A héten mutatják be Wes Anderson legújabb filmjét, a Grand Budapest Hotelt. Heller Ágnes írta egyszer, hogy gyerekként Stefan Zweig könyvei segítségével játszották újra a háborúkat. Most Wes Anderson játssza újra a maga szórakoztatóan groteszk módján Zweig korántsem olyan mulatságos világát.
Stefan Zweig 1881-ben született Bécsben, a két világháború közötti korszak egyik legismertebb szerzője volt, műveit több tucat nyelvre fordították le, regényes életrajzai nemzetközi bestsellerek voltak.
Az első világháború alatt Svájcban élt, de később hazatért a szétesett Osztrák-Magyar Monarchia romjaira. Zsidó származása miatt aztán a fasizmus terjedésével nemkívánatos személy lett, és 1934-ben, a salzburgi otthonában tartott házkutatást követően elhagyta hazáját. Könyveit már korábban elégették. Pacifista és humanista lelke nem tudott mit kezdeni egy újabb háborúval, nem akarta megint végignézni Ausztria, illetve Európa pusztulását. 1942-ben, már angol állampolgárként, második feleségével együtt öngyilkos lett Brazíliában.
Wes Anderson több filmje is szorosan kapcsolódik az irodalomhoz. J.D. Salinger és az általa teremtett Glass család, illetve Anderson Tenenbaum családja között nem nehéz felfedezni párhuzamokat, ahogy rendező más filmjei sem mentesek Salinger hatásától. Ezeknél sokkal konkrétabb példa a Fantasztikus Róka úr, ami ugye Roald Dahl meséje alapján készült.
Hasonlóan egyértelmű irodalmi előképe van a Grand Budapest Hotelnek, ami bevallottan Stefan Zweig munkásságából merít. Nem kifejezetten egy regény vagy egy novella az inspiráció forrása: Zweig több írása, illetve élete is megjelenik a film karaktereiben, hangulatában, történetében.
Megduplázott elbeszélés
A film úgy kezdődik, hogy egy lány egy temetőben, könyvvel a kezében a Szerző szobra előtt áll. Aztán visszatekintve látjuk magát a Szerzőt, aki egy vele évtizedekkel korábban történt esetet mesél. Végül látjuk a fiatalkori Szerzőt, aki párbeszédbe keveredik azzal a szállodatulajdonossal, aki valójában elmondja a film történetét.
A kerettörténetek és a megduplázott elbeszélői én alkalmazása jellegzetes zweigi technika. 1939-ben megjelent regénye, a Nyugtalan szív is egy írói bevezetéssel kezdődik, majd a történet főhőse, Anton Hofmiller a második világháború előestéjén ugyanennek az írónak meséli el élete történetét, ami persze korábban, az első világháború előtt játszódik: a Magyarországon állomásozó katona udvarolni kezd a mára magyar nemessé vált, egykori szélhámos zsidó Kékesfalvy Lajos lányának, aki egy korábbi lovasbalesetben lebénult. A hozomány vonzó, a lány származása és betegsége viszont nem annyira, ezért inkább a háborúba megy, a lány pedig öngyilkos lesz. A könyvben szerepel egy olyan jelenet is, amiben egy örökségen torzsalkodnak, és ennek is megvan a párja a Grand Budapest Hotelben.
Zweig talán leghíresebb írásában, a Sakknovellában is egy hajóutazás nyújta a keretelbeszélést ahhoz, hogy megismerjünk két eltérő sorsot, egy balkáni sakkzseniét és egy nácik által megkínzott és kisemmizett bécsi emigránsét; de az Ámok is történet a történetben: az Indiából hazatérő narrátornak egy idegen orvos adja elő, hogy mi történt vele a gyarmatokon. (Nagyon röviden: megbolondul egy nő miatt, aki el akarja vetetni a gyerekét.)
Már akkor elmúlt, amikor megszületett
A filmben ez nem pusztán technikai kölcsönzés. Az idősebb (Tom Wilkinson) és a fiatalabb (Jude Law) írót is Zweigről mintázták, illetve a főportásban, Mr. Gustave-ban (Ralph Fiennes) is van egy adag az íróból. Utóbbiról azt mondják a film végén, hogy egy olyan korba képzelte magát, ami talán már akkor elmúlt, amikor megszületett: ez az illúzió vagy álomszerűség áthatja Zweig önéletrajzát is (A tegnap világa), ahogy a háború előtti világról, és benne saját magáról tűnődik.
