Frei Tamás a színfalak mögé kalauzoló politikai thrillert írt a gázbizniszről: A megmentő a hétvégén került a boltok polcaira. A Magyarország és az Európa gázfüggését is boncolgató thriller egy majdnem hatszáz oldalasra bővített Frei Dosszié: az izgalmas akciók mellett kulturális, történelmi és gazdasági hagyományokból fakadó érdekes ok-okozati összefüggésekről is olvashatunk. A televíziós riporterből íróvá lett Frei mesélt arról, hogy miért akart új krimiműfajt meghonosítani Magyarországon, hogyan hasznosította a regényíráskor televíziós tapasztalatait, és hogy a Magyarországot fenyegető valós veszélyekre is fel akarja hívni olvasói figyelmét. A következő könyv már a pénzügyi válság tapasztalatait dolgozza fel.

Nemrég azt nyilatkozta A megmentő-ről, hogy ez a könyv előzmények nélkülinek mondható a magyar szórakoztató irodalomban. Mire gondolt pontosan?

Az akcióregényeknek, a thrillereknek van egy olyan típusa, melyet az különböztet meg a többitől, hogy egy úgynevezett "strong contemporary world"-ben játszódnak. Vagyis igazi, erős, élethű, mai pillanatban. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy találkoztam volna olyan magyar szerző regényével, ami a mai színfalak mögötti Magyarországot akarná megmutatni, adott esetben egy Európát is érintő, igen komoly probléma tükrében. Mintha senki nem merne ehhez a témához rendesen, alaposan, szókimondóan nyúlni. Mintha senki nem akarna olyan történetet írni, melyben a képzeletbeli, de valós pozícióban felbukkanó szereplők, A megmentő esetében például a magyar miniszterelnök, a MOL vezérigazgatója vagy éppen a Gazprom főnöke mozgatják a szálakat. Szerencsés vagyok, mert a tévés múltam miatt sokfelé jártam, sok mindenre van rálátásom, de így is két év munkát, kutatást igényelt ez a könyv. Tulajdonképpen még nem írtam semmit, amikor már fél éve csak anyagot gyűjtöttem, szakértőkkel beszéltem, helyszíneket jártam be. Enélkül azonban nem lett volna értelme sem ilyen regényt írnom, ugyanis a valószerűség itt nagyon fontos. Ha egyszer egy apró részleten a logika megbukik, onnantól fogva dől az egész. Abban az esetben tehát, ha könyvírásból kellene megélnem, kénytelen lennék más műfajt választani.

A megmentő a szórakoztató regényekre jellemző legtöbb elemet magába sűríti a véres leszámolástól a nizzai romantikáig. A műfajtól szokatlan módon azonban sokszor előkerül a nyugati és a posztkommunista Európa közötti különbségeken való merengés, sőt nem ritkán ez adja a történet ok-okozati összefüggéseit. Miért hangsúlyozza ezt az ellentétet ennyire erősen?

Talán azért is, mert ezzel a sok emberhez eljutó szórakoztató irodalmak nem szoktak foglalkozni. Ha az ember összevissza rohangál a világban, akkor felnagyítódnak a különbségek az egyes országok, helyek között, és feltűnőbbek lesznek az ezekből fakadó sajátosságok is. Van egy érdekes tapasztalatom. Ha meg kellene mondanom, mi az, amivel a magyarokat a leginkább jellemezhetnénk, akkor azzal kezdeném, hogy nem tudjuk, hol a helyünk a világban, és ezért nem is vagyunk magabiztosak. Itthon mindig arra próbálunk rájönni, hogy mi velünk a baj, miért nem szeretnek minket. Fontos problémának tartom, hogy többek között azt sem tudjuk, a húsz évvel a rendszerváltozás utáni Magyarország mégis milyen szinten kötődik Oroszországhoz, és hogyan Nyugat-Európához.

A megmentő információforrás is a maga módján. Tulajdonképpen ugyanazokkal az eszközökkel élek, mint a riportforgatásokon, a célom is az: érdekes akarok lenni, ezért úgy csomagolom a dolgokat, hogy azok a kérdések, amik engem iszonyatosan foglalkoztatnak, azokat fogyaszthatóan tudjam átadni. Azt szeretném, ha az olvasó úgy tenné le ezt a könyvet, hogy jól szórakozott, de azért néhány dolog meg is ragadja, és ezeket végiggondolja. Határozottan gondolom, hogy a problémák, melyek szóba kerülnek a lapokon, azok tényleg komolyak, akkor is, ha közben egyáltalán nem beszélünk róluk. Minden hülyeségről hosszasan vitatkozunk ebben az országban, például arról, ki legyen a miniszterelnök. De az már nem kerül szóba, hogy a magyar miniszterelnök egyébként mennyire tud hatással lenni Magyarország sorsára, hogy például Gyurcsány Ferencnek vagy Orbán Viktornak tényleg van-e szerepe abban, mennyi a frank árfolyama.

Nyilván más oka is van annak, hogy a könyvben egyedül a miniszterelnököknek nincs neve...

