Fotók: Hajdú D. András [origo]
Kétszáz éve, 1812 decemberében jelent meg Wilhelm és Jacob Grimm német mesegyűjtése, a Gyermek- és családi mesék. Az évforduló alkalmából a Goethe Intézet interaktív vándorkiállítást szervezett. Január 4. és 18. között Budapesten látható a Grimm-meséket feldolgozó Märchenwelten.
Aranyhajat gömbölyödő hasa buktatta le
A Grimm testvérek polgári családokban, szalonokban, ismerőseik és barátaik körében hallott meséket jegyeztek le. Az első, 1812-es kiadás még nem gyerekeknek készült, de mivel alig fogyott, a testvérek elkészítettek egy szelídített, ötven történetből álló válogatást kifejezetten gyerekeknek is. A mesék kiadása során tehát már maguk a gyűjtők is finomítottak a történeteken, a kétszáz év alatt pedig tovább szépítették a sokszor erőszakos, brutális, az aktuális közerkölcsnek nem megfelelő meséket. (Pl. Aranyhaj eredetileg nem elárulja a mostohájának, hogy fel-felmászik hozzá a herceg a toronyba, hanem a gömbölyödő hasa buktatja le.)
A 8-15 éveseknek szóló kiállítás természetesen az eredeti gyűjtés átdolgozott, gyerekbarát verzióval dolgozik. Az ingyenesen látogatható, három órás program két részből áll: a csoportok először egy feladatlap segítségével bebarangolhatják a meseerdőt, információt gyűjtve a Grimm-történetekről, majd egy másik teremben workshop keretében (pl. filmvetítéssel, szituációs játékokkal) megbeszélik a látottakat.
Nem ismerik a meséket
A Médiaunió 2011-es kampánytémája a Mesélj mindennap! volt. A kampányhoz az Ipsos ötszáz fős felmérést készített a családok meseolvasási szokásairól, ez alapján a 3 évnél fiatalabb gyerekeknek a szülők mindössze 46%-a mesél mindennap, a 4 és 8 év közötti gyerekek családjában pedig még rosszabbak az arányok: az ő szüleik csak 31%-ban mondanak naponta egyszer mesét. (A kutatásban a napi mesemondás tágabb értelemben szerepel: a felolvasástól a családi vagy a kitalált történetek elmondásáig minden idetartozik.) A szülők körében a népmesék és a híres írók művei a legnépszerűbbek (51%), az általuk kitalált történetek és a mondókák alig maradnak el ettől, néhányan pedig misztikus történetekkel, „fantasykkal” szórakoztatják a gyerekeket (12%).
Egy nagy gyerekcsoporttal együtt érkeztünk a Grimm-kiállításra. Az iskolásoktól a királyfinak öltözött animátor bemelegítésként megkérdezte, milyen kiállításra is jöttek, amire lelkesen felkiáltott néhány gyerek – a legkülönbözőbb válaszokkal: Andersen, Grimm, mese. A kiállításon Morvai Edit, a budapesti Goethe Intézet munkatársa, nyelvoktatási szakértő vezetett minket végig, akitől megkérdeztük, hogyan látják, mennyire egyértelmű a látogató gyerekeknek, hogy mi az a Grimm-mese. A szervezők szomorú tapasztalata megerősíti az Ipsos kutatásának eredményét: egyáltalán nem általános az, hogy a gyerekeknek otthon mesélnének, ezért általában is keveset tudnak a mesékről. Az alapmeséken (pl. a Hófehérke és a hét törpe, a Piroska és a farkas, a Hamupipőke) túl a gyerekek főleg a Walt Disney rajzfilmeket ismerik. De nagyon nyitottak az újabb történetekre. Volt olyan alsó tagozatos fiú, aki a kiállítás után azt mondta, nem gondolta volna, hogy ez ilyen izgalmas lesz.
Az én kedvenceim a háborúk
Az erdőben éppen 10-11 éves gyerekek töltögették a feladatlapokat, megkérdeztük tőlük, mik a kedvenc meséik. A mesét szinte mindenki varázstárgyakkal, varázslattal teli, fantáziavilágban játszódó történeteknek tartja. A fiúknál a kedvencek között többször előkerült a Harry Potter- és a Star Wars- sorozat, a Grimm mesék közül A brémai muzsikusok. Mert mi kell egy jó meséhez? „Szerintem kell a harc, ami van a Hamupipőkében is, hogy melyik lányt akarja elvenni a herceg, de ez engem nem érdekel, az én kedvenceim a háborúk” – mondta az egyik fiú.
A lányok a moziban éppen most vagy nem nemrég futó animációs filmek mellett A kis gyufaárus lányt, a Hófehérkét említették. Egyikük szerint egy jó mese „legyen fordulatos, de a három királyfi már nagyon unalmas, de hogy hogyan győzik le a sárkányt, az jó.” Ezt még azzal egészítették még ki, hogy „legyen boldog a vége, A kis gyufaárus lány is meghalt, de örült, hogy meghalt, mert találkozhatott a nagymamájával.”
Még van pár hely
A Goethe Intézet vándorkiállításának alapja az erdő, ehhez minden ország a maga elképzelése, módszere szerint csatolhat programokat. Az erdő fáin egy-egy Grimm mese rövid története, szereplői jelennek meg, a kincses ládákban a mesevilág és a mai életmód kapcsolódási pontjait szemléltetik a kozmetikai szerektől a szerepjátékokig. A magyarországi Grimm-kiállítást felhőkkel egészítették ki, amelyeken magyar nyelvű, rövid segédleteket helyeztek el, hogy ne csak a németül tanuló gyerekek számára legyen élvezhető a kiállítás. Az intézetnek egy német nyelvű interaktív honlapja is foglalkozik a német mesékkel, ez azonban nincs magyar nyelven. „Az intézet elsődleges célja, hogy a német nyelvet és kultúrát megszerettesse egy adott országban, így nem célunk, hogy mindent kétnyelvűvé tegyünk” – mondta Morvai Edit, a kiállítás szervezője.
A budapesti két hét alatt 2500 gyerek nézheti meg a kiállítást a budapesti SYMA Rendezvény és Kongresszusi Központban. A csoportos helyek beteltek, de egyéni érdeklődők (négy főig) még jelentkezhetnek. Aki lemarad, csak az erdőt szalasztja el: a kísérő meseprogramok egész évben folytatódnak a Goethénél.
