Az üzleti életben hasznosítható tanácsokat gyűjtött egybe Louis Ferrante, a jó útra tért egykori maffiózó. A hírhedt Gambino család volt tagja nyolc évet ült börtönben, ahol eldöntötte, felhagy addigi életével. Így is tett, a szabadulása után az úgynevezett becsületes világban vállalt munkát, ám csakhamar megdöbbenve tapasztalta, hogy a vállalatok működése, a menedzserek módszerei gyakran közeli rokonai a maffia technikáinak.

Steve Jobs önéletrajzi kötete hasonló hisztériát váltott ki az emberekből, mint az Apple termékei szoktak: a cég ősszel elhunyt társalapítójának életét feldolgozó kötet premierjét nagy felhajtás kísérte, a kötetből pedig a kiadó figyelmeztetése szerint ugyanúgy korlátozott példányszám áll rendelkezésre, mint a legújabb iPhone-ból. Bár a magyar fordítás rekordidő alatt elkészült, fura, hogy a kötetet csak hagyományos, papír kiadásban lehet beszerezni. Vagyis aki saját iPadjén, iPhone-ján (vagy más e-könyv olvasására alkalmas eszközén) szeretné olvasni az önéletrajzi regényt, annak csak az idegennyelvű kiadásokkal nyílik erre lehetősége.

A Tokió Vice című könyv szerzője nem mindennapi figura. Jake Adelstein volt az első amerikai riporter Japán legnagyobb példányszámú lapjánál, a Jomiuri Sinbunnál. Oknyomozó újságíróként a szexipar és az emberkereskedelem legpiszkosabb szennyesében turkált, és még a jakuzával is összetűzésbe került. Dokumentumregénye alvilági útmutató a japán erőszak és perverzió világához.

Hogy a "sex'n'drugs and rock'n'roll" szentháromságát gaxstamód pénzzel, fegyverekkel, bulákkal, vagy Bada Dada szellemében pinával és pálinkával fűszerezzük, ízlés dolga. A brit biológus, Paul Martin a csokoládéra voksol, az élvezetekről szóló összefoglalójában azonban - a szűkre szabott cím ellenére - helyet szorít a kávé-cigi kombónak, a félkarúrabló-függőségnek és a nagy zabálásoknak is. Addiktológia, olvasmányosan.