"Jégkorszaki bestseller"-ként reklámozza az Ulpius-ház Jean M. Auel amerikai írónő népszerű A Föld gyermekei-regényciklusát. Pedig a bestseller szó most félrevezető. Igaz, hogy Auel könyvei az első rész 1980-as megjelenése óta 45 millió példányban keltek el, de a sorozat nem lektűr, hanem inkább ifjúsági irodalom, az a fajta, amire simán rá lehet kattanni felnőtt fejjel is. A regény 30 ezer évvel ezelőtt játszódik, szereplői ősemberek. A kor, amiről a múzeumokban kiállított semmitmondó szakócák és sárga lábszárcsontok hallgatnak, moziszerűen elevenedik meg a könyvben. Még azt is megtudjuk, hogyan szexeltek az ősemberek, közben a paleolit nagy rejtélyére, a neandervölgyiek eltűnésére is magyarázatot kapunk.
Nem kapott nagy reklámot, pedig jó hír, hogy újra megjelenik Jean M. Auel kőkori regényciklusa magyarul. A kilencvenes években a Magyar Könyvklub elkezdte megjelentetni a sorozatot, a második részig jutottak, remélhetőleg az Ulpius-ház be is fejezi (angolul épp most tavasszal jött ki az utolsó, hatodik rész). A Barlangi Medve népe 30 ezer évvel ezelőtt játszódik, középpontjában egy kislánnyal, aki egy földrengés következtében elvesztette családját. A kiéhezett, sebesült gyereket egy idegen törzs fogadja be. A történet fő konfliktusa a kislány és a törzs közti különbség. Ayla ugyanis cro-magnoni ember, míg az őt befogadó törzs neandervölgyi.
A tudósok szerint létezett kb. pár tízezer év, amikor a neandervölgyi és a cro-magnoni embertípus egymás mellett létezett. Aztán egyszer csak a neandervölgyiek eltűntek. A kőkorszak nagy rejtélye, hogy volt képes kiszorítani a cro-magnoni ember a neandervölgyit. Miben volt jobb? A nagyobb agytérfogat azt jelenti, hogy a neandervölgyi intelligensebb volt? Milyen nyelvet használt? Ezeken a problémákon évtizedek óta rágódik a tudomány, és egyértelmű választ egyikre sem adott még. A könyv felkínál lehetséges magyarázatokat, de az írónőt nem a spekulatív, tudománytalan teóriák vonzották. Két merészebb és vitatható elképzelés szerepel csupán (az egyik szerint a neandervölgyiek hang- helyett kézjelekkel kommunikáltak, a másik szerint közösségi emlékezetük az egyén élete előtt történt eseményeket is őrizte).
Ha valaki nem rezonál a teóriákra, az kapja a kőkorszaki mozit. Auel hihetetlenül valószerűen festi le a törzs mindennapjait, hiedelmeit, szokásait. A hangsúly nem is a cselekményen van, hanem inkább az apró-cseprő foglalatosságok leírásán. Kiderül, mit főztek, hogy pattintották a követ, és mit gondoltak, honnan jön a gyerek. Auel rengeteget kutatott a regények megírása előtt, tehát leírásai nem csupán a képzeletén alapulnak. Könyvei a tudósok körében is pozitív fogadtatást kaptak.
A regénynek van természetesen egy személyes vonulata is: lehet drukkolni a lassan cseperedő Aylának, aki eltérő génjei miatt egy csomó mindent másképp csinál, mint a törzs tagjai. Vadászni akar, szembeszegül a férfiakkal, nevet, sír, és a hagyománytisztelet helyett új dolgokon töri a fejét. A mellékszereplők is személyiséget kapnak, némelyiküket utálni, másokkal együtt érezni lehet.
A sztori témájánál fogva nem pereg olyan gyorsan, mint egy krimi, de Auel ügyesen szövi a történetet. Mielőtt beleunnánk a tonhalvadászat leírásába, jön valami nagyobb esemény, ami előreviszi a sztorit. 12-13 éves kortól már oda lehet adni a gyereknek, de ez nem azt jelenti, hogy idősebbek ne élveznék. Az viszont nagyon vicces, hogy néhány női magazin próbálja a könyvet romantikus regényként pozicionálni. El ne higgye senki, nincs szerelem, inkább paleoantropológia, olvasmányosan. A borítóval jó munkát végzett a kiadó, kifejezetten vonzó könyv született.
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe (Föld gyermekei 1.), Ulpius-ház, 2011, 3499 Ft, 590 oldal ( ford. Rindó Klára, Szabados Tamás)
