A japán Murakami Haruki irodalmi szupersztár, megszállott futó és elkötelezett macskabolond. Nevét minden évben a Nobel-díjra legesélyesebbek között emlegetik, ő viszont kivételesen zárkózott ember, aki interjút szökőévenként ad, helyette arra ügyel, hogy minden nap lefussa a maga tíz kilométerét. Világa a fantasztikum és a hétköznapiság mágikus elegye, amire komolyan rá lehet szokni. Összeállításunkban írói univerzumát próbáltuk feltérképezni.

ÁLOM "A regényírás olyan számomra, mintha szántszándékkal álmodnék, mialatt ébren vagyok" - mondta egyik ritka interjújában Murakami. Regényei ennek megfelelően bővelkednek bizarr fordulatokban és álomszerű jelenetekben. Kinél másnál fordul még elő, hogy váratlanul vendégségbe érkezik a szőrös Birkaember vagy egy viszkis cégemblémának öltözött cilinderes ember macskákat boncol és eszik meg? A regénybeli álmok - csak úgy, mint a pszichológiában, amelyet Murakami szorgalmasan tanulmányozott, főleg Jung kollektív tudatalattiról szóló elméletét - gyakran szolgálnak titkos kapuként egy kiismerhetetlen, misztikus világba, ami hol sötét, hol csak titokzatos, de mindenesetre könnyű ott elveszteni ezt-azt. Feleséget, macskát, az én egy részét, rosszabb esetben magunkat.

BIRKA Nem gyakori, ugye, hogy a birkáknak természetfeletti intelligenciát és hatalmat tulajdonítson bárki is? Murakami természetesen ezt teszi, kész krimi bontakozik ki egy békés birkalegelőt ábrázoló fotó miatt, csillaggal ellátott, ismeretlen fajtájú birkájáról pedig kiderül, hogy ő a világot mozgató szupererő. Hogy miért pont a birka? Mert ennél meghökkentőbb már csak a csiga lenne.

CUTTY SARK Ha Murakami mind megitta volna azt a sok whiskyt, amit magányos regényhősei magukba döntöttek, már nem élne. Miközben ő maga elutasítja az önpusztító életmódot, és a sport híve! Cutty Sarkból meg éppenséggel annyi fogyott már a könyvek lapjain, hogy a skót whisky-cégnek rég fizetnie kéne érte. Különösen szuggesztív jelenet a Világvégé-ben, amikor a behemót és a törpe kíméletlenül szétverik a főhős whisky-gyűjteményét. Biztos Sofia Coppola sem véletlenül whiskyt reklámoztatott Bill Murray-vel az Elveszett jelentés-ben. A rendezőnő többször elismerte, hogy Murakami nagy hatással volt rá a film készítésekor (vö. még úszómánia, szálloda, kiégett főhős).

DZSESSZ Murakami az amerikai popkultúra nagy rajongója. Természetesen válogatós (a Duran Duranra, Sergio Mendesre például többször tesz mókás, rosszmájú megjegyzéseket), de imádja a Beach Boyst, a Rolling Stonest, a Beatlest - és persze a dzsesszt. Az egyetem után hét évig egy dzsesszklub tulajdonosaként kereste a kenyerét, pont úgy, mint A határtól délre, a naptól nyugatra című regényének főszereplője, csak ő nem élvezte annyira, és nem talált ki finom koktélokat. Dzsesszimádatát viszont hozta tovább magával regényeibe, az egyik újságíró, aki azon kevesek közé tartozott, akik bebocsáttatást nyertek az író lakásába, beszámolt róla, hogy Murakami közel 7000 lemezt őriz.

ELSZIGETELTSÉG Murakami minden hőse egytől egyig azonos valamiben: magányos. Valaki egyke, és ezért lóg ki a többiek közül, más munkanélküli vagy szökevény, különc, lelki sérült, titka van, amit nem akar felfedni, esetleg beteg, és nem tud meggyógyulni. Köttetnek barátságok, legtöbbször éppen ezek a kóbor lelkek közelednek egymás felé. De például nagyon furcsa, hogy egyetlen normális, egészséges családi kapcsolatot nem lehet látni Murakaminál. Hősei nem látogatnak családot vasárnaponként, nincsenek ünnepek. Szereplői gyakran jegyzik meg, hogy társas sportok helyett a magányos testedzést szeretik, ezt Murakami is elismerte már magáról. Ő maga is egyke volt. Magáról gyakran jegyzi meg, hogy magányos típus.