A magyar miniszterelnök azért nincs nevesítve a könyvemben, mert szerettem volna elkerülni azokat a találgatásokat, hogy ez most Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor. A megmentő magyar miniszterelnöke képzeletbeli, olyan mozgástérrel, amivel szerintem, aki belelátott a színfalak mögé, tényleg rendelkezhet egy magyar miniszterelnök. Az én történetemben fiktív beszélgetések, tárgyalások folynak gázügyekről, mert úgy gondolom, ezek a színfalak mögötti, az újságírók és a közemberek számára hallhatatlan beszélgetések a legfontosabbak, ezek alatt dől el minden. Az élet itt kezd el izgalmassá válni, nem pedig a politikai nagygyűlés lózungjainak szintjein. Ezt egy ötvenperces Frei Dosszié-ban képtelenség lett volna megmutatni. Egy idő után a Dosszié-t ahhoz a közlésvágyhoz mérve, ami bennem volt, szűknek éreztem. Ezért kerestem egy tágabb műfajt. Így most nem ötven percig vagyok a nézővel, hanem három hétig az olvasóval.

Egy konspirációs thrillerben szükség van valamilyen fenyegető veszélyre, összeesküvésre, és egy Magyarországra fókuszáló könyvben mondjuk az iszlám terroristákat kevésbé lehet meggyőzően bevetni ellenségként, mint az oroszokat. De a valóságban mennyire tartja tényleges veszélynek az orosz gazdasági imperializmust?

Rettenetesen akut problémának tartom, és nem csak a regényben körüljárt gázfüggésünk miatt. Oroszországban 140 millió ember él, akiket el kell tartani. Az elmúlt 20 évben pedig néhány orosz dollármilliókat vitt el, miközben ma Moszkvában nem tudnak egy hónap alatt eloltani egy tüzet, mert nincs pénz több slagcsőre, ezért egy hónapig maszkban jár 10 millió ember. Láthatjuk, hogy Oroszországban a fegyverből, a gázból, az olajból, a földalatti nyersanyagokból tudnak pénzt csinálni, nem pedig azért, mert mondjuk olyan precíziós órát gyártanának, mint a svájciak. A magyar energiaellátás 50%-a gázfüggő, ennek a gáznak majdnem a 90% Oroszországból jön. Ráadásul három ország adja a világ gázkészletének majdnem kétharmadát: Irán, Katar és Oroszország. Ha ők összefognak, és úgy döntenek, akkor már holnapután duplájára emelhetik a gáz árát. Ha Oroszországban elkezdenek egyre többen éhezni, akkor nyilván előbb fogják ezt az emelést meglépni, minthogy hagyják oroszok millióit éhenhalni. Ez most természetesen egy negatív vízió, de ettől még ez lehetséges. És ez majd az ebédlőasztaloknál fog eldőlni, ahol nem lesznek ott újságírók, és akkor már nem képzeletbeli miniszterelnökök fognak tárgyalni. Ennek a negatív víziónak a bekövetkezte nem attól fog függeni, hogy jó ember irányítja-e Magyarországot, ami a világhoz mérve csak egy tollpihe. Hazánk egy kicsi, tízmilliós ország, alacsony GDP-vel. Éppen ezért nem szabad úgy gondolkoznunk, hogy az Európai Unió tagjaiként már megtehetjük, hogy nem foglalkozunk azzal, ami a hátunk mögött történik.

Már elő lehet jegyezni a 2011 szeptemberében megjelenő második könyvére. Mondana pár szót arról, miről fog szólni? Hogy halad most a könyvvel?

A főhős ismerős lesz, ugyanis A megmentő főhőse, André át fog menni ebbe a másik történetbe. A megmentő-ben maradt még néhány nyitott kérdés André életében, ezért valahol szükségszerű is, hogy legyen folytatás. A könyv címe A bankár lesz, a szlogenje pedig: "Milliárdos lesz, ha Magyarország csődbe megy". Mostanában sajnos megtapasztalhattuk a pénzügyi kiszolgáltatottságunkat, nemcsak a gazdasági világválság miatt, hanem a spekuláció következtében is, amikor majdnem összeomlott a forint az euróval szemben. Sok bankár barátom és ismerősöm van, a velük való beszélgetések során rá kellett döbbennem, hogy ezen a téren sem értünk sok mindent, itt sem látjuk, mi folyik a színfalak mögött.

Vegyük például az IMF-sztorit. Magyarország közfigyelme odáig követte ezt a történetet, hogy elment az IMF Magyarországról. Nekem, Frei Tamásnak az a kérdésem, hogy amikor elmentek, akkor az a washingtoni fickó, amikor hazament oda, ahol olyan pénzügyi vezetők vannak, akik ezermilliárd dollárokat kezelnek, és velük szokott vacsorázni - ott mi zajlik. Amikor vacsora közben azt mesélik egymásnak, hogy tegnap Magyarországon voltam, találkoztam a magyar miniszterelnökkel, és képzeld, mi történt. Mert Magyarország sorsa ott dől el, ott fogják azt mondani, hogy szabaduljunk meg ezektől a magyar államkötvényektől, vagy vegyünk. Az élet, amit én láttam, az így zajlik. A gáz és az energiagazdaság kérdései, az oroszoktól való függésünk, viszonyrendszerünk után most azt akarom megmutatni, hogy a bank és pénzügy világában mi, magyarok mennyire vagyunk nagyágyúk vagy mazsolák, hogyan döntik el New Yorkban vagy Londonban, mekkora lesz másnap a kisember svájci frankos hitelének törlesztőrészlete. Jelenleg ezt érzem a "strong contemporary world"-nek. Rettenetes tempóban kell tehát dolgoznom, mert egy év múlva itt kellene lennie A bankár-nak. Nehéz lesz belezsúfolni egy évbe az előző két év munkáját. De talán az első regény írásakor szükséges sok tanulóidőt most meg lehet spórolni valamennyire.

Fotó: Reisenger Dávid / Afrikai-Magyar Egyesület - Afrimázs