Itt a Wikileaks-könyv magyar bortíója! A Nyitott Könyvműhely vezetőjét, Halmos Ádámot is kifaggattuk, hogy szerezte meg a könyv jogait. Kiderült, hihetetlen gyorsan történt minden, a jogok nem voltak őrülten drágák, és most egy titkos szerverről szedegetik le a fordítani való újabb és újabb adagokat.

- Mikor szereztél tudomást arról, hogy készülődik egy ilyen könyv? És hogyan?

- A német Ullstein kiadó magyar ügynökétől értesültem róla december közepén, de a nemzetközi sajtóban akkor már kb. egy hete nyilvánosságra került a hír, hogy a WikiLeaks egykori szóvivője könyvet ír a weboldalnál töltött éveiről. Egy héten belül megvettem rá a magyar fordítási jogokat.

- Hogy képzeljük el ezt? A német kiadó e-mailben megkeresi azokat a kiadókat, akikkel van már kapcsolata, hogy figyeljetek, lesz nálunk egy ilyen, jelentkezzen, akit érdekel? Nektek honnan volt kapcsolatotok az Ullsteinnel?

- Idén Berlinben ismerkedtem meg az Ullstein kiadó külföldi jogokért felelős menedzserével, de a könyvről nem tőle értesültem, hanem a magyar ügynökétől.

- Volt harc a magyar kiadók között, kellett licitálni?

- Többen is érdeklődtek, de végül mi jutottunk hozzá a jogokhoz.

- Ez pénzkérdés - ki ajánl többet -, vagy más is nyom a latban?

- Egy ajánlat megtételekor a legfontosabb szempont általában az előleg és a royalty (jogdíj - a szerk.) mértéke. Ezen kívül azonban lehetnek egyéb szempontok is, amik befolyásolhatják a jogtulajdonos döntését. Ilyen a kiadóval való személyes kapcsolata, a kiadó speciális marketing eszköztára vagy épp a kiadó profilja.

- Lehet tudni, hogy mennyiért vásároltátok meg a könyv jogait?

- Az előleg az átlagnál valamivel magasabb volt, kb. annyiért jutottunk hozzá, mint amennyit Richard Dawkins, vagy Csíkszentmihályi Mihály könyveiért fizetünk.

- Daniel Domscheit-Berg már szeptemberben elkezdte írni a könyvet, ahogy eljött a WikiLeakstől?

- Szeptemberben, amikor elsőként a Der Spiegel-nél megjelent egy interjú vele, még nem lehetett tudni, hogy könyvet akar írni. De abból az interjúból kiérezhette bárki, hogy a véleményét nem szeretné magában tartani.

Julian Assange és Daniel Domscheit-Berg

- Nyilván olvastad a könyvet, legalábbis az első felét. Domscheit-Berg WikiLeaks-sztorit írt, vagy inkább Assange elleni vádiratot?

- A könyv roppant izgalmas nem csupán azért, mert megismerjük ennek az embernek a személyes indítékait, hanem mert egy számunkra egészen rejtélyes világba lehet bepillantani általa - a hackerek világába. Akik ha egy ügy mellett elköteleződnek, képesek a külvilágot teljesen kizárni, és feladni addigi életüket. Daniel egy elszánt szabadságharcos, akinek igen erős küldetéstudata van, szóvivőként a Wikileaks egyik arca volt. Assange pedig nem csupán alapítóként, hanem autokrata vezetői stílusával is felhívta magára a figyelmet. Sok mindenben nem értenek egyet. De ez nem azt jelenti, hogy Daniel Assange-ot akarná bemocskolni. Kettejük közös életéről is megtudhatunk a könyvből jó pár olyan történetet, ami rávilágíthat a személyes motivációkra és a kettejük között feszülő ellentétre. Vádiratról nincs szó, hiszen ha módszereit, vérmérsékletét tekintve különbözik is a két ember, a céljaik nagyjából azonosak voltak.

- Bradley Manning, aki leszedte a katonai szerverről az infókat, tök érdekes figura a sztoriban, róla is meg lehet tudni valamit a könyvből? Ő hogy van bemutatva?

- A Wikileaksnek pont az a lényege, hogy nem adja ki az informátorait. Így akár Bradley volt az, aki átadta nekik az amerikai titkos aktákat, akár más, nem tartom valószínűnek, hogy nevesítve szerepeljen a könyvben. De az biztos, hogy nagyon különös modern kémhistória bontakozik ki a könyv lapjain. Olyan információk jutottak a kezükbe, amelyek titokban tartása nem csupán technikai, de emberi értelemben is nagyon sokat kívánt meg tőlük.

- Mi az, ami meglepett a könyvben?

- Az őszintesége, és az, hogy egy valóban erős belső késztetés íratta meg a szerzővel, nem pedig a pénz utáni sóvárgás.

- Hány fordító dolgozik a könyvön? Mikor kezdték a munkát?

- Az első fordítanivaló adag december 21-én érkezett. Egy fordító dolgozik a könyvön, aki emberfeletti munkával az ünnepek alatt is éjjel-nappal körmölt. A szöveget egy titkos szerverről töltjük le, hiszen hackerek mindenhol vannak, és senkinek sem érdeke, hogy a könyv bármely részlete kiszivárogjon a világpremier előtt. Miután a német szerkesztők rengeteget javítanak, ráadásul jogilag is tisztázni kellett a szöveget, a magyar fordító, Malyáta Eszter valóban olyan munkát végez, amire csak kevesek lennének képesek. Lefordítja, majd átírja, majd visszajavítja, majd újraolvassa és így tovább, míg nem egy áldott februári napon nyomdába adjuk a könyvet. Addig természetesen a kiadó főszerkesztője és én magam is többször el fogjuk olvasni a kéziratot. 

A könyvhöz készült kiajánló |  Nézd meg nagyban!

- Szerinted a magyar olvasók érdeklődnek annyira a nemzetközi politika iránt, hogy kapkodni fogják a könyvet?

- A magyar olvasók valóban kevésbé nyitottak általában a nemzetközi politika iránt, mint mondjuk a nyugat-európai közönség. De azt gondolom, ez a könyv jóval túlmutat egy nemzetközi politikai botrányon, és ha csak a médiatörvény körüli hatalmas vitákra gondolok, azt mondom, a magyar olvasókat igenis érdekli az, hogy mi történik körülöttük. Érdekli őket, hogy a nyilvánosság szerepe milyen módon értékelődik át, és hogy el lehet-e titkolni előlük olyan tényeket, amelyek éppen az ő életüket befolyásolják. Ezek olyan kérdések, amelyek a ma emberét egészen biztosan izgatják.

- Mit tippelsz, csinálnak majd belőle filmet? (Az interjú elkészülte után derült ki, hogy máris csinálják a WikiLeaks-filmet, igaz, nem ebből a könyvből, hanem Andrew Fowler újságíró egyelőre még nem kiadott könyvéből). 

- Hollywood szerintem nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget. Egész biztosan készül előbb-utóbb egy WikiLeaks-film. Azt persze nem tudom, hogy ebből a könyvből, vagy egy más alapanyagból gyúrják-e össze a történetet, de meglepne, ha nem látnánk viszont a filmvásznon hamarosan a WikiLeaks hőseit.

Korábban: Magyarul is jön a WikiLeaks-könyv
Árulások sora és egy nagy adag kávé kellett a WikiLeaks-botrányhoz