Hogy a "sex'n'drugs and rock'n'roll" szentháromságát gaxstamód pénzzel, fegyverekkel, bulákkal, vagy Bada Dada szellemében pinával és pálinkával fűszerezzük, ízlés dolga. A brit biológus, Paul Martin a csokoládéra voksol, az élvezetekről szóló összefoglalójában azonban - a szűkre szabott cím ellenére - helyet szorít a kávé-cigi kombónak, a félkarúrabló-függőségnek és a nagy zabálásoknak is. Addiktológia, olvasmányosan.

Miért teszünk keresztbe anyánk sorozat-addikciójának, amikor egy pakett, eufóriával többé nem kecsegtető heroin reményében a Junoszty-tévéjét is piacra dobjuk? Miért kell az aranymalbinak elsőként bevillannia kora reggel a hitvesi ágyban, amikor a száraz köhögésen és a zsibbadó végtagokon kívül húsz év láncdohányzás után semmilyen pozitív hatását nem érzékeljük?

Paul Martin több szálon haladó eszmefuttatásának leghatározottabb állítása, hogy magát az élvezetet meg kell különböztetnünk a gyönyörre irányuló vágytól. Amikor egy dzsánkivá tett kísérleti majom tizenkétezerszer nyom le egy pedált egy szippantás kokain reményében, boldogságkereső aktivitás helyett inkább az "elszabadult sóvárgásnak", azaz az élvezet és az immár nem az élvezet elérésére irányuló vágy "széttartásának" lehetünk tanúi.

Az ember mint az őt egyre éhesebbé tevő szerek/cselekvések után ácsingózó, abszurd lény kérdése áll a vizsgálódás középpontjában. A kultúrtörténeti merítés alapos és többnyire igazán szórakoztató példatára a spórolós szibériai kábszerezőktől - akik a varázsgomba elfogyasztását követően még napokig isszák a vizeletüket az újabb fless reményében - az önkielégítés ellenszereként a Graham-lisztet feltaláló lelkészig megemlít mindenkit, akinek a "hedonista mókuskerékhez" köze lehet. Az anekdotázás mellett persze tudományos kísérletekben sincs hiány (szerencsére ugyancsak a viccesebb fajtából: fMRI-gépekben maszturbáló hölgyek vagy ingerszegény környezetben, unaloműzésként beszívó primáták hivatottak érthetőbbé tenni a neurobiológiát).

Az evolúciós berendezkedés, az intenzív, ámde gyorsan illanó élvezetek preferálásának genetikai "előhuzalozottsága" vagy az idegrendszeri deficit, az ún. "jutalomhiányos tünetegyüttes" éppúgy szerepelnek a szenvedélybetegségekre adott magyarázatok között, mint az egzisztenciális unalomtól, a "csendéletállapottól" való menekülés (meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy személyiségproblémákról, érzelmi és pszichiátriai zavarokról vagy a társas kapcsolatok és a korai életesemények kérdésköréről vajmi kevés szó esik az addikciók okainak boncolgatásakor).

A kendertüntetésen kómába esett fiatalok képmásával riogató ellenlábasokat talán meglepi majd néhány "veszélyességről" és "addiktív potenciálról" szóló szerlista, amelyen a legális anyagok (cigi, pia, nyugtató gyógyszerek) jóval előkelőbb helyeken végeztek, mint mondjuk az extasy vagy a fű. A könyv szerencsére nem csap át ostoba kampányszövegbe, és a pszichotikus állapotok és a marihuána közötti összefüggésekkel is igyekszik árnyalni a véleményünket.

A leíró-értelmező részek információgazdagságával szemben - leszámítva a dopamin nevű neurotranszmitterrel kapcsolatos kutatások ellentmondásos következtetéseit, amelyek feloldására nem tér ki a szerző - a tanácsadó, "Hogyan tovább?" fejezetek gyengébbre sikerültek. Annak ellenére, hogy korábban megtudtuk: a hosszabb távú boldogsághoz nem feltétlenül az élvezetek maximalizálása, hanem a "jelentésteli életbe vetett hit" kidolgozása szükségeltetik, az "okos hedonista" kizárólag a gyönyört nem túl intenzíven, inkább kis adagokban, tartósan fokozó cselekvésekről kap leírást és javallatokat.

Nyilván senki sem várta, hogy egy cambridge-i természettudomány-professzor gördíti majd le a leplet az Élet Értelméről, mindazonáltal nehéz elképzelni, hogy egy, a szenvedélybetegség örvényében kapálózó, impulzív és élménykereső fiatalt a horgászatról, a kertészkedésről vagy a "szunyókálásról" szóló oldalak fognak elkötelezni a mértéktartó élet mellett. És noha képesek lehetünk a hosszabb távú előnyöket garantáló örömökre berendezkedni, azért továbbra is létünk lényegéhez tartozik, amit Daniel Nettle pszichológus fogalmazott meg: "Mindig fennáll egy szűk, de irritáló szakadék jelenlegi elégedettségünk, és az elképzelhető tökéletes elégedettség között".

Paul Martin: Szex, drogok, csokoládé, HVG Kiadó, 2010, 352 oldal, 3900 Ft (fordította: Darnyik Judit)