FÜL Murakami titkos fülfetisiszta. Egyik szereplője (a Birkakergető nagy kaland főhőse) beleszeret egy fülmodellként dolgozó lány hallószerveibe, melyekről később kiderül, hogy varázserejük van. Különleges fogékonyságot kölcsönöznek tulajdonosuknak, hogyha pedig megvillantják, földöntúli vonzerőt is.

GÖRÖG MITOLÓGIA "Mikor regényt írok, a bennem lévő összes információt használom. Lehet japán, lehet nyugati, nem teszek különbséget." Így lehet, hogy a szereplők rament esznek, Hitchcockot vagy westernfilmet néznek, Kafkáról beszélgetnek, és Disney-karórát hordanak. A nyugat-európai civilizáció ősi mesevilága, a görög mitológia is beleszövődik a regényekbe. Murakami a Kafka a tengerparton-ban az apját megölő, az anyját nőül vevő Oidipusz történetét akarta újraírni, A kurblimadár krónikájá-ban pedig a szerelméért az alvilágba szálló Orpheusz sztorija elevenedik meg.

HÁBORÚ Murakami A kurblimadár-ban egy idős főhadnagy és egy egykori mandzsúriai állatorvos lányának emlékein keresztül közelről mutatja meg a japán történelem sötét korszakát. Regényeiben nem gyakori a kegyetlenkedés vagy az értelmetlen erőszak, itt mégis találkozunk vele: konkrétan megnyúznak egy szereplőt. Azonban minden riasztó vérengzés ellenére ellenállhatatlanul érdekes ez a történetszál, pont azért, mert keveset tudunk a japán történelemről. "Próbáltam írni a háborúról, de nem volt könnyű. Minden írónak megvan a maga technikája - amit tud vagy nem tud alkalmazni abból a célból, hogy olyan dolgokat ábrázoljon, mint a háború vagy a történelem. Én nem vagyok jó ezekben a témákban, de próbálkozom, mert fontos ezekről írni. Fiókok vannak a fejemben, sok minden van bennük. Kiveszem belőlük azokat a képeket és emlékeket, amire éppen szükségem van. A háború az jó nagy fiók nálam. Azt éreztem, hogy ki kell húznom ezt a fiókot, és írnom kell ezekről az emlékekről. Nem tudom, miért. Gondolom azért, mert ez apám története. Édesapám ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik a negyvenes években harcolt. Amikor gyerek voltam, apám mesélt történeket erről az időszakról, nem olyan sokat, de ezek mind sokat jelentettek nekem. Tudni akartam, mi történt apám nemzedékével. Ez valamiféle örökség" - mesélte egy interjúban.

ISTEN Van telefonszáma - derül ki a Birkakergető nagy kaland-ból. Tokio 945.

JOHNNY WALKER Murakami összes fantázialénye közül a legbetegesebb, leggusztustalanabb és hátborzongatóbb figura. Ő Johnny Walker, aki cilinderben, lovaglócsizmában fejezi le a kóbor macskákat, hogy aztán szívüket megegye, fejüket a fridzsiderben gyűjtse. Szerencsére ez a szörnyű alak elnyeri méltó büntetését.

KÚT Különleges hely, általában sötét, mély és száraz. "Ha belepottyansz, akkor annyi" - mondja Naoko a Norvég erdő-ben. A Szputnyik szívecském-ben Szumire eltűnésekor barátja, K rögtön azt kérdezi, vannak-e kutak a szigeten, ahova be lehet esni. A kút máskor nem félelmetes, inkább a meditáció helye, ahol az ember élete fordulópontjain lesüllyed önmaga legeslegmélyére. Okada Toru A kurblimadár krónikájá-ban nem szégyellt fél éven át minden nap órákat eltölteni a kút fenekén, hogy felismerésekre jusson. Ilyen Murakami - kútba küldi szereplőit, mintha mi sem lenne természetesebb ennél. 

LYNCH, DAVID A kurblimadár krónikájá-nak álombeli szállodája akkor is a Twin Peaks című kultsorozat vörös függönyös folyosóját juttatta volna eszünkbe, ha Murakami maga nem utalt volna rá egy interjúban, hogy igencsak kedveli a bizarr fantáziájú amerikai rendezőt. Murakami labirintus-szállodájában szintén hátborzongató alakok lézengenek: Rossini-nyitányt fütyörésző pincér, fenyegető halszemű asszony, hangját változtató nő, arc nélküli ember.

