A Büszkeség és balítélet valószínűleg mindenkinek ismerős: Jane Austen regényében a nem túl gazdag Elizabeth Bennet és a nagyon gazdag Fitzwilliam Darcy számos viszontagság (ledér húg, vállalhatatlan szülők, arisztokrata allűrök) után végre egymásra talál. A népszerű krimiszerző, P. D. James továbbgondolta a pár történetét, és hat évvel a házasságkötés után, 1803 októberében a hagyományosan fényűző Pemberley-i bálra készülve újra találkozhatunk velük.
A Jane Austen-regényeknek több tucatnyi folytatása is készült. A Büszkeség és balítéletből a rajongók szerint az egyik legjobb Julia Barrett Önteltség és önámítás című feldolgozása, amelyben a főhős Elizabeth sógornője, az eladósorba került Georgiana Darcy. Mások misztikus szálakat szőttek az alaptörténethez: Joan Aiken könyvében, a Lady Catherine nyakékében elrabolják a címszereplőt, beteges, sápadt lánya meg elszökik egy hirtelen megtalált törvénytelen testvérrel. Akik továbbra is Elizabeth-t és Darcyt szerették volna központi szereplőknek, azoknak ott volt Rebecca Ann Collinstól a Pemberley-krónikák, vagy a zombis (Büszkeség és balítélet meg a zombik) és az erotikus változat.
A legújabb magyar nyelven megjelent folytatásban a boldog Darcy házaspár éppen az éves Lady Anne-bálra készül, amikor megjelenik a zaklatott legkisebb Bennet lány, Lydia. Pemberley békés világát felborítja egy gyilkosság, a Büszkeség és balítélet egyik mellékszereplőjét holtan találják a kastély erdejében. P. D. James regényének nincs főhőse: mindenki mellékszerepet kap, a fókusz a kor büntetőeljárására esik. Hosszadalmas leírások olvashatók a nyomozati szakasz munkájáról, a halottszemle és a tárgyalás menetéről, a rendőrbírók, halottkémek, esküdtek szerepéről.
Teljesen érthetetlen azonban, miért van szükség ehhez Jane Austen világának megidézésére: a kölcsönzött karaktereknek, színhelyeknek nincs funkciója, leszámítva az okos Darcy kommentárjait, aki pontosan látja a rendszer igazságtalanságait, hibáit. A lelketlen másolás ellenére a Büszkeség és balítélet olvasói előtt a karakterek valamennyire elevennek tűnhetnek az egykori élménynek köszönhetően. Bár éppen ezért még nagyobb is lehet a csalódásuk, hogy a krimi cselekményében esetlenül, papírmasé figurákként tologatják őket.
Legalább a gyilkosság kellően szövevényes, de a nyakig belekeveredett Wickham házaspárért egy pillanatig nem lehet izgulni. P. D. James annyit tett hozzá a mintához, hogy az eredetileg laza erkölcsű karaktereket még ellenszenvesebbre rajzolta. A fordulatok sem váltanak ki különösebb érzelmeket, az olvasó rezignáltan tudomásul veszi, hogy a tizenévesen meghatározó olvasmányélményt jelentő világot itt egyszerűen csak alkalmazzák. Üres párbeszédek, felesleges ismétlések, vérszegény új szereplők, kifacsart régiek, giccses sablonok. Nagyon elszánt rajongónak kell lenni ahhoz, hogy valaki élvezze A halál jár Pemberley-ben könyvet.
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben, fordította Simonyi Ágnes, 21. Század, 2012, 364 oldal, 3500 Ft
