A haza önjelölt ösztönanyja, Soma Mamagésa könyvet rázott össze előadásaiból. A Nemek igenje pont olyan lett, mint ő - habókos, derűs, néhol vicces, máshol idegesítő, csapongó hablatyolás. Koherens tudományosságot, neadjisten üdvözítő életmegoldásokat ne várjunk, a jelek szerint a csupaötös pszichológia-diploma ellenére ő sem tudja, mit kell csinálni. De a magunkat elfogadó, lelkes életszemlélet ragadós.

James Joyce szerint az "igen" abszolút feminin szó: minden ellenállás feladását és a teljes elfogadást jelzi. Magyar Molly Bloomunk, a megszámlálhatatlan nevű és identitású Soma Mamagésa három előadását és egy erotikus fabulát tartalmazó kötete ebben az értelemben (is) a nőiesség maga. Egy hatalmas bólintás mindarra, amik vagyunk és lehetünk.

Soma nyitottsága és "kutyulhatnéka", a permanens igenlés és mixelés valószínűleg sokak számára követhetetlen - épp ezért idegesítő. Miféle "metateória" kapcsolhatná össze az égi szférákból alázuhanó, ideszületésre váró lelkek tanát a féltékenység evolúciós elméletével? Mit jelent az, hogy a remetelak ötszázhetvenöttel rezeg a kineziológus barátnő "mérése" alapján, meg hogy a "morfogenetikus mezők" létezését tudományos kísérletek bizonyítják? Szexuális problémáinkra mi volna a megfelelőbb gyógyír: az adrenalinfröccs, a Káma Szútra vagy Bach-virágterápia? Soma több helyütt is leszögezi, hogy gondolkodásának és tanításainak három pillére a pszichológia - az akadémikustól az analízisen át a transzperszonálisig -, a spiritualitás és az élettapasztalatok gazdagsága. Kérdés, hogy összeáll-e a "szentháromság" egységes, a részelemeket világosan integráló rendszerré.

A válasz: nem - de ez a szerzőt egy cseppet sem látszik zavarni. Soma csapong és csacsog, sztorizik, ötletszerűen dobálózik a példákkal, és lépten-nyomon eltér a fősodortól (olyannyira, hogy sokszor épp arról beszél, amiről a legelején kifejti, hogy most mégsem). A féltékenységről megtudjuk például, hogy hátterében elsősorban az intimitás elveszítésének félelme áll, és hogy akár megcsalásnak tekinthetjük azt a szituációt is, amikor a társunkat a háta mögött kipletykáljuk. A hűtlenkedés így egyfelől a "hazugság energiaminősége", ami megmételyezi a párkapcsolatot, másfelől azonban Soma csodálkozik el leginkább egyik levélíróján, aki állítása szerint negyven éven át imádta rendületlenül a férjét (hozzá is fűzi, hogy valószínűleg az "elfojtások" okoztak halálos kimenetelű méhrákot a hölgynél). Most akkor tuszkoljuk a vágyainkat a tudattalan szférájába, és betegítsük magunkat a hosszabb távú párkapcsolat fenntartása érdekében, vagy szeretőt tartva "falsoskodjunk", esetleg a vágyak csitulása idején rendszeresen szedjük a sátorfát?

Aki efféle válaszokra kíváncsi, jobb, ha a polcon hagyja a Nemek igen-jét. Somában az a legszimpatikusabb, amikor leírja: mindenki döntsön úgy, ahogy neki a legmegfelelőbb. Aztán meg, hogy ilyen-olyan, ezres rezgésszámmal működő kortárs guruk szerint az "egót le kell építeni" (ennyit a "NEKEM legyen a legjobb" választásáról). Majd érkezik az újabb csavar: oké, hogy alkalomadtán lehet Buddhát meg Weöres Sándort idézni, na de miféle szexőrült gésamester az, aki a vágyaitól és az ezernyi élményt magába szőtt énjétől megszabadulván, csendesen szemlélődve oszt észt szexmentes házasságokban tengődő nővéreinek? Soma akkor a legjobb fej, amikor spirituális tanítói jótanácsait idézi - csak hogy pár oldallal később leírja, hogy neki is kábé akkor ment mindez, amikor volt egy fölös fél éve a tóparton meditálni. Jobb a vágyak hálójában vergődő nőciként vibrálni, mint az érzelmektől eloldozott "Felébredett"-ként tudomást sem venni a látható világról.

Széteső, rendszertelen, habókos könyv ez. A cím vagy az előadások elnevezései utalnak ugyan a fő csapásokra, de a lényeg a rövid bekezdésekben és azok egymással való párbeszédeiben - vagyis nem a Nagy Tanulságokban - rejlik. Meg a helyenként zseniális és vicces sztorikban (például amikor Soma az elvontatott autókat felügyelő, sótlan őrleány személyes adatokat firtató kérdésére így felel: "anyám Löki [valóban, Löki Lenkének hívják], apám pedig spriccel [Spitzer a családi nevem], így lettem én"). Olvasás előtt valószínűleg nem árt szabálykövető, okostóni szuperegónkat hasonlóképp a földbe döngölni, mint ahogy Soma tette azt a magáéval a nyitó tündérmesében. A "Klára" névre hallgató felettesén-reprezentánst a hagymavirág-fallosztól a levegőpunciig meglátogatja minden zavaró ösztönén-származék, míg át nem adja magát az értékítéletektől mentes élvezetnek. Kövessük a jó példát.

Soma Mamagésa (Spitzer Gyöngyi): Nemek igenje, Jaffa Kiadó, 2010, 192 oldal, 2940 Ft