MACSKA Murakami többször elmondta már interjúkban, hogy őt nem érdekli a szimbolizmus. Nem is könnyű a regényeiben felbukkanó, jelentőséggel bíró állatokhoz vagy tárgyakhoz egyértelmű jelentést kapcsolni. A macska néha a meghittség és idill jelképe ("Az az állat olyan, mint a köztem és közted napvilágra jött jóság" - írja Kumiko férjének A kurblimadár-ban), máskor különös események hírnöke (a Szputnyik-ban Szumire titokzatos eltűnését a görög szigeten macskás rémtörténetek előzik meg, az állatok felfalnak egy hullát), megint máskor beavatott ("A macska mindent tud" - mondja az éjfekete macska, miután eligazította a tanácstalan kamionsofőr Hosinót a Kafka a tengerparton-ban). De az is előfordul, hogy csak egy jó barát: majdnem az összes Murakami-főhős macskát nevel otthon. "Ez azért van, mert imádom a macskákat" - mondta az író. "Gyerekkorom óta mindig voltak körülöttem macskák." Murakami a dzsesszbárját is macskáról nevezte el: Peter Cat volt a neve.

NUMERÁTOR A numerátor egy titkos személyi kóddal ellátott számítógép-agyú ember, aki azzal keresi a kenyerét, hogy adatokat titkosít megrendelésre. A numerátor agya képes egyszerre több matematikai művelet végrehajtására, erre kimagasló intelligenciája, teherbírása, illetve egy speciális agyműtét teszi képessé. A Világvége és a keményre főtt csodaország  numerátor hőse egy jövőbeli világban él, ahol az információ olyan értékes, hogy két szervezet is alakult megszerzésére és őrzésére : a hivatalos Rendszer és a szembenálló Gyár. Murakami szürreális, mágikus fikciója rendszerint szeszélyesen ágazik szerteszét; mind közül a Világvége az a regény, ahol a burjánzó ötletek a leginkább összefüggő és érthető logikába rendeződnek.

ÓRIÁSKERÉK Egy vándorcirkusz nyikorgó óriáskereke nem mindennapi helyszín az én meghasadására. A Szputnyik, szívecském  Miu nevű hősnője egy svájci kisváros vurstlijában akad fönn a magasban, hogy ott aztán egy éj alatt megőszüljön és elveszítse személyisége egyik felét. Emlékezetes jelenet, ami után már nem lehet ugyanúgy óriáskerékre ülni.

PARÓKA A legtöbb főszereplő Murakami regényeiben irigylésre méltó, gondtalan munkanélküliségben tengeti napjait. Hőse vagy nyári szabadságát tölti, vagy most vesztette el állását, vagy felmondott, de akárhogy is, pénzügyi nehézsége nincs. Egy biztos: Murakami nem a reggel munkába siető, majd holtfáradtan hazaeső emberekről akar írni. Mivel ő maga soha nem volt céges alkalmazott, ezért nem táplál különösebb rokonszenvet a hajnalban ingázó öltönyösök iránt. Ezért aztán szereplőit rendre olyan helyzetbe hozza, hogy ne kelljen dolgozniuk. A kurblimadár férfi főszereplője sem dolgozik. Egy különös kamaszlány alkalmi munkát ajánl neki, hogy elüssék unalmas óráikat. Így mennek heti egyszer piackutatást végezni egy parókagyártó cégnek. Az a dolguk, hogy az előttük elhaladók hajzatát kategorizálják: szilvavirág, ha sűrű, fenyő, ha kopasz. A legjobb alibimunka a világon, mi is mennénk.

RIGÓFÉSZEK Jó lenne ismerni ennek a koktélnak a receptjét, de valószínűleg Murakami nem dolgozta ki teljesen, ezért csak annyit tudhatunk róla, hogy rum és vodka az alapja, könnyen csúszik, de ütős, nem édes, de nem is fanyar, egyszóval rafinált. Mi is megkóstolnánk, de csak Murakami Ingrid Bergmanja szopogatja ezt a saját fejlesztésű koktélt az ő Humphrey Bogartjának aojamai bárjában A határtól délre, a naptól nyugatra Casablanca-történetében. A bár neve is Rigófészek, innen kapta a nevét a ház specialitása. A háttérben szól a dzsessz.

