Vámos Miklós A csillagok világa című új könyvében Virág Pál középkorú tengerjogász bőrébe bújik, akinek legfőbb ismertetőjegye, hogy állandóan mesél. Világnézetét és tudását, mint trezorba, úgy zárja mesékbe, hogy így adja át fiainak. Mesél az óbudai plüssállatkagyárról, Pompejiről és az időmértékes verselésről, Julius Caesarról és a kalózokról, Gulliverről és Steven Spielberg dinoszauruszairól - közben pedig az ő életét is megismerjük minden felnőtt gondjával és nehézségével együtt. A történetek meg(rajz)filmesítésért kiáltanak, de míg az megszületik, sok jó sztorit zsákmányolhatunk saját gyermekeink számára.

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián innen élt egyszer egy tengerjogász, dr. Virág Pál. Volt neki két fia, Gábor és Tamás. Virág Pál nagyon szeretett olvasni, töprengeni a világ dolgain, csodálkozni az élet sokszínű szépségén és könyörtelenségén, és mivel mindennél jobban szerette ikerfiait, nap mint nap saját kútfőből fabrikált számukra bájos meséket az olvasás szeretetéről, a világ dolgairól, az élet sokszínű szépségéről és könyörtelenségéről. Dióhéjban erről szól Vámos Miklós új regénye, A csillagok világa, amely - mesék ide vagy oda -, műfaját tekintve első osztályú görög sorstragédia, annak minden szükséges kellékével és érzelmi hatásával.

A meséket ugyanis nem önmagukban ismerjük meg, hanem keletkezéstörténetükkel együtt. Szemelvényeket kapunk a középkorú tengerjogász életéből, aki nemes küzdelmet folytat, hogy a számára fontos értékeket és világnézetet átadja második házasságából született, ötéves rosszcsontjai számára, ők viszont el nem ítélhető módon nagyobb lelkesedést mutatnak a birodalmi rohamosztagosok és klónharcosok, mint Nemecsek Ernő és Áts Feri iránt. Szerencsére a mesék csodákra képesek, és a mesékben bármi megtörténhet. Így aztán megismerhetjük Gabi és Tomi, a két rettenthetetlen mentőlovag kalandjait, akik ultramodern mentőállomásukon fogadják a segélyhívásokat, hogy különleges harci fegyverzetüket magukra öltve, valamely csodajárművük fedélzetére pattanva késlekedés nélkül a bajbajutottak segítségére siessenek.

Az általuk végrehajtott hőstettek sora felettébb színes. Részt vesznek az itáliai erdőtüzek és az óbudai plüssállatkagyár oltásában, Trója ostrománál gyerekeket és kismamákat mentenek, a Vezúv kitörésekor Pompeji lakosságát menekítik a láva elől. Kiszabadítják a fiatal Julius Caesart a kalózok fogságából, Bábel tornyának építésekor betanítják a világ első tolmácsait, ötmillió évet ugranak hátra az időben, hogy ősembereket védelmezzenek a rájuk törő kegyetlen fenevadaktól. Megküzdenek a krétai Minótaurosz tizenkét szörnyből álló testőrségével, éhező állatokon segítenek az Antarktiszon, belekeverednek még a sakkfigurák háborújába is. Mentőakcióik során találkoznak Gulliverrel, Robinsonnal, Hook kapitánnyal és sok más híres irodalmi-mitológia-történelmi-mesebeli alakkal.

A mesemondó apuka minden kínálkozó lehetőséget kihasznál, hogy a fiúkat játékos módon tanítgassa, legyen szó akár a Föld keletkezéséről, evolúcióról vagy vallásról, időmértékes verselésről vagy erkölcsről, az ikes igék helyes használatáról vagy kortárs magyar írók műveiről, temetkezési szokásokról vagy Stockholm nevezetességeiről, netán épp arról, hogyan állította elő Spielberg az őslények ijesztő hangját a Jurassic Parkban. Virág Pál mesél a gyerekszoba szőnyegén kuporogva, autóvezetés közben, fürdetés alatt, strandon és étteremben, balatoni üdülőben és kórházban, jelmezes zsúrra készülve és tűzijátékra várva. Közben múlik az év, a tengerjogász életében újabb és újabb gondok adódnak, saját sorsának irányítása lassan kicsúszik a kezei közül, s egy nap már neki magának is a minden akadályt legyőző mentőlovagok segítségére lenne szüksége.

A regény Virág Pál számos meséjét és életének azokhoz kötődő stációit tartalmazza, huszonnégy fejezetben. Hol a mesék vannak előtérben, hol a közeg, amelyben elhangzanak, mindkettő (a mesék világa és a mesélés közege) olyan erős atmoszférával bír, hogy önálló életet élhetne akár. Együtt pedig tovább erősítik egymást: úgy fogja össze egyik a másikat, mintha a mesélő minden szava, meséinek miden csodás eleme és életének minden valós eseménye eleve elrendelt lenne.

A csillagok világa azonnal és magától értetődő természetességgel feldolgozásokért kiált. Adódik a hangoskönyv, esetleg rádiójáték-forma: a regényben mindvégig csak három hangot hallunk, az apát és a két kisfiút (pontosabban nem csak őket, de ennél egy szóval sem árulhatunk el többet, mert azzal óhatatlanul is a poéngyilkossághoz hasonló súlyú vétséget követnénk el). A mentőlovagok meséi saját jogukon is képeskönyves, képregényes, vagy még inkább mozgóképes (animációs) megvalósítást kívánnak. Nem egyszerűen kiváló alapanyagok egy mesefilm-sorozathoz, már jelenlegi formájukban is szinte kész szinopszisok az egyes epizódokhoz. Ha producerek lennénk, netán egy rajzfilmstúdió vezetői, pillanatig sem haboznánk lecsapni a jogokra. A siker és a valami szépnek lehetek a részese-érzés garantált.

A csillagok világa ugyanis külcsínét és belbecsét tekintve is szép könyv. Témában és nyelvileg egyaránt gazdag, póz- és görcsmentes olvasmány, amely - nem találtunk jobb kifejezést - nagyon jól áll Vámos Miklósnak, épp oly jól, ahogy a Lehetetlen?! réges régi beszélgetései és az elmaradhatatlan aktatáska. Maradéktalanul elhittük valamennyi mondatáról, hogy elhangzottak apa és fiai között, a fiúk néhány mondása pedig kész szállóige - szinte kizárt, hogy ne eredeti gyerekszájból merített volna a szerző. ("Én leszek a klónok, te leszel a szeparatisták.", "Az Istennek nem fáj az oltás se.", és mindenek előtt: "Mi volt a legjobb Jesolóban? Szerintem... én.")

Vámos Miklós: A csillagok világa, Európa Könyvkiadó, 2010, 500 oldal, 3500 Ft