Vámpírok, már megint. Vagy még mindig. Az Alkonyat sikere óta egyre kínosabban burjánzik a vámpírdivat - már a nálunk is meghonosodott "twilighter" kifejezés léte is azt jelzi, hogy valami nagyon csúnyán félrecsúszott. A világítós kappanvámpírok szenvelgő meséi iránt rajongókra építeni hatalmas üzlet. Guillermo del Toro, A faun labirintusa rendezője is belevágott. Ha egy szerző másik művészeti területről érkezik, akkor az olvasó okkal feltételezheti, hogy nyilván azért választott más fórumot, mert szívügye a dolog, és fontosnak tartotta, hogy bármi áron megossza a közönséggel. Mi más indokolhatná, hogy napjaink egyik legsajátosabb stílusú filmrendezője, Guillermo del Toro regényírásra adta a fejét? Talán meg akarja mutatni, milyen egy tökös vámpírregény? Ugyan.

A kór egy trilógia nyitó darabja - manapság már nincsenek önálló regények, minden minimum trilógia, de még jobb, ha 5, 8, 120 részes. Ráadásul a ronda borítón egy másik név is szerepel: Chuck Hogan, a Tolvajok városá-nak szerzője. Ha több író dolgozik egy regényen, nem mindig kideríthető, melyik rész kinek az érdeme, de megkockáztatom, hogy Del Toro leginkább ötletgazdaként volt jelen, illetve márkajelzésként járult hozzá a bevétel növeléséhez.

Vámpírok, trilógia, egy jól csengő név - nagyjából egyértelműsítik, hogy ez nem több üzleti fogásnál. A kór olyan magabiztosan lovagolja meg az aktuális trendeket, hogy innentől kezdve szinte mindegy, mivel töltik meg a lapokat.

Fantomrepülő száll le New Yorkban: néhány perccel a földet érés után, rejtélyes körülmények között a járat szinte összes utasa életét veszti. A hatóságok járványtól tartva egy speciális orvoscsapat vezetőjét, Eph Goodwatert bízzák meg az ügy kiderítésével. Csakhogy a gép Európából egy nagyon réginek tűnő, masszív koporsót is szállított, aminek azonban hamar nyoma vész. Nemsokára kiderül, hogy egy vámpír érkezett a városba, a halottnak vélt utasok pedig mind hazaindulnak, hogy továbbadják a kórt, amitől ők is szörnyeteggé változtak.

Ha valakinek eszébe jutna a Drakula, jó nyomon jár: a regény első fele modernizált köntösben dolgozza fel Stoker klasszikusát, még saját Van Helsingje is van. A későbbiekben azonban egyre többször bukkannak fel elemek a Penge második részéből. Del Toro még csak arra sem vette a fáradságot, hogy korábbi filmjének ötleteit továbbgondolja: a vírusszerűen terjedő vámpirizmus, a szörnyetegek hagyományostól eltérő élettani sajátosságai mind onnan valók, olykor pedig teljes jelenetek köszönnek vissza belőle. Ez már csak azért is dühítő, mert korábban már megalkotott egy eredeti vámpírtörténetet, első filmje, a Cronos a zsáner egyik legsajátosabb darabja.

Talán mégsem akkora baj, ha legalább úgy ollózták volna össze, hogy lekösse az olvasót. De a szereplők sablonosak, a történet pedig csigalassú. Tucatnyi fölösleges mellékszálon elaprózva halad előre, és nyilvánvaló eseményeket igyekszik váratlanként tálalni, feszültség híján pedig hamar unalomba fullad. Nagyjából akkora parasztvakítás, mint maga a kötet: a nettó 350 oldal ritkásan szedve így lett 600, a vastag papírnak köszönhetően pedig terjedelmesebbnek tűnik, mint egy 800 oldalas nagyregény.

Ahelyett, hogy ilyen fölösleges regényekkel hülyéskedne, Del Toro csinálná végre a várva várt Lovecraft-adaptációját, Az őrület hegyei-t.

Guillermo del Toro - Chuck Hogan: A kór, Könyvmolyképző Kiadó, 2010, 592 oldal, 2999 Ft

Olvasnivaló: Korábbi interjúnk Guillermo del Toróval