A melegszívű medve, a jámbor jávorszarvas és a hebrencs hód – az alliteráló és/vagy beszélő mesehősnevek kifejezetten fárasztóak tudnak lenni, de Nicholas Oldland állatai így nagyszerűek. Mesekönyveit a letisztult egyszerűség jellemzi: a szöveg éppen annyit mond el, amennyit nagyon muszáj ahhoz, hogy valami poén süljön ki belőle, az állatok jellemrajzát sem árnyalja különösebben, mert ha a hód hebrencs, akkor hebrencs, ennyi bőven elég egy szórakoztató sztorihoz. (Sőt, Rozgonyi Sarolta fordításához képest az eredetiben még kevesebb a körítés.)

Több illusztrátortól hallottam már, hogy az egyik legnagyobb kihívás, ha igényesen cukit akar az ember rajzolni. Hogy ez tényleg milyen nehéz lehet, alátámaszthatja az is, hogy a mai magyar gyerekkönyvek, amelyeket vezető illusztrátorok készítenek, inkább artisztikusak, mint kedvesek, inkább szépek, mint aranyosak. (Kivételek persze akadnak: Kőszeghy Csilla Bumburijától például nem lehet nem elolvadni.)

A Tessloff Babilon kiadó talán megsajnálta a bolyhosságra és az emberarcú járművekre ítélt cukirajongókat, és kiadott egy olyan sorozatot, ami nem harsány, nem cukros, mégis szívmelengető. Pedig lenne min elcsúszni. A melegszívű medvében például az a lényeg, hogy az ölelés szuper dolog, ami minden bajt megoldhat, és amivel minden szeretetünket kifejezhetjük. A letisztult, egyszerű vonalakkal, formákkal és színekkel dolgozó illusztrációk, a pusztán rögzítésre és nem részletezésre törekvő szöveg kordában tartja a bájosságot. Például, amikor a hód megpróbálta rendbe hozni mindazt, amit elrontott, ezzel kezdte: „Körülnézett, nem talál-e védelemre szoruló állatokat… Biztonságba helyezett egy halálra rémült hernyót.” Ehhez járul a nagyszerű, egymást kiegészítő, erősítő nyelvi és képi humor: a hód és a hernyó egyszerű lelket tükröző vigyora, vagy az, amikor medve megöleli „azokat az élőlényeket is, amiket a medvék inkább felfalni szoktak”, például a „pufók nyuszit”, akinek a szeme is kigúvad a szoros öleléstől.

Oldland állatai minden kedvességük ellenére sem tökéletesek: egyikük hirtelen haragú, másikuk kicsit unalmas, a harmadik pedig meggondolatlansága és önfejűsége miatt katasztrófát idéz elő. Mind tanulnak valamit a hibáikból, szembenéznek saját magukkal, és próbálnak változni. Ez nyilván nem megy egyedül, de ott vannak a többiek, akik a nagy összeveszések után is bármikor megbocsátanak, támaszt nyújtanak.

Mielőtt gyerekkönyveket írt volna, a kanadai Nicholas Oldland gyerekpizsamák mintáit tervezte tíz éven át – és cége kínálatában ma is találunk ilyeneket. A pizsamák és a gyerekkönyvek persze nem állnak messze egymástól: saját bevallása szerint mindig is készült arra, hogy olyan gyerekkönyvet írjon, amivel be lehet kucorodni elalvás előtt az ágyba. A most magyarul megjelent sorozata nemcsak a témája és a szerethető hősei miatt tökéletes ehhez, hanem megjelenésében is: a könyvek könnyűek, kényelmesen lehet tartani, lapozni őket, strapabírók, nem fognak egyhamar szétesni. 

A pizsamatervezéses időkben Oldland egy álmatlan éjszaka  felvázolta a melegszívű medve történetét, a következő hetekben a mesén dolgozott, és amikor úgy érezte, kész, besétált a legnagyobb kanadai gyerekkönyvkiadóba, a Kids Can Pressbe. A kiadó azonnal lecsapott a kéziratra, és kérte a folytatást, így született meg A jámbor jávorszarvas, később A hebrencs hód, majd hármójuk közös története, A vadvízi kaland. 2011-ben A jámbor jávorszarvast az év gyerekkönyvének választotta több ezer kötet közül az 1912 óta működő Bank Streeti Gyerekkönyv Bizottság. Időközben az Oldland könyveiből ismert figurák is rákerültek a pizsamákra.

Nicholas Oldland sorozata Rozgonyi Sarolta fordításában:
A melegszívű medve, Tessloff Babilon, 2012, 1870 Ft
A jámbor jávorszarvas, Tessloff Babilon, 2012, 1870 Ft
A hebrencs hód, Tessloff Babilon, 2012, 1870 Ft
A vadvízi kaland, Tessloff Babilon, 2013, 1870 Ft

4 éves kortól