Nem merészség a film történetét mesélő Zero Moustafa (F. Murray Abraham) figurájába sem belelátni Zweiget, hiszen mindketten háború miatt kényszerültek arra, hogy elhagyják szülőhazájukat - ugyanakkor az Anderson-karakterek otthontalanságát túlzás lenne Zweigtől eredeztetni, mert a rendező filmjeit a kezdetektől benépesítik a társadalomból valamilyen formában kitaszított, vagy beilleszkedni nem tudó alakok.
Zweig nem mosolyogtat meg, Anderson igen
A háború fenyegető, illetve később már valós veszélye számos Zweig-mű fontos motívuma, és ugyanez megjelenik a filmben is. Más kérdés, hogy Zweig megörökített tapasztalatai nem csalnak mosolyt az arcunkra, mint az Edward Norton vezette nácik egyenruhája, viszont itt is van közvetlen párhuzam: amikor a filmben Gustave-ék vonatát többször is megállítják a katonák, az olyan, mint amikor Zweig járja a frontot A tegnap világában. Ott arról ír, hogyan érzékelte vonatról, hogy itt a háború, például megállítják a kocsiját, vagy hadisebesültekkel utazik. A tegnap világa Zweig önéletrajzi regénye, már csak a halála után jelent meg. A századforduló előtti Bécsben kezdődik, és az a vége, hogy a németek lerohanják Lengyelországot.
A Grand Budapest Hotel fő helyszíne ugye egy szálloda, mégpedig egy olyan régimódi, fényűző, előkelő vendégektől hemzsegő és az ő kívánságaikat alázattal teljesítő személyzettel dolgozó szálloda, mint amilyen az a svájci nyaralóhely, ami megjelenik A változás mámorában. Ebben az első világháborúban elszegényedett családból származó, immár apa nélküli kisvárosi lány a gazdag rokon vendégszeretét élvezi, egycsapásra a társaság középpontja lesz, mindenki neki udvarol, és már épp elhinné, hogy a gazdag, világlátott emberek közé tartozik, amikor kiderül a titka, és egycsapásra visszatér oda, ahonnan indult.
Kikopott a köztudatból, most újra felfedezik
Izgalmas játék különböző Zweig-vonatkozásokat felfedezni a Grand Budapest Hotelben, de azért ennek is van határa. A Paris Review cikkében például már Anderson egész munkásságára kiterjesztik az író hatását, mintha a rendező filmjeiben látható részletes karakterleírások is egyenesen a könyvekből jönnének, ami azért nyilván túlzás.
Az is érdekes kérdés, hogy mennyire fedi le egymást Anderson és Zweig közönsége. Az előbbiek feltehetően többen vannak, életben legalábbis. Zweig még itt Magyarországon sem tartozik a népszerű írók közé, a második világháborút követő szórványos megjelenések után csak a közelmúltban került újra polcokra. Heller Ágnes az író halálának hatvanadik évfordulóján írt egy tanulmányt a műveiről, ebben olvasható a bevezetőben említett gyerekkori háborús játékos emlék, és az is, hogy mennyire kikopott az irodalmi közbeszédből Zweig neve. Az Európa 8 évvel ezelőtt kezdett Zweig-sorozatba, ebben többek között kijött A változás mámorában és A tegnap világa is, de például a Nyugtalan szív nem. (Utóbbi viszont elérhető volt egy rangon aluli borítóval.) Németországban és Franciaországban hagyományosan erős olvasótábora van Zweignek, de angolszász nyelvterületen a második világháborút követően szinte megszűnt a kiadása.
Az Egyesült Államokban pár éve kezdődött az író újrafelfedezése, és ennek a folyamatnak egyik letéteményese az a Pushkin Press nevű kiadó, amely többek között Szerb Antal könyveit is gondozza, és számos Zweig-mű kiadása mellett most egy olyan könyvvel is jelentkezett, ami Wes Anderson személyes válogatását tartalmazza az író munkáiból, illetve azt a beszélgetést is, amit a rendező folytatott az író biográfusával, George Prochnikkal. (Ebből itt olvasható egy részlet.)
Végül pedig: Anderson válogatásának a címe az, hogy Secret Society of the Crossed Keys, és ez az utolsó keresztutalás a cikkünkben, ugyanis ez a filmben látható bajtársi főportáshálózatnak a neve is.