SPAGETTI Murakami egyik titka, hogy ügyesen egyensúlyozik a mindennapi teendők aprólékos leírása és a fantasztikum között. Hősei legtöbbször rendszerető átlagemberek, akik örömüket lelik a házimunka egyhangúságában. Ezért sokszor támad az az érzésünk, hogy a Murakami-hősök mást sem csinálnak, csak bevásárolnak, főznek (bónuszként ötletes recepteket nyerhetünk ki a könyvekből), mosnak, takarítanak. Természetesen aztán mindig jön valami furcsa esemény, ami előrelendíti a sztorit. Murakami egy interjúban elmondta, hogy A kurblimadár krónikája ötlete egy képből indult el: egy harminc körüli férfi a konyhában van, és spagettit főz, mikor megszólal a telefon. Így is kezdődik a regény. 

SZÁLLODA Nem mindegyik hotelt övezi rejtély Murakaminál, valamelyikben csak az a furcsa, hogy miért helyezik a bárt a huszonhatodik emeletre. De két szálló is akad, amelynek titokzatos labirintus-univerzumában eltévednek a mit sem sejtő szereplők. A folyosók kísértetiesek, dermesztő hideg uralkodik, és az ajtók ki tudja, hova nyílnak. Rendszerint egy-két üldöző is előbukkan, és általában a regény végére sem fejted meg, hol jártál. A főhős tudatalattijában, vagy egy nagy közösben? "Szobák vannak bennünk, legtöbbjükben még nem jártunk. Időről időre megtaláljuk a hozzájuk vezető utat" - mondta erről egy interjúban Murakami.

TESTEDZÉS Murakami szenvedélyes hosszútávfutó; mióta leszokott a dohányzásról (harminc éve), mindennap lefut tíz kilométert, és rendszeresen indul maratonokon. Könyvet is írt a futásról. Természetesen Murakamihoz hasonlóan hősei is nagy gondot fordítanak a rendszeres testedzésre, lelkiismeretesen úsznak és tornáznak. A legviccesebb a Norvég erdő  Kommandós nevű figurája, aki minden hajnalban hangos zenére gimnasztikázik, nem kímélve hétalvó szobatársa idegeit.

UDVARIASSÁG Sokszor mondják Murakamiról, hogy regényei akárhol játszódhatnának. Pedig hogyha világa valamiben nagyon japán, hát akkor éppen ebben a nagy udvariaskodásban. Elképesztő, hogy a szereplői néha milyen körülményesen fogalmaznak! Inkább hadoválnak öt percig, minthogy akár egy másodpercre is tolakodónak tűnjenek.

VILÁGVÉGE Világvége egy csodaszép Murakami-mítosz egy fallal körülvett városról, ahol az emberek erőszakkal levetett lelkeinek darabkáit aranyszőrű egyszarvúak lélegzik be, csontjaikban őrizve a széttört emberi emlékeket.

WATSON A Murakami-regényekben többször esik utalás krimikre, Holmes is előkerül. Murakami az éles eszű detektív és bizonytalan segédje közül inkább Watson habitusát tartja rokonnak, erre utal, hogy Sherlock Holmes feljegyzéseiből azt a mondatot emelte ki a Birkakergető nagy kaland-ban: "Barátom, Watson gondolkodása szűk határok között mozog, de a végsőkig konok."

ZABHEGYEZŐ A Norvég erdő-t sokan tartják a japán Zabhegyező-nek - főleg a japán fiatalok, akik körében a Norvég erdő kultregénynek számít. Egy csomóan azért jelentkeznek arra az egyetemre, ahova Murakami járt (Waseda), hogy abba a kollégiumi szobába kerülhessenek, amit az író ábrázolt. A regény 1987-ben jelent meg, és nyugatias, friss stílusával, a szexről való nyílt beszéddel és a fiatalok problémáival új hangot hozott a japán irodalomba. Érdekes, hogy a Zabhegyező-t Murakami fordította japánra, de nem nagyon rajongott érte. "Egész jó, de befejezetlen" - mondta egy interjúban. "A történet egyre sötétebb és sötétebb lesz, és a főhős, Holden Caulfield nem találja a kiutat ebből a sötétségből. Véleményem szerint maga Salinger sem találta meg." A Norvég erdő-ből készült japán filmet az idei velencei filmfesztiválon mutatják be ősszel.