, száz tonna fekete sár egy hegyoldalon, és alig várja, hogy lezúduljon”. Nincs neki más, csak a munka, ez szinte az egyetlen dolog, amibe kapaszkodni tud, hiszen annak nincs tudatában, hogy ő is a megváltást keresi. Egy klasszikus noir karakter tehát, és a könyv további részében is a műfaj kliséinek megfelelően alakul a történet.

Landsman társa a félig indán, félig zsidó Berko, újdonsült főnökének pedig éppen exfeleségét nevezi ki. A rögtön az olvasó elé táruló bűncselekmény áldozata egy látszólag túladagolásban meghalt zsidó,  aki egy tűszúráshoz használt imaszíjat és egy zavaros középjátékot a sakktáblán hagyott maga után (egy Zugzwangot, azaz egy lépéskényszeres, de jó húzást nem kínáló helyzetet), és aki természetesen sokkal több mint egy egyszerű drogos halott, a későbbi nyomozás szálai pedig az alaszkai zsidó közösség legmélyebb bugyraiba és legmagasabb vallási szintjeire vezetnek, megjelenik egy szent vörös tehén és a lehetséges Messiás, összeáll az Alaszka-Jeruzsálem tengely.  

Igen, ezt a könyvet alaszkai zsidók népesítik be, hiszen a történet szerint a holokauszt elől menekülő zsidók nagy része itt telepedett le, a Palesztinában formálódó zsidó államot pedig 1948-ban elpusztította az arab túlerő, viszont a második világháború első atombombáját Berlinre dobták le. Így jött létre Sitka megapolisza, a legnagyobb zsidó közösség a földön. Még csak nem is annyira elrugaszkodott az elképzelés, hiszen tényleg létezett egy elképzelés, ami az Európából érkezett zsidók tartós alaszkai tartózkodásával számolt, de Franklin Roosevelt támogatása nélkül elhalt az ötlet.

Chabon nem krimiíró, viszont érződik, hogy örömmel nyúl a műfajhoz, de amíg a konkrét krimi szála stílusosan ugyan, de kiszámítható fejlemények mentén halad, addig a hasonló lelkesedéssel ábrázolt, elképzelt zsidó világ tényleg az újdonság erejével hat. A történetben Sitka hatvan évre kapott autonómiát, és a határidő a lejártához közeleg. Mindenkiben nagy a bizonytalanság, készülnek a vészes jövőre, félnek, hogy az Egyesült Államok bekebelezi őket, és az új haza nem lesz haza többé, már nagyon távoli az 1977-es sitkai világkiállítás örömteli és büszke emléke. (Chabon amúgy előszeretettel nyúl a zsidó tematikához, leghíresebb The Amazing Adventures of Kavalier & Clay című Pulitzer-díjas könyve például két Brooklynba menekült cseh zsidóról szól, akik megalkotják az Escapist nevű antifasiszta képregényhőst, a történeten keresztül pedig kibontakozik a képregény-korszak New York-i aranykora.)

A Jiddis Rendőrök Szövetségének karakterei jiddis szavakat szőnek a párbeszédekbe (nem kell kétségbeesni, az olvasást a könyv végén található szószedet segíti), sojferrel telefonálnak és sojmerrel lőnek, és bűntudat gyötri őket. (Fájdalom, hogy a “frozen chosen” szókapcsolatot nem lehet igazán átültetni magyarra.)

Az eredeti kiadás borítója

Az elszigetelt zsidók, a fennmaradásért vívott küzdelem, az itt teljesen kifordított terrorizmus és az amerikaik és az arabok ábrázolása miatt akár mai állapotokra is rezonálhatna a történet, de egyrészről nem erre van kihegyezve a dolog, a mindenféle érdekes és izgalmas szereplő pedig úgyis eltereli a valóságról a figyelmet.  A rendőr, ügynök, kocsmáros, újságíró, gyanús sakkozó és egyéb kétes zsidó egzisztenciák mellett megjelennek az őslakosok is, a tinglit indiánok, nemcsak Berko nyomozó, hanem például egy nagyon vicces, kisnövésű, minden használati tárgyat saját méreteihez alakító nyomkövető személyében. A legizgalmasabb környezet viszont a verbovi zsidóké, egy generációk óta bűnözésből élő feketekalapos közösségé, akik saját várost építettek a városon belül. A modern stetl leírása pompás, kedvenc karakterem talán Zimbalist, a “határvonalak tudósa”, aki zsinórrengeteggel játssza ki a sábát törvényeit.  

Mivel tényleg előre sejthető a történet alakulása, a rejtély megoldása és a kérdésekre adott válaszok után feleslegesnek tűnik a folytatás, és tényleg nem a vége Chabon könyvének legerősebb része. A magyar olvasó több fordítás híján nem tud ítélkezni, de a külföldi reakciók szerint nem is ez az amerikai szerző legjobb regénye, ettől függetlenül, rövid fejezeteivel könnyen olvasható, szórakoztató könyv a Jiddis Rendőrök Szövetsége, ami amellett, hogy tökéletes Chabon magyarországi bevezetésére, egy jól megírt krimi és nagyon eltalált alternatív történelem. (A könyv filmváltozatának tervét amúgy már évek óta dédelgetik a Coen testvérek.)

Csak azt sajnálhatjuk, hogy bár a lehetőség meglenne rá, a világirodalom nem lett gazdagabb egy indián-haszid-magyar figurával. 

Michael Chabon: Jiddis Rendőrök Szövetsége, fordította: M. Nagy Miklós, Cartaphilus, 2012, 428 oldal, 3490